Mindig az utolsó

pillanatban jutnak eszembe a legjobb ajándékok. Valójában ott motoszkálnak 

a gondolataimban, de tengernyi más, kevésbé fontos teendőm* megakadályoz a nekiülésben.

Pedig egy jó ajándékhoz idő kell, pláne ahhoz, ami egy nagyon fontos személykének 

találódott ki. Naná, hogy a húgom kisfiának. Elkészült, persze a legeslegutolsó pillanatban. 

Ezt már láttátok belőle, a 12 szendvicset.

Gyertek, most megmutatom az egészet, ezt a kívülről nem annyira szépet!

Mindenféle "hátlapnakjólesz" anyagom került a hátuljára,

hajtogatom inkább gyorsan,

mert belül van a lényeg.

Igen, ez egy játszószőnyeg.

126x126 centis, tehát nem kicsi darab, engem például itt teljesen eltakar.

Lássuk csak részletesen! Először a macerálható Napot varrtam meg,

majd a Holdat, ami tulajdonképpen egy zseb, amibe visszarejthető két csillag.

A szivárvány előtt felhőcske vonulhat át,

emezen a fagyöngy esőcseppek piszkálhatók.

A virágra méhecske rögzíthető,

az esernyővel a színek tanulhatók.

Itt egy katica, aminek nincs nagy kunsztja, 

csak a szárnya lebben meg bizergélhetők a lábai és a csápjai.

Hajó az kell, hajtogatható vitorlákkal,

pláne szükséges egy a felébreszthető maci.

Polipka, szintén csak cibálásra, matatásra, morzsolgatásra, bekapásra, nyammogásra...

Az autó ismerős, csak ennek forognak a kerekei.

Személyes kedvencem az alma**, természetesen kukaccal

középről nem maradhat el a tulajdonos neve.

Az anyukája által készített fotón pedig ő, hiszen csak vele lehet teljes a bejegyzés.

Ugye szép?

Köszönhetek jónéhány*** vidám órát ennek a játszószőnyegnek.

 

Azt hiszitek, lóg még a kukacom is? Á, dehogy, sőt!

*

Idegen emberek idegen gyerekeit tanítani, nevelni, szeretni...

**

Naná, magamat is belevarrtam, hihi.

**

Körülbelül 40-et, annyi idő alatt készült el. Tökéletesen kipucolta a hülyeséget 

az agyamból, tehát továbbra is működik a foltterápia.

A plussz

6 kisautó is készen van, ezek már csak alapfelszereltségűek, sem visszapillantót, 

sem lökhárítót nem kaptak, de még csak ülést sem találni bennük.

Lassan komoly konkurenciát jelentek az autóiparnak.*

(Tóni)

Egy irdatlan méretű táskára kerültek, mert a mai kismamák akkora pakkal mennek 

a kórházba, hogy egy bőröndbe nem fér bele anya meg a gyermek cókmókja.

Ebbe csak a fiúcska holmija került.

Különben meg ápol és eltakar ÉÉÉÉÉS a fejem fölé dicsfényt kerekít.

Hoztam még nektek pár fázisfotót, mert ilyesmiket én is nagyon szeretek kielemezgetni.

A hátsó rész szimplán csak steppelve,

az aljának tűzése sajátos lefogási technikával**,

táskaalj bevarrása a két hosszabb szemközti oldallal kezdve,

oldalsó bélés rögzítése az aljához, természetesen láthatatlan öltésekkel,

hopp, egy újfajta táskafül rögzítése

(mert légyen az keskenyebb és masszívabb).

A részletes mikéntjével később jelentkezem.

A cipzár végéről még levágtam egy utolsó kiálló cérnavéget

és beletettem a cérnavég-gyűjteményembe.

A cafatokat üríthetem a kukába,

különben meg van mááásik***.

*

Különösen a Fiat 500 gyártójának. Hiába, elfogult vagyok.

**

Ó, a nyári körmeim milyen nagyon szépek!

***

Következő varrnivalóm a fiatalok hálószobájának a függönye.

A hétvégén

fogadóképessé vált a fiúcska szobája. A kiságy fölé (amit az apám készített harminc évvel ezelőtt a húgomnak és amibe most ő fekteti majd a kisfiát) felkerült a lufi, végébe a játéktartó,

a falra a képek, az ágyikóba a takaró és a fejvédők.

Jöhetsz, Kisember,

már nagyon várunk.

***

Ezeket muszáj megmutatnom.

  

Annyira már nem is utálom a f.szbukot.

😇

Miközben

kezdtem megnyugodni, hogy készen leszek időben, a húgom kijelentette, 

hogy kéne neki még hat kisautó. Valami ilyesmit akar némi fazonbéli változtatással.

Mondtam neki, ilyent én nem tudok, blablabla... 

Amiről nem beszéltem neki, az az alkotói szabadság(om).

Mivel édes a teher, kis hezitálás után mégis belefogtam, naná, hogy a magam feje után.

Szépen haladok, épp most fújtam fel 12 kereket.

Egy, kettő,

három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz azaz pöttyöket négyszögesítek,

majd felvarrok egy újabb Bogyeszra hajazó kisautót, most elölről.

Délben, a teraszon kézzel szegem*

a játéktartó zsákot/tasakot.

Az ágyikó végében fog lógicskázni nyúlmentesen**.

*

Na, ezért nem élnék meg a varrogatásból.

**

Mert a nyúl az én voltam/vagyok.

Lett még

egy lámpa is, léghajós,

 

filcfelhőcskékkel alatta

vagy mellette, majd eldöntik az illetékesek.

Ötlet innen, felhőminták eminnen.

Az este

végül mégsem kapcsoltam be a tévét, hanem a teraszon az első szúnyogcsípést megvárva 

szegtem be a takarót meg a fejaljat. Reggel friss szemmel ránéztem mindkettőre és rájöttem,

nem kell azokra kézi csicsmics, a kevesebb olykor több. Hímezgetés helyett beszaladtam 

a P...o-ba és vettem három tökegyforma képkeretet 750 magyarpénz/db áron. 

A takaróhoz készült rajzocskákat esmét felhasználva nyírtam, vasaltam, 

beszabtam és valami másfél óra alatt lett három ilyenem.

Na jó, az E/1-es birtokos eset ez esetben nem egészen igaz, de végtére is én csináltam, 

tehát kicsit mégis. Talán. Az egész mókolást elejétől a végéig  végtelenül élveztem, 

nem hiába nomen est az omen. Mostan meg triplán is.

Na, de a lényeg: tééényleg kész a takaró, villantom is az első röptében fotót,

aztán egyszer, majd a nem oly távoli jövőben megmutatom a helyén is.