Búcsúzás a nyári reggelektől...

Koránkelő vagyok és nyáron még koránkelőbb. 

Fél 5-kor, legkésőbb 3/4 5-kor megszólal a belső órám, általában még azelőtt, 

hogy a Nap felkelne. 

Először kikukkantok az ajtón, kelet felé persze,

aztán bekészítem a kávét, majd kiülök a teraszra. 

Lesem az égbolt játékát,

az ébredő napot.

Nem is a napkeltét szeretem, 

hanem a pirkadatot.

A nap ígéretét...

...s hogy abból még bármi lehet...

Holnaptól ugyanúgy felkel a nap,

csak már én nem nézem ugyanazzal a gondtalan gyönyörűséggel.

Kabátvarró

korszakomban sokáig kerestem a tökéletes kabátbélést, így egyszer bevásároltam 2 méternyi  

fekete anyagra steppelt vatelint. Kabátba nem került, de nem azért, mert elég occó* volt,

 hanem mert itthoni rápillantásra már elég gagyinak is tűnt. Hm... 

Mehet a szekrénybe a vatelinek alá, egyszer jó lesz, de mire és mikor? 

Na, ahogy a húgom táskáját varrtam, kezdtem a szokásos szendvicset kialakítani:

fedlap, vatelin, hátlap.

Szépen megtaláltam az anyagokat, de miután kiszabogattam, eszembe jutott az a régi kabátbélés.

Hogy azzal majd két legyet egycsapásra. 

És tényleg álom vele dolgozni, szinte csak jelképesen kell rögzíteni, tökéletes a bélés... erre.

Feketesége úgysem látszódik, hiszen rávasalom a jó kis merev táskabélést.

Szóval most van majdnem 2 méternyi szupercuccom, ami táskára áhítozik.

A csudába, holnap véget ér a nyári szünet!

*

Naggyon occó volt, de nem kínai.

Táskafül 4.

Tulajdonképpen a véletlen műve ez a táskafül, 

meg azé, hogy ezt is olyan játszi könnyedséggel* próbáltam elkészíteni, 

mint a hozzája tartozó táskát. Az is csak úgy kifutott a kezemből (3 nap alatt), 

a füleinek is jönniük kell ukkmukkfukk** - gondoltam.

Teketóriázás nélkül lenyestem egy 70x14 centis anyagot, aztán rögtön hosszában kettőbe 

is nyisszantottam, gondolván nagy hirtelenjében, kijön abból két fül is. 

Ugyanabban a pillanatban rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, túl keskeny,

ezért az anyag oldalát kb 1-1 cm szélességben a visszájára vasaltam.

Ezután színével félbehajtottam az anyagot és a négy véget levarrtam.

Kifordítottam mindegyiket, majd az ott keletkező derékszöget levasaltam.

Ilyen szép lett a fülpár elölről és hátulról.

Közben az is nyilvánvaló lett, hogy ennyicske anyag nem fog nekem masszív fület produkálni, 

ezért kabátbélésből levágtam két kellő hosszúságú darabot és a helyükre illesztettem azokat.

Szépen levasaltam az egészet színéről és visszájáról is, hogy kifeküdjenek rendesen,

majd a csíkokat hosszukban ismét félbe hajtottam

és a végeiken kb egytenyérnyi távolságot kihagyva a szélek mentén összevarrtam.

Eddigre már ismét régen túl voltam egy újabb felismerésen:

leendő fülem még mindig nem elég masszív, megfelelő zsinórom meg nincsen itthon. Szerencsére a pántos dobozomban találtam egy nagyon régen készített, ám sosem felhasznált 

háromfonatú fület***, ami épp megfelelő vastagságú és tökéletes hosszúságú lett a következő művelethez.

Egy zéjer-/ziherájsz-/biztosítótű segítségével belehúztam a csőbe****,

majd ismét vasaltam, egyengettem és vasaltam.

Aztán már csak géppel a helyére kellett varrni

ezeket az újabb,

kivételesen keskeny, ám masszív táskafüleket.

