gyalogtúrával indítottuk. Bujákot egy rozoga erdei úton hagytuk el, ezen az úton közelíthető csak meg az a gyalogösvény, ami a várhoz vezet. A romot jelző fa tövében két bot, talán hasznukat veszik az utánunk érkezők.
Szükségük lehet rá, mert az utacska az elmúlt napok esőzései miatt dagonyás.
Az erdő ilyenkor túl sok látnivalót nem tartogat,
lábunk alatt a csúszós, málló avar, a korhadó ágak színtelensége.
Egészen felvillanyozza az embert egy-egy zöld mohába öltözött kő vagy szikla, arról nem is beszélve, hogy a kirándulás ezen pontján még kék az ég.
A séta igen rövidke, a parkolótól lehet vagy 900 méter, a szintemelkedés épp csak akkora,
hogy mire megszuszogósodnál, már ott is vagy a célpontnál.
Az "átkosban" mindez honvédségi terület volt, ennek következtében nem az állagmegóvás
volt a legfőbb szempont. A bal oldali falmaradvány mögött még áll az őrbódé,
azt gondosan nem fényképeztem, pedig nagy jelentőséggel bír pedig ma is.
Ha mögötte jobbra tartasz, akkor egy kisebb kanyarral a vár alsó kapujához jutsz,
ha meg balra indulsz, akkor a "személyzeti bejáró" lépcsőjén villámgyorsan fenn
lehetsz a várfalon. Mi ezen megyünk felfelé, csak remélve, hogy odavezet, ahová visz.
Szezonban a középső részén lehetséges némi bozótharc,
de ettől a ponttól sima az út egész évben.
Rögtön a középső várba érünk, ahonnan már pazar a kilátás.
Január elsején, zárt felhőzetben ennyit mutat: lent a honvédségi üdülő zöld pázsitja,
szemben a Sasbérc kilátójának a teteje,*
balra lent jelenleg virsli és mustárszagú** kocsink a parkolóban.
Ha még egy szinttel feljebb akarunk jutni, elég a muflonok(?) nyomát követni.
A felső vár falán több nyílást találni, ezek lehettek a lakóépületek ablakai.
Ma mindegyikből az üdülőre*** látunk.
Erre bóklászva, a boltozat alatt akadunk a maradványok legszebbikére:
a törmelékkel teli átjáróra, ami egykor a palotaszárnyba vezethetett.
A mesterien rakott kövek, téglák rendje és színe olyannyira megfog, hogy itt,
ez alatt kívánok a tavalyinál derűsebb, boldog új esztendőt mindenkinek!
Az átjáró fölötti részen található a várrom legmagasabb pontja,
a meredező falcsonkoktól balra Bujákot is látni onnan.
Visszamegyünk ahhoz a ponthoz, ahonnan először körbekémleltük a tájat,
így egy szinttel lejjebb kerülünk megint.
A zwingernek nevezett részen haladunk
a térképen sokszögű bástyának nevezett helyig,
ahol újabb remek kilátásban gyönyörködhetünk.
Ezen a részen egy kis lépcsőn akár visszamehetnénk a felső szintre.
A lépcsővel pontosan szemben található a középső vár kapuja.
Kilépve rajta balra tartunk, hogy megnézzük a nagy rondella maradványait.
Oldalában a vár szemei: ablakok a világra****.
Pár éve ezt a nagy, kör alakú placcot szinte teljesen megtisztították a burjánzó borostyántól.*****
Nőhetett párszáz évig, mire ekkora törzset produkált Ő is.
Védett zug, ahol ácsorgunk: Csipkerózsikát juttatja eszembe.*****
Szeretemhelyen lesz szeretemképem.
Ettől a nyílástól a várfal mentén szerintem visszajuthatnánk a kiindulóponthoz,
de vonzóbbnak találjuk az alsó vár kapujánál
fölénk magasodó falakat
és az évszázadokkal ezelőtt rakott út széle is erre hívogat.
Visszapillantva azon merengek, micsoda titkos, vadregényes hely lehet ez nyáron.
Az útról észre sem venni, hogy itt rejtőzik,
az üdülő lakói meg a patakcsobogással vannak inkább elfoglalva.
Szerencsé(nk)re.
*
Az is milyen jó volt egyszer, majd megírom talán.
**
A hagyományoknak megfelelő újévi reggelinket abban fogyasztottuk el.
***
A honvédségi üdülőre, amit a korábbi laktanya helyén alakítottak ki.
Érdemes ezt tovább gondolni?
****
A világ szemei, ablakok a várra.
*****
A férjem szerint itt állhatott az antenna. Cz. Lajos honvmin. és haccseregtáb. előszeretettel vadászgatott a környéken, és remek szórakozása közben is feltétlenül értesülni akart róla ha az országot éppen atomtámadás éri. K4-es vezetési pont...
*****
Bízom benne, hogy sosem ébresztik fel álmából.
