2013. november 30., szombat

Gyöngyökből imitáltam

a napokban hóesést a gyertyatartóra, szám szerint kilencet.


Adott volt az az egy, a felső sorban középen, valami koraiszuperpraktika
mellékleteként, a többi meg csak úgy fűztem a fejem után.


Lerajzoltam közülük néhányat, hátha kedvetek szottyan valamelyikhez.


Végre ablakot is pucoltam, így oda is felaggathattam a régieket, gyári filcutánzatokat.


Hihetetlen, de a fotó nem fekete-fehér, egyszerűen ilyenné tett mindent ez a nyálkás, 
fölénk borult szürkeség, amit felhőnek nem neveznék... és amitől kék függönyünk is megszintelenedett (ezt kevésbé bánom ugyan).


Ezekről meg eszembe jutott, hogy Niki anyukája egyszer beküldött a suliba egy halom szivacsszerű anyagot, az is lehetne pihealap.  Egyszerű(nek mondott, gyerekkéznek kevésbé az) mintát kanyarítottam esti ügyelet alkalmával és mondanom sem kellene, akadt rögtön elsős vállalkozó, 
aki ezt fel is rajzolta a lapra tollal, méghozzá olyan sebességgel, amit ollóval követni nem tudtam.  
A negyedikesek aztán játszi könnyedséggel szabdalták fel a teljes habkészletet.


Mintát rakok ide is, hátha szeretné más is...


Itt állok a széken, én vagyok az égbolt (: nem, Bea néni, te a nap vagy :), fotózom a világ legegyszerűbb hajtogatott csillagait és közben alig tudom kicselezni a gyerekeket, 
mindegyik feltétlenül látszódni akar a képen.


Véget ért a hópelyhek és csillagok hete,


következik a krampuszoké és a Mikulásé. 

Kéthetente egy technikaóránk van, ezért találtam ki ezeket a tematikus heteket... 
Karácsonyig hetente három-három barkácsötletet kapnak a gyerekek, 
aztán akinek kedve tartja, szünetekben az advent asztalánál elkészítheti. 
Igen helyesek, ahogy ott tevékenykednek és trécselnek nagy vidáman.
Kár, hogy erről nem tehetek fel ide képeket.
Hangfelvétel még jobb lenne...

Világosodik.

2013. november 28., csütörtök

Tegnap leültem

a gép elé és akkor jöttem rá, mennyire hiányzik nekem a varrogatás. Arra a két órára, míg ezen


mókoltam, elszállt szinte minden gondom. Hű, de nagyvalami, vízilózseb! 
Egy kedves kolléganőmnek készült, pontosabban a tesójának. S mivel pénzért még mindig nem varrok, kaptam tőle egy szatyornyi rongyot, mondván ő is rongytalanított kicsit... 
(Szmájli, naaagy szmájli, köszönöm, visszakapod, csak legyen több időm!) 


Róla eszembe jutott három másik zseb, amit bizodalmam szerint rongyosra hordoztak azóta ők...


Összehajthatók, bevásárlók, szatyrok...


Tizenkétszer tizennégyszer háromcentisek.
Személyre szabva...

2013. november 9., szombat

Hétfőn

Márton nap lesz, forgolódunk ennek kapcsán (is) a ludak körül, de nem ennek apropóján varrtam 
az itt látható libát, újabb lappal szaporítva Bejka JáTékát. Elfekvő apróságaim közt találtam valamit, 
amiről beugrott, az ötlet, de ez a valami maradjon a legvégén előbukkanó titok. 
Prezentálás előtt érdemes lett volna megvasalni a kellő magabiztossággal 
és büszkeséggel reánk tekintő személy tollruháját,


ami alatt a fészekben öt kikeletlen fehér tojást rejtőzik.


A képet csak behatóbban tanulmányozó személy felfedezhet ott egy sárga...


...igen, csőrt is, meg a hozzá tartozó fiókát.


Mert valamelyik nap erre az ujjbábra leltem a cuccaim közt.

Ez meg csak egy olyan snassz, számolós lap,


különösebb magyarázat nem kell hozzá, esetleg annyi, 
hogy elcsakliztam Niki gyöngyeiből tizenötöt.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...