Anyák napja...

...akarom mondani, anyáink napja van ma, hiszen 26. éve, hogy ezen a napon nem csak 

az én saját anyukámat köszöntöm, 

hanem áttételesen ugyan, de egyosztálynyi gyerekét is. 

Idén ezzel:

Negyedikesek vagyunk, most jutottak el a kölykök odáig, hogy az ajándékuk 

teljes egészében a saját munkájuk, egy kis lapozó, melynek elejére rajzoltunk életfát, 

hiszen az anya az élet maga, életünk eredendője.

Belsejébe szintén rajz került, melynek témája anya és én 

(vagyis ő, hiszen a tízéves rajzolta, nem pedig én).

A bal oldalra az anyukájáról írt fogalmazást mindegyik már-már kiskamasz. 

Nehezen kezdtek hozzá, akár ahhoz a fogalmazáshoz, amit hetekkel ezelőtt magukról írtak. Mert magunkról olyan nehéz írni, anyáinkról ezek szerint még nehezebb. 

Aztán mégis belelendültek és elcsendesedtek. 

Írtak, nekem meg eszembe jutott, hogy 3 évvel és 8 hónappal ezelőtt ugyanilyen

 odafigyeléssel, akkor még kidugott nyelvekkel rajzolgatták az állóegyeneseket. 

Bevallom, elérzékenyültem és óvatosan (nehogy észrevegyék)

elmorzsoltam a szememben egy könnycseppet.

Hamarosan kirepülnek.

Szombat esti mese (húsvét előtt egy héttel)

- Tónííí, menjünk el sétálnííí!

- Most? Lassan sötétedik.

- Naaa, léccííí!

- De hideg is van.

- De nekem kellene 35 botocska...

- Ja, miért nem ezzel kezdted?

És elvitt a patakpartra, aztán egy, majd egy másik közeli parkba, 

ahol akkurátusan  lenyeshettem azt a 35 egyforma botocskát. 

(Azért csak ennyit, mert 37 volt itthon, nálunk mindig van itthon pár tucat ágdarab is.)

SZÜNEEEEET!

Miután

sikeresen befejeztem a húgomnak és a kisfiának szánt holmikat, épp maradt még annyi 

időm augusztusban, hogy sebtében összedobjam a Naprendszert. 

 

Nyilván nem tartozik a legtökéletesebb rongyaim közé, csak olyan sitty-sutty munka, 

de azért egészen elégedett vagyok vele. A kölykök is, hiszen iskolai használatra készült, 

ezen értékelem csoportos tanulmányi munkát, olykor a magatartást és a szorgalmat. 

 

Három-hat űrhajó küzd az elsőségért, rendre felfelé haladnak a Nap irányában.

A megérkezés jutalma aranycsillag*.

Az első technikaórán mindenki elkészítette a saját Naprendszerét egy fekete fotókartonra.

Ezekbe belerajzoltam a gyerekek születési csillagképét, itt például egy Ikrek.

Az ikszeikre kerülnek apródonként a csillagok.

Majd összegyűjtjük, megrajzoljuk és mellesleg újból és 

újból visszatérünk egy órácska erejéig a csillagászathoz.

Hajrá, negyedikbé!

Kilövésre kész.

Határ a csillagos ég.

 

Ezt pedig nézzétek meg, lenyűgöző!

A kölykök teljesen odáig voltak érte!

*

Csillogó, másra nem jó ajándéktasakból kiszúrt semmicske, 

de hihetetlen, mi örömöt okoz nekik, bár lennék gyerek!

Húsvét

pedig nincsen birka nélkül, egy hete elő is kaptam 

a mintadarabhoz szükséges anyagokat és eszközöket.

A kölykök már teljesen hozzászoktak ahhoz, hogy milyen nagy természetvédőn 

újrahasznosító vagyok, így nem rökönyödnek meg azon, ha a leendő testben 

egy korábbi vitaminos- vagy bonbonos doboz reinkarnálódik a kezeik közt.

