Három kívánság

Nr.1.: Szeretnék egy pecsétet, hogy nyomkodhassak ilyesmiket mindenféle 

titkos és ezáltal pofátlanul szem előtt lévő helyeken:

Nr.2.: Szeretném megtudni ennek az illetőnek a pontos nevét, mert 

oly sebtében szabadultunk meg tőle, hogy nem írtuk fel az azonosítóját:

Nr.3.: Szeretnék végre egy jókedvű bejegyzést arról, 

hogy ismét zakatol velem a varrógép...

(és mire mindezt megírtam, egy kovboj segítségével teljesült a második)

Tegnap este

megöltöttem Manka mintájának utolsó ikszét is. Most egy darabig pihen, mert fogalmam sincs, mi lesz a további sorsa. Könyvborítóra vagy táskára tudnám elképzelni, 

de azt meg sajnálnám a napi használatban maszatolni.

Kacérkodtam egy ideig azzal a gondolattal, hogy valami ruhát díszítek majd vele.

Egy szép hosszú lenruha elején tudnám elképzelni, csak olyanokban már nem járok.

(Nem azért, mert apám szerint miféle póparuha lenne ez rajtam már megint?)

Hümm-hümm.

Szoktátok nézni

a Duna Anzix-ot? Én lelkes rajongója vagyok, bár a narrátorok édes/bús/szerelmeskedő hanghordozásával nem vagyok kibékülve. Ma este épp Szentendre lesz terítéken, 

erről eszembe is jutott, hogy az április végi kiruccanásunk képeit még nem mutogattam 

itt (sem). A madártávlat a város egyetlen ingyenes, ezáltal titkos parkolójából rögtön jelzi, miből látunk majd itt a legtöbbet:

Jöjjön közülük mindjárt hat, nem írom ki a nevüket, elég, ha idekattintasz:

Szerencsére nem lehet őket egészben fotózni, minduntalan beelőzget a képbe 

valami sikátor vagy lépcső vagy éppen hollandi turista... Azért akadnak itt 

mások által nem használt rejtekutak repkénnyel,

 mókás cégérek árnyékkal

Rab Ráby háza (melletti házikó) a Jóemberrel, 

amint épp valami keleti istenséggel paroláz.

Csupa báj és kecs és egyéb nyalánkságok mindenütt. 

És bánatomra vásári forgatag bazári portékákkal. 

Kell a bevétel a városnak, értem én, de akkor is...

A Szentendrei-sziget lényegesen békésebb hely, a Nagyréten például senkivel nem találkoztunk, igaz, addigra jó hosszúra nyúlt sztahanovistákat formázó árnyékunk. 

S a leg-leg-leg... a sziget északi csücske, ahová ha egy nappal korábban érkezünk, 

még száraz lábbal átgyalogolhattunk volna üldögélni ott azon hatalmas kidőlt fán:

szigorúan duóban persze, csendesen hímezgetve.

(...)

Menjetek Kisorosziba!

De útban odafelé ne hagyjátok ki Szentendrét!

Addig is Duna World ma este 21:50

(Szigorúan lenémítva, csak a képek kedvéért!)

Jellemző, hogy

mire elkészülök a bukovinai székely rózsa közepével, addigra a többiek készre varrják...

Naná, hogy van némi közöm Pató... Irénke nénikéhez!

A húgom nevezte így nagyanyámat rögvest azután, hogy megtanulta kimondani a nevét.

Vajon mire jó még a Royal Rum Tea?

Egész héten

a szombat reggelről álmodoztam. Hogy akkor majd nem kell 5-kor kelni és szép csendben, míg a Jóember szunyókál, kiülök a lépcsőre és hímezgetek egy kicsit. Enyhe szellő, madárcsicsergés, mellettem szaglik a rozmaring és a kakukkfű, kezem alatt 

székely rózsák növekednek.

Pedig nem vagyok lelkes ikszező. 

Egy kezemen meg tudom számolni az összeset, amit készítettem:

Ez lesz a negyedik...