2012. november 20., kedd

November elsején

beleszerelmesedtem az egyik kedvenc blogomon ebbe a projektbe. Nekünk ilyen 
márpedig kell! Izzítottam is a kölyköket az osztályban, közben álmodoztam mindenféle 
csíkos meg pöttyös meg szívecskés meg kockás és persze kinőtt harisnyákról. 
Aztán szállingózni kezdtek befelé a nagypapák(!) lyukasra kopott(!) zoknijai(!) !

Maradt a második megoldás, vasárnap délutáni varrás keretében egy kis előkészület:


A huszonnyolcak éppen egy óra alatt kifordították, megtömték meg az alját bevarrták. 
Egy kerek ragacs valami folttal ide az egyik szünetben, két hosszúkás valami oda másik szünetben, a többi sitty-sutty kész is, már repül és énekel.


Azóta tudom, hogy létezik Mikulásbagoly és méhészbagyoly és balerinabagoly és 
tanárbagoly és síelő bagoly és diákbagoly és betmenbagoly és vámpírbagoly és ikerlánybagoly és gengszterbagoly... Ha kihagytam volna valakit, szóljatok!

2012. november 18., vasárnap

A húgom

23 évesen végre úgy döntött, hogy kinövi és immár végképp elhagyja 
pinky-lédy-édy-bédy korszakát és mostantól kék lesz az ő kedvenc színe. 
A döntés komolyságát megerősítendő kapott egy ilyet nyomban


így betárazva,


meeeeert... varrni tanul... és olyan rejtett zsebeket képes már készíteni, 
aminők mellett az én tudományom  kókányolásnak minősül.
De tényleg!

2012. november 8., csütörtök

Álmaim

projektje itt üldögél cafatokban a kosárban, mert szükségem lenne hozzá még úgy félméternyi sötétebb kékes kockás anyagra, de hiába nyitogatom titkon a 
férjem szekrényét, a kiszemelt ing nyaka csak nem akar foszlani! 


Holnap mepróbálom ráadni a Jóemberre, hátha a következő mosás besegít valamicskét!

(Ilyesmikről ábrándozom, miközben a kabátom ujjatlanul pihen a babán.)

2012. november 4., vasárnap

Amikor

két hete Svájcban jártunk, szinte egész nap nem fényképeztem mást, csak gombákat. 
Jutott is eszembe akkor, hogy erről a kiruccanásról csak kalaposok képeivel fogok beszámolni, aztán Anyinyóka megelőzött. Kommenteltem nála valamit erről, 
mire firtatni kezdte ezt a témát… Jaj, nekem csak két használható képem van, 
most kérkedjek azokkal? 

És akkor jött a Volga fonalas virág és erről eszembe jutott, hogy az örökölt cérnáim közt mintha lenne egy aprócska horgolás. Nem tudom, ki készítette, csak bízom benne, 
hogy férjuram Winkler mamája valamikor száz esztendeje. Ott van a közepében 
a hüvelyk- és mutató ujjának a nyoma, nem volt szívem kimosni belőle. 
Olyan finom, mint egy pókháló… amit nem volt ideje befejezni 
keresztespók barátunknak. Most ez került egy kalapra.


Néhány percig a babérunk alatt lakott őurasága.


A valóságos kerti példány:


Egy budai illetőségű kompánia:


Az ebédre készített túróval töltött csiperkének hűlt helye...

2012. november 2., péntek

Miután

végiggaloppoztam(tuk) a közelünkben található összes plázát, ismételten 
rá kellett jönnöm, hogy ez a módi nem az én műfajom és nem lesz nekem idén 
sem használható télikabátom, csak ha varrok egyet. Tegnap szabtam egész nap(!),  
meg varrtam is egy icipicit.


 Mintha rémlene, hogy gyerekkoromban hasonló felmosórongyokat lehetett kapni... 
Állítólag  most ez minden bélések legbélésebbike.
Ismeritek? És tényleg?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...