Nyilván a fantasztikus gyilokbogyóm dobozát nem viszem be nekik, 

az csak az itthoni alaklemez, különben is jobban örülnek valami csokisnak.

Ezekkel nem érdemes sokat lacafacázni, a két bóti hurcikapálcikát gallyacskát

a tűzőgép segítségével a két karton közé rögzítem így, ni 7 másodperc.

Aztán jöhet egy mellékszál, a hogyan nem csinálunk báránykát...

Szóval így mégse nem, mert (akármennyire is, de) sajnálnám 

a gyapjúfonalaim egy részét eltechnikaórázni, meg különben is, mit mondanék

 a gyerekeknek, amikor megkérdezik a szokásost, hogy

Beanéniezttetaláltadki*

?

Szóval azt ott fönn nem, de a hátsó sorban balról a másodikat azt, igen.

Papírszalvéta tépve, morzsolgatva, felragasztva, pofásítva, satöbbi.

Nagyobbaknak itt a haladó változat gyapjú- és filcutánzatból varrva.

Vidám húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

*

Baromi jó orruk, fülük vagy nemtommijük van ehhez, 

ha ppt-t csinálok vagy dolgozatot vagy báármit, 

akkor ez igen fontos kérdés ez a számukra... 

...plussz a hangsúly...

😵

Március tizenötödike

kedves ünnepünk volt tavaly a második bében

és most a harmadik bében pláne,

mert az 1000-es számkörben ehhez kapcsolódóan osztottunk 

egyjegyűkkel és kerek tízesekkel.

Eredeti ötlet forrása itt.

Ablakunk végre a tavaszra nyílik, azon befelé madárcsicsergés hallik, és nem annak 

a szomszéd tyúknak a hangja, amelyik nagy erőlködések közepette tojást tojik. 

A Petőfis kokárdák ötletgazdája, Bozzayné Pintér Krisz,

akinek itt is köszönöm a megosztást.

Dunsztom nincs

arról, hogy az elmúlt majd húsz (nemá!) év során hány táskát varrtam mások számára.

 Adni öröm, találót, szívnek szólót adni még nagyobb! 

Mondom, kikerült a kezem közül jó sok, majd egyszer összeszámolom, mennyi is, 

de most nem sem ez a lényeges mondanivalója ennek a posztnak, 

hanem az, hogy életemben először szatyrot kaptam. 

Én kaptam szatyrot... Összehajthatósat... Nekem készültet...

Kábé ekkorák voltak a szemeim, amikor megláttam ebben az állapotában, 

na nem, ez úgy van hajtogatva, mintha...

És valóban.

Gyerekkéz rajzolta, így bármikor velem lehet Anna,

még nyáron is, holott szünet van.

És itt a slusszpoén, hátulján egy almafa.

Na, ezen meg még jobban megdöbbentem, de már csak az évzáró után, itthon, 

fenenagy, hirtelenül reám szakadt, csendes magányomban.

BOLDOG VAKÁCIÓT KÍVÁNOK!

...S szép, mint

mindig, énnekem.

Meg dolgos, 

minek következtében 

csupán gyerekkezes kreatívságokat 

mutogathatok rém büszkén.

A jobb fölső madár a látszat ellenére nem himlős.

Libabőrös. :)))

Beköszöntött

a téli szünet, így végre publikusak az elsősökkel készített karácsonyi manócskák.
 Ezeket láttam meg a neten,  teljesen beléjük szerelmesedtem, persze alakítani kellett rajtuk, 
hogy 6-7 éves kezek is össze tudják őket "dobni" 3 óra alatt. Mókásak, nem? 
Huszonnégyen ácsorognak az egyik ablakban.

(Most nézem, csak 20, a többi valószínűleg készülőben.)