Most pedig megyek és lehúzom a vasalódeszka huzatát, mert ráfér egy alapos mosás.

*

Hihetetlen, bontanom sem kellett sosem, még az alja mérete is tökéletes lett elsőre, 

és a máskor oly komoly, legyen pufi és stabil kérdést is megoldottam egy hirtelen ötlettől vezérelve.

**

Az első és az utolsó fotó elkészülte közt másfél óra telt el.

***

Szerencsére csak a végükön voltak összevarrva, így négy nyisszantás után 3 db egycentis pántom lett.

****

Előre szentségeltem, aztán a művelet közben mégsem, mert a helyére csúszott mégis könnyedén.

A plussz

6 kisautó is készen van, ezek már csak alapfelszereltségűek, sem visszapillantót, 

sem lökhárítót nem kaptak, de még csak ülést sem találni bennük.

Lassan komoly konkurenciát jelentek az autóiparnak.*

(Tóni)

Egy irdatlan méretű táskára kerültek, mert a mai kismamák akkora pakkal mennek 

a kórházba, hogy egy bőröndbe nem fér bele anya meg a gyermek cókmókja.

Ebbe csak a fiúcska holmija került.

Különben meg ápol és eltakar ÉÉÉÉÉS a fejem fölé dicsfényt kerekít.

Hoztam még nektek pár fázisfotót, mert ilyesmiket én is nagyon szeretek kielemezgetni.

A hátsó rész szimplán csak steppelve,

az aljának tűzése sajátos lefogási technikával**,

táskaalj bevarrása a két hosszabb szemközti oldallal kezdve,

oldalsó bélés rögzítése az aljához, természetesen láthatatlan öltésekkel,

hopp, egy újfajta táskafül rögzítése

(mert légyen az keskenyebb és masszívabb).

A részletes mikéntjével később jelentkezem.

A cipzár végéről még levágtam egy utolsó kiálló cérnavéget

és beletettem a cérnavég-gyűjteményembe.

A cafatokat üríthetem a kukába,

különben meg van mááásik***.

*

Különösen a Fiat 500 gyártójának. Hiába, elfogult vagyok.

**

Ó, a nyári körmeim milyen nagyon szépek!

***

Következő varrnivalóm a fiatalok hálószobájának a függönye.

A hétvégén

fogadóképessé vált a fiúcska szobája. A kiságy fölé (amit az apám készített harminc évvel ezelőtt a húgomnak és amibe most ő fekteti majd a kisfiát) felkerült a lufi, végébe a játéktartó,

a falra a képek, az ágyikóba a takaró és a fejvédők.

Jöhetsz, Kisember,

már nagyon várunk.

***

Ezeket muszáj megmutatnom.

  

Annyira már nem is utálom a f.szbukot.

😇

Miközben

kezdtem megnyugodni, hogy készen leszek időben, a húgom kijelentette, 

hogy kéne neki még hat kisautó. Valami ilyesmit akar némi fazonbéli változtatással.

Mondtam neki, ilyent én nem tudok, blablabla... 

Amiről nem beszéltem neki, az az alkotói szabadság(om).

Mivel édes a teher, kis hezitálás után mégis belefogtam, naná, hogy a magam feje után.

Szépen haladok, épp most fújtam fel 12 kereket.

Egy, kettő,

három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz azaz pöttyöket négyszögesítek,

majd felvarrok egy újabb Bogyeszra hajazó kisautót, most elölről.

Délben, a teraszon kézzel szegem*

a játéktartó zsákot/tasakot.

Az ágyikó végében fog lógicskázni nyúlmentesen**.

*

Na, ezért nem élnék meg a varrogatásból.

**

Mert a nyúl az én voltam/vagyok.

Lett még

egy lámpa is, léghajós,

 

filcfelhőcskékkel alatta

vagy mellette, majd eldöntik az illetékesek.

Ötlet innen, felhőminták eminnen.