2012. október 30., kedd

Továbbra

is csak igen-igen halovány fogalmaim vannak a különböző pálcákról, de Lucy blogján  
olyan leírást találtam, amiből a magamfajta horgolás-analfabéta is 
játszva mókolhatja össze ezt a vidámka virágkát. 


Mire megszáradt a keményítő, a nap is kisütött. 
Végre előjöttek egyre ritkábban látott kedvenceim, az árnyékok. 


Valószínűleg most néhányan felszisszentek: 
Volga hímzőfonallal dolgoztam.

2012. október 18., csütörtök

Hetek óta

fonalazunk nagy erőkkel. Sodortunk, körmönfontunk és szőttünk, 
aztán az egyik este találtam valamit a neten, ami rendesen beindította az agyam. 
A végén mutatom, mi is volt kiindulópont.

A fonalon kívül szükségem volt 28x60 centi drótra, de rá kellett jönnöm hétfőn este, 
hogy bizony a korábbi hulladéktelepes készletem alaposan megcsappant! Kilopakodtam 
a garázsba, ott mindig akad ilyesmi a Jóember cuccai között.  Persze most is találtam egy jókora UTP kábelt és némi MM falvezetéket. Életem párja megengedte, hogy kinyírjam 
őket teljesen... Miközben sniccerrel bontogattam a kanapén, azon szórakozott, hogy nem lennék jó  guberáló, mert ezzel a tempóval még a napi sörömre valót sem keresném meg...

Ezután némi fonal feltekerésével megszületett az egérkutya.


Nagy izgalommal mentem suliba, biztos voltam, hogy ezt is megeszik és tényleg.
Azóta van egy komplett állatkertünk, a teljesség igénye nélkül dicsekszem velük:


Készült kecske, bika, majom, tengeri tehén, csupasz turkáló(!) meg zebra,


szarvas,


unikornis,


Malacka és Tigris,


az utóbbi kotnyelesen beáll a cicát csudáló kutyák közé is,


puli (ötlet otthonról, hű, de nagyon köszi!),


macsek, kitől mástól, mint Hannustól!


Ez meg itt egy gyík csontváza,


mert közben már az is készül, meg skorpió és szitakötő!
Holnap pedig harmincan ülünk majd a teremben, mert ő is jön velem az iskolába. 


Tőle indult az ötlet, egy Múmia Akciófigurától!

Jaj, ebből maximum 1-2 darabot vagyok hajlandó előkészíteni, 
vagy esetleg háromat, négyet, ötöt, hatot, hetet...

2012. október 14., vasárnap

Az e-mail,

az e-card, az e-learning, az e-matrica, az e-on és az e-vitamin után most kitörölhetetlen nyomokat hagy bennünk az e-napló. Ehhez meg dukál egy egészen kicsi, 
csupán 18x26 centis netbook, ebbe aztán könyvelhetem az ötösöket! 
Mutatom betáskázva, nehogy már lelessétek a leltári számát!


Még nem tudtam eldönteni, melyik a kellemesebb, ezt lóbálni naponta vagy a könyvformátumút szorítani a hónom alá, mivel februárig mindkettőt teszem egyszerre. 
Kézzel kacskaringóztam, mert a varrógépem egyet mordult csak, mikor 
a hímzőfonalat beléje fűztem. Na ezért (is) nem kezdek sorozatgyártásba soha.


Pénteken elvittem magammal az uszodába a kötésem, 
hogy amíg az osztály úszkál, haladjak ezzel is,


de az első sor közepénél abba kellett hagynom, mert a lányokat jobban 
érdekelte az, hogy én mit csinálok, mint lábtempó tökéletesítése. 
Szóval anyáik nem kötnek, bezzeg a díváknak van idejük erre!
Honnan ez a szürke-bordó? Legkedvesebb, agyonhordott kendőmről.


Készülök a télre, de előbb megyek és letöltök egy bizonyos e-book-ot 
az e-readeremre Závada Páltól, mert tegnap a Belvárosi  Színházban 
alaposan orrba vágott Jadviga a párnájával. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...