Papírkúp lett az alap, a satyek levehető, mert ritkán szeretem az olyasmi ajándékokat,

 amelyek csak önmagukban szépek. Így viszont dobozként is funkcionálhat a figura. Apró rajzocskákat tartunk benne, jó sokat, mindegyiken egy-egy feladat. A manócskák valójában ugyanis mi vagyunk, anyu csak kivesz egy cédulát a helyéről és mi már teljesítjük is a kívánságát örömmel. 

Karácsonyi ünnepségünk estéjén az osztály fészbuk csoportjában megjelentek a bizonyító 
fotók és posztok: Alíz széken állva mosogat, Beni szemetet visz ki, Hanna süt, 
ellenben Zalán hó hiányában nem lapátol az udvaron. 

Az én legnagyobb ajándékom meg az, hogy vigyorgok, mint a vadalma.

 

 Kedves Sucika, ez lett a jócselekedetek faladból. Köszönöm!

Az új iskolámban

5 év kihagyás után végre megint taníthatok rajzot. Nem is tudjátok elképzelni, mennyire élvezem!

Amikor szeptemberben a gyerekek első rajzait megláttam, tudtam, ez lubickolósdi lesz, mert a tanító nénijük már elsőben alapos munkát végzett. Kitöltik a teret, tudják, érzékeltetik, hogy ami elöl van, az nagy, ami hátul, az kisebb, szuperalapossággal színeznek, hogy csak egy pár olyan dolgot említsek, ami nagyobbaknál sem alap. Mintha rajztagozatos osztályba csöppentem volna. :)

Meseillusztrációk tőlük.

Ez komoly kis műalkotás, paszpartut neki és keretet!

Látjátok, ceruzával eszméletlen ügyesen bántak, de az ecset és a vízfesték nagy mumus volt nekik. Elővettük mégis, tanultuk ecsettel simogatni a lapot, igyekeztünk lazúrozni. Decemberben kezdtünk a színekkel ismerkedni, megnéztük, mi a három főszín, hogy keverünk belőlük zöldet, lilát, narancsot.  Fejenként három darab A4-es lap összekenése után felállítottuk a 12 tagú színköröket.

A virágok szirmait cseppformára festettük. Persze én nem így akartam felragasztani őket a körre, aztán az egyik fiúcska rohamtempóban megcsinálta így, aztán mindenkinek ez a változat kellett. Nekem is. :)

Ez a virág remek egy jószág, annyi mindent le lehet róla olvasni! Amellett, hogy simán látható, miből lesznek a másodlagos kevert színek, könnyedén előjönnek rajta a hideg és meleg színek meg az ellentétes színek harmóniái. Komplementer harmóniák, mondom a gyerekeknek, nekik meg rettenetesen tetszik, hogy ilyen komoly dolgokról hallanak és mondják utánam lelkesen.

Ez a virág vezetett tovább minket színtani ismereteinkben. Egy használt lepedőből megfestettük a Hókirálynő palástját, közben csak hideg színek felhasználásával megzsírkrétáztuk őmagát is síkbábként. Jó, némelyik hímnemű. :) 
Majd elfelejtettem mondani, 8 lány, 15 fiú vagyunk.

Aztán találtam a neten egy ilyet, hát odáig voltam, 

pont jó lesz az ellentétes színek megtanulásához és tényleg. 

Ide kell egy közelibb. 

Végül megnéztük az évszakok színeit és elkészültek az évszakemberek. 

Tavaszok közelről,

 

nyarak fiúktól, akik ugyan barátok, de messze ülnek egymástól,

 

az ősz nem volt népszerű, csak ezek ketten születtek,

 

zárásul egy fiútél meg egy lánytél.

 

A legutóbbi persze a kedvencem, tessék mazsolázni rajta egy ideig! 

Remekül szórakozom, akarom mondani, szórakozunk.

Ha valakiben kétségek merülnének fel, mert szoktak... Soha nem nyúlok bele gyerek 

rajzába több okból sem. Amennyiben szeretnétek tudni, miért, szívesen leírom egyszer.