Rozi

nyakában február óta ez a nyaklánc függeszkedik. 

Nem is értem, minek készítettem, ha nem hordom.

Talán azért, mert a madaras életfást két lélekmadárral soha le nem teszem.

Mikor azt kaptam, nem volt divat még a magyarkodás.

Más oka volt a hozzámkerülésének.

Más oka van annak, hogy állandóan viselem azóta is.

(ötlet ebből kiindulva)

Képeslapos

Idén szolid a konyhaajtóm, olyannyira, hogy meg sem mutatom az egészet, mert az összes

 többi része üres maradt. Várok ugyan még egyre, egy szerencsésre, 

amit biztosan tudom, hogy feladtak, csak az a fráhányaha pohostaha. 

Ismerem... sajnos... a... postát.  

A levélkézbesítők előtt megemelem kalapom, hóban, szélben, fagyban...

Hatan vannak az én lapjaim, a többi repilap, most lebuktam, hol lakunk, hol dolgozik 

a férjem, ki a főnököm név szerint, hány ajándéktasak került a kezembe meg ilyenek.

Titkon reménykedtem, hogy jön egy bizonyos személytől lapocska, és nem csalódtam, 

mert az a szívecske bizony az ő keze munkája. Amint megérkezett, elő is vettem a teljes

 keresztszemes gyűjteményem csak azért, hogy egymás mellé kerüljön 

Szaberka mindhárom lapja, így, ni: a tavalyelőtti fenyők, amiből egy is óriási munka, 

a tavalyi méla szarvasok s idén szívem melengető szíve.

Köszönöm. 

Az én lapjaim bezzeg nem lettek valami csodásak. 

Már eleve... 13 készült és ez ugye rossz ómen... 

Egy sötétkék, aranyleveles anyag lett a kerete mindnek, középen gömböt imitáltam 

kék illetve sárga textilből,  erre került egy-egy gyöngyből fűzött hópehely vagy csillag. 

Ezek levehetők a masniról és a karácsonyfára akaszthatók, 

már ha úgy kívánja a lap jelenlegi tulajdonosa.

A nem maradék, hanem direkte készült többi pihe is gazdára lelt,

reményeim szerint szintén ott csücsülnek néhány karácsonyfán.

Huszonvalamennyit fűztem összesen.

Egy hópehellyel még jövök, de azt nem én készítettem.

Ezáltal a legszebb és mind közül a legkedvesebb, tehát megér egy külön bejegyzést.

Gyöngyökből imitáltam

a napokban hóesést a gyertyatartóra, szám szerint kilencet.

Adott volt az az egy, a felső sorban középen, valami koraiszuperpraktika

mellékleteként, a többi meg csak úgy fűztem a fejem után.

Lerajzoltam közülük néhányat, hátha kedvetek szottyan valamelyikhez.

Végre ablakot is pucoltam, így oda is felaggathattam a régieket, gyári filcutánzatokat.

Hihetetlen, de a fotó nem fekete-fehér, egyszerűen ilyenné tett mindent ez a nyálkás, 

fölénk borult szürkeség, amit felhőnek nem neveznék... és amitől kék függönyünk is megszintelenedett (ezt kevésbé bánom ugyan).

Ezekről meg eszembe jutott, hogy Niki anyukája egyszer beküldött a suliba egy halom szivacsszerű anyagot, az is lehetne pihealap.  Egyszerű(nek mondott, gyerekkéznek kevésbé az) mintát kanyarítottam esti ügyelet alkalmával és mondanom sem kellene, akadt rögtön elsős vállalkozó, 

aki ezt fel is rajzolta a lapra tollal, méghozzá olyan sebességgel, amit ollóval követni nem tudtam.  

A negyedikesek aztán játszi könnyedséggel szabdalták fel a teljes habkészletet.

Mintát rakok ide is, hátha szeretné más is...

Itt állok a széken, én vagyok az égbolt (: nem, Bea néni, te a nap vagy :), fotózom a világ legegyszerűbb hajtogatott csillagait és közben alig tudom kicselezni a gyerekeket, 

mindegyik feltétlenül látszódni akar a képen.

Véget ért a hópelyhek és csillagok hete,

következik a krampuszoké és a Mikulásé. 

Kéthetente egy technikaóránk van, ezért találtam ki ezeket a tematikus heteket... 

Karácsonyig hetente három-három barkácsötletet kapnak a gyerekek, 

aztán akinek kedve tartja, szünetekben az advent asztalánál elkészítheti. 

Igen helyesek, ahogy ott tevékenykednek és trécselnek nagy vidáman.

Kár, hogy erről nem tehetek fel ide képeket.

Hangfelvétel még jobb lenne...

Világosodik.

Stílusidegenül

Mert az ember annyi vackot összegyűjt! 
Vaskos rézmedált, hisz mesés-keleti piros gyöngyök lógnak rajta, randa rézláncot, ugyanis tűzzománc csüngők fityegnek azon, drótot, gyöngyöt, kapcsot, szóval mindent, ami csillog! Doboznyi, több kilónyi szétszedett kincs hever (elvileg) céltalanul a szekrény aljában. 

Összerakódott most ez, egy komlett szett, véletlenül:

Nézegetem, rakosgatom, tetszik is, de nem az enyém. Holott olyan helyesen csilingel is, 
meg lóhere is, meg zöld is, meg én csináltam is.