2018. augusztus 14., kedd

A hétvégén

fogadóképessé vált a fiúcska szobája. A kiságy fölé 
(amit az apám készített harminc évvel ezelőtt a húgomnak és amibe most ő fekteti majd a kisfiát) 
felkerült a lufi, végébe a játéktartó,


a falra a képek, az ágyikóba a takaró és a fejvédők.


Jöhetsz, Kisember,


már nagyon várunk.

2018. augusztus 10., péntek

Miközben

kezdtem megnyugodni, hogy készen leszek időben, a húgom kijelentette, 
hogy kéne neki még hat kisautó. Valami ilyesmit akar némi fazonbéli változtatással.

Mondtam neki, ilyent én nem tudok, blablabla... 

Amiről nem beszéltem neki, az az alkotói szabadság(om).

Mivel édes a teher, kis hezitálás után mégis belefogtam, naná, hogy a magam feje után.


Szépen haladok, épp most fújtam fel 12 kereket.

2018. augusztus 8., szerda

Egy, kettő,

három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz azaz pöttyöket négyszögesítek,


majd felvarrok egy újabb Bogyeszra hajazó kisautót, most elölről.


Délben, a teraszon kézzel szegem*


a játéktartó zsákot/tasakot.


Az ágyikó végében fog lógicskázni nyúlmentesen**.

*
Na, ezért nem élnék meg a varrogatásból.

**
Mert a nyúl az én voltam/vagyok.


2018. augusztus 6., hétfő

Lett még

egy lámpa is, léghajós,

 

filcfelhőcskékkel alatta


vagy mellette, majd eldöntik az illetékesek.

Ötlet innen, felhőminták eminnen.

2018. augusztus 4., szombat

Az este

végül mégsem kapcsoltam be a tévét, hanem a teraszon az első szúnyogcsípést megvárva 
szegtem be a takarót meg a fejaljat. Reggel friss szemmel ránéztem mindkettőre és rájöttem,
nem kell azokra kézi csicsmics, a kevesebb olykor több. Hímezgetés helyett beszaladtam 
a P...o-ba és vettem három tökegyforma képkeretet 750 magyarpénz/db áron. 


A takaróhoz készült rajzocskákat esmét felhasználva nyírtam, vasaltam, 
beszabtam és valami másfél óra alatt lett három ilyenem.


Na jó, az E/1-es birtokos eset ez esetben nem egészen igaz, de végtére is én csináltam, 
tehát kicsit mégis. Talán. Az egész mókolást elejétől a végéig  végtelenül élveztem, 
nem hiába nomen est az omen. Mostan meg triplán is.


Na, de a lényeg: tééényleg kész a takaró, villantom is az első röptében fotót,


aztán egyszer, majd a nem oly távoli jövőben megmutatom a helyén is.

2018. augusztus 3., péntek

Néhány órányi

(többnyire egyenes) nyargalászás után


végre pihenhet a varrógép.


Estére* kezdődik a kedvenc műveletem, a kézi szegés meg a csicsmics.

Itt egy hevenyészett fotó a közben már a helyére került függönyről


és akkor ki is derült, miért olyan a varricska, amilyen.

*
3 hét után először fogom bekapcsolni a tévét.

2018. július 20., péntek

Rajzoltam,

átmásoltam, szétnyirbáltam, 


felrajzoltam, kivagdostam, felvasaltam, cérnákat válogattam,


felvarrtam az összes alkatrészeket, sőt kereteztem


először,


harmadszor,


ötödször, mire elkészült a fedlap.
Kezdhetnék szendvicselni, de előtte meg kell varrnom a függönyöket.

2018. július 13., péntek

... és mert

nem vágja bele csak úgy szimplán a kulcscsomóm a fiókba, ahogyan én szoktam,


hanem beülteti a sarokba a békámat.

2018. július 11., szerda

Beavattam,

szárítottam, vasaltam, leszabtam,

 

rávasaltam,


nézegettem, elővettem, kihegyeztem.


Kezdődik a meg/rárajzolás.
Babatakaró fogantatik.

2018. július 2., hétfő

Régen voltam

fiatal. Olyan nagyon régen, hogy akkor még divat volt(?) kamaszlánynak kézi szőttes 
asztalterítőt ajándékolni staférunggyarapítási célzattal. És mit kezdett azzal egy 14 éves? 
Betette egy fiókba, majd évtizedeken által hurcibálta magával házból lakásba, 
lakásból házba, tette újabb és újabb (valójában ugyanannak a) fióknak a mélyére.

Mert ugye szőttesek közt, légyen az akármennyire piros, fehér 
és pláne fekete, soha életében nem kívánt élni.

33 év elmúltával, a szokásos nyári szünetet indító lomtalanítással megspékelt nagytakarítás
 kapcsán akadt a kezembe s kezdtem latolgatni, miféle érzelmek fűznek hozzája? 

Vitathatatlanul szép. 
Míves, kézzel készült, textilnemű, miért nem okoz örömet mégsem? 

Tettem az asztalra, hátha az enyém lesz azáltal mégis.


De nem lett, így majd egy órácska alatt kiszedegettem egyik oldalának rojtjait,


lett belőle jó kétmaréknyi 12 centis fonalam.
(Hű, mennyi leendő bojt!)


