2017. július 12., szerda

A szokásos

vakációkezdő nyári nagytakarítás egyik lépéseként rendet tettem a varrós szekrényemben,
minek következménye egy jelentősebb halomnyi rongynak  a kukába helyezése lett. 
Még mielőtt  kedvem támadt volna az akciót megbánni, gyorsan rádobtam 
egy egész dinnye héját, némi gazat,  kávézaccot, húsos zacskót, satöbbit. 

Nincs visszaút!

No, mondom, szép rend van a mostan már csak anyagaim között, 
hívogatóan bazsalyognak rám; pusztítsak értelmesen.

Némileg reflektálva az előző bejegyzésre, varrtam  valami rondát...


azon a napon, amikor a Kékszalag zajlott,


és mióta a zöld fehérnek mutatkozik...


Tengerre magyar!

😅

2017. július 3., hétfő

Dunsztom nincs

arról, hogy az elmúlt majd húsz (nemá!) év során hány táskát varrtam mások számára.
 Adni öröm, találót, szívnek szólót adni még nagyobb! 

Mondom, kikerült a kezem közül jó sok, majd egyszer összeszámolom, mennyi is, 
de most nem sem ez a lényeges mondanivalója ennek a posztnak, 
hanem az, hogy életemben először szatyrot kaptam. 

Én kaptam szatyrot... Összehajthatósat... Nekem készültet...

Kábé ekkorák voltak a szemeim, amikor megláttam ebben az állapotában, 
na nem, ez úgy van hajtogatva, mintha...


És valóban.
Gyerekkéz rajzolta, így bármikor velem lehet Anna,


még nyáron is, holott szünet van.


És itt a slusszpoén, hátulján egy almafa.


Na, ezen meg még jobban megdöbbentem, de már csak az évzáró után, itthon, 
fenenagy, hirtelenül reám szakadt, csendes magányomban.

BOLDOG VAKÁCIÓT KÍVÁNOK!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...