Aztán ezzel a módszerrel kicsit szabtam-varrtam rajta, 
majd az egészen eddig álló rojtjait egy horgolótű segítségével egyenként lekonyítottam.


Ni, milyen szépen felfekszenek az anyagra ezután!


A férjem korábban (4-5-6 évvel ezelőtt) leselejtezett laptoptáskájának 
hevederéből (igen, tudom) kapott füleket


az egyik, majd a második, mert ennyit adott ki magából a terítő.

 

Nekem tetszik, mi több, szeretem. 
Már csak az a kérdés, ki a csuda örülne neki, ha megkapná?

Talán egy kamaszlány...

2018. június 15., péntek

Ma délután

a régi iskolámba voltam hivatalos, és négy év után majdnem ugyanazzal 
a torkomig hatoló gyomorgörccsel indultam útnak, mint egykor. 

Mennem kellett, most nem magamról  volt szó, hanem a legimádósabb osztályomról. 

Rettenetesen aggódtam, hiszen nagyok már, hozzájuk sem lehet érni tán, 
kamaszok, némelyik majdnem kettő méter, a hóna alatt elférek...

Amikor megláttak, azt nem tudom leírni. 

Nyaláboltak és néztek és fecsegtek és mosolyogtak és újra és újra 
egymásra tekintettünk és nem tudtam elhessegetni az arcomról a hülye vigyort. 
Nem is akartam.

Dezsavű.


Gyönyörűek mindannyian, náluk szebb nyolcadikosokat nem láttam még soha.

Üres kézzel persze ballagásra nem megyek, kulcstartót fabrikáltam nekik,
(a maradék tizenkilencnek)


meg az élet nagy igazságát útravalóul.
Talán egyszer mindegyikőjük érti s meg is éli.


"A boldogságod kulcsát magadban keresd!"
Bea néni*

És a szüleik? Ha tudnátok! Az meg a ráadás.

*
Igen, T. Bea néni. 

Rendes idézetet kulcsról, életről, boldogságról nem találtam,
ezért kénytelen voltam magamból kiókumulálni eztet.

😁


2018. június 3., vasárnap

Ma induláskor

belibbent a kocsi ablakán egy répalepke, a blúzomon utazott velünk Budaörsig.
 Amikor óvatosan kikapcsoltam a biztonsági övet, csapott kettőt a szárnyával, 
majd a Mountex előtt élettelenül az aszfaltra* pottyant.


Olyan nagy bennem a békesség, hogy rám szállt meghalni egy pillangó?

😍

Nem, nem hagytam ott, elvittem a fűre, fűben egy virágra.

2018. május 30., szerda

Tőmondatos tavaszzárós

Élek, vagyok, dolgozom, akarom mondani munkálkodom az iskolában, 
lassan itthon is csak azzal vagyok elfoglalva. A férjem időnként 
(kb. minden este, amikor nyírokszerkeszteknyomtatokragasztoktipródomjavítok)
 elviccelődik azon, hogy feljelenti az iskolát,miközben nem a sulival van gond, 

hanem velem, mert bennem kanyarodik vissza minden odáig.

Pedig fotózok mindenféléket és elég sokszor, hogy Nektek megmutassam, 
ha már erre a magamutogatósdira adtam évekkel ezelőtt a fejem.  

Aztán a kép a gépen, a bejegyzés meg a fejemben marad rendszerint.

 

Az idei tavasz első virágzó mandulafája már a termését neveli.

2018. március 30., péntek

Húsvét

pedig nincsen birka nélkül, egy hete elő is kaptam 
a mintadarabhoz szükséges anyagokat és eszközöket.


A kölykök már teljesen hozzászoktak ahhoz, hogy milyen nagy természetvédőn 
újrahasznosító vagyok, így nem rökönyödnek meg azon, ha a leendő testben 
egy korábbi vitaminos- vagy bonbonos doboz reinkarnálódik a kezeik közt.


Nyilván a fantasztikus gyilokbogyóm dobozát nem viszem be nekik, 
az csak az itthoni alaklemez, különben is jobban örülnek valami csokisnak.


Ezekkel nem érdemes sokat lacafacázni, a két bóti hurcikapálcikát gallyacskát
a tűzőgép segítségével a két karton közé rögzítem így, ni 7 másodperc.


Aztán jöhet egy mellékszál, a hogyan nem csinálunk báránykát...

Szóval így mégse nem, mert (akármennyire is, de) sajnálnám 
a gyapjúfonalaim egy részét eltechnikaórázni, meg különben is, mit mondanék
 a gyerekeknek, amikor megkérdezik a szokásost, hogy

Beanéniezttetaláltadki*

?


Szóval azt ott fönn nem, de a hátsó sorban balról a másodikat azt, igen.


Papírszalvéta tépve, morzsolgatva, felragasztva, pofásítva, satöbbi.


Nagyobbaknak itt a haladó változat gyapjú- és filcutánzatból varrva.


Vidám húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!


*
Baromi jó orruk, fülük vagy nemtommijük van ehhez, 
ha ppt-t csinálok vagy dolgozatot vagy báármit, 
akkor ez igen fontos kérdés ez a számukra... 

...plussz a hangsúly...

😵

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...