2021. július 20., kedd

Bugyogóvarrásbéli

tapasztalatim következtében a ruci(cska) már kézzel készült, 
majd a cipőcske is felkerült a legújabb pocakosom lábára.


Ezután már csak nekem kellett hozzá öltözködnöm, majd beültem a kocsiba.


Fotózkodási szempontból ruhaválasztásom nem lett a legmegfelelőbb,
de ez jelenleg nem is olyan lényeges, hiszen azóta Panni látta a tengert,


hisz végre megjártuk Chiost.*


Őbabácskasága négy napja a többiek közt pihen,


piheg illetve mesél.**

😎

* Ezzel az úttal kicsit túlvállaltuk magunkat.

** Lett neki szája, de csak azért.

2021. június 28., hétfő

Tanévzáró rituálé

Pár délutánon keresztül szortíroztam azokat a kupacokat és ömlesztvényeket, 
amiket az előző hónapok során szinte csak "összehánytam".*


Összeszedtem az összes, kb 20 kilónyi könyvet, dossziét és egyéb segédanyagot, 
amit a tanév során a másodikosokkal használtam, bedobozoltam, 
majd ideiglenesen kihelyeztem a garázsba.**


Lecsupaszítottam az asztalom,


majd feltettem rá Rozit és nyomban használatba is vettem:


varrtam egy fehér bugyogót.


Eme fotóval a 2020-2021. tanévet lezártnak tekintem.***


* Volt azokban is rend, csak kissé sajátságos.

**Augusztus elején felviszem mindet a padlásra és egyúttal lehozom az összes harmadikos cuccot.

***Jönnek hozzánk leltározni fenntartóéktól, ezért minden olyan berendezési tárgyra, 
ami nem az iskola tulajdonát képezi rá kellett ragasztanom egy cetlit, amin az áll, 
kié a holmi. SAJÁT, SAJÁT, SAJÁT, SAJÁT... ezen a képen például minden.
 Tudjátok, mi maradna a teremben, ha kiköltöznék belőle? Mondom, ha... 

2021. június 24., csütörtök

"Jönnek a bejegyzésre..."

Ezt viszont a férjem mondta tegnap éjjel pontban fél 12-kor, amikor 
a nappali nyitott ablakán keresztül félre nem érthető hangokra lettem figyelmes. 
Itt valaki töfög ma is.*

Már a sötétben látszott, ez az illető nincsen egyedül,


de az igazi meglepetés csak akkor ért, amikor vakusat kattintottam. 
Hárman voltak!


 A két távolabbi, a szinte nem is szürke, hanem teljesen fehér hasú**  igen 
harciasan puffogott egymásra. Ők lehettek a fickók, talán versengtek a harmadik, 
nyilván nőnemű kegyeiért. Emez itt elöl, a gyógyuló sérülésével lapított csendesen.


Miután jól kibámészkodtam magam, guggoltamból felálltomban vetettem 
egy pillantást a járda másik oldalára és nem akartam hinni a szememnek. 
Ott közeledett a negyedik, egy idei kölyök, picurka negró.


Tóni persze lebeszélhetetlen volt, megfogta, megszagolta***


majd megkínálta macskajával.
A vendég is a szokásos módon viselkedett: elropogtatott egyet, majd bealudt.


Csak pár perc szunyókálást engedett meg magának, aztán ment a többiek, 
a nagyok után, mert addigra azok már elszeleltek a sünök útján.

*
Meg tegnap is, igaz, akkor hajnali fél 4-kor ébredtem arra, 
hogy a hálószoba ablaka alatt rajcsúroznak ketten. 

**
Biztos Tivi utódai.

***
Büdös disznó már ez a minyuri is.

2021. június 22., kedd

"Azt hittem, döglött madarat posztoltál"

 Írta a húgom, amikor meglátta ezt a képet és én bőszen reménykedtem,
más nem gondolja majd ugyanezt. 


Végül lájknélkül hagyta mindenki, így kénytelen lettem megmutatni teljes valójában


sőt, azt is hagytam, hogy belekíváncsiskodjon a kamerába




szelídített változata a nappaliban rejtőzködik veszettül.

Sünügyi bejegyzéseim:



2021. június 9., szerda

Május végén

 a Vén Duna partján állva egy messzi országról álmodoztam aggodalmaskodva.

Vajon indul majd ez a bizonyos hajó* odavalahova?


És mert olyan nagyon hiányzott a görögi fílink, megfirkantottam pár emlékünket.


Kikerekítettem,


hevenyészve kékítettem,


majd pár este alatt meghímeztem



*
Hasonlócska hajócskás bejegyzés itt.

2021. június 6., vasárnap

Pedamókusnap 2021.

Rendezgetem az emiljeimet, törlök sorban minden feleslegessé vált mélt. Látom, a Spam felirat mellett ott virít egy 9-es szám, lássuk csak, mifélék lehetnek azok?
Nyilván nem nyitok meg egyet sem, általában veszélyesek, piroslik rajtuk rögvest a felirat, de azért csak kíváncsi vagyok, ki próbálkozik. És akkor megpillantom az Okt. Hiv. Pedagógusnapi köszöntőjét, benne ott a letöltendő melléklet, melyben a  mini szterelnök engem is...*

Esküszöm nem én tettem spambe. 
Ment az magától is, hehe. 

(Nem, továbbra sem tudom, hogyan, milyen szavakkal méltat különben meg vesz semmibe.)

2021. május 1., szombat

A százszorszépek

március végén kerültek a tűm hegyére, 
így, eccerűen, olyan szinte semmicskén csak,


hogy egy szem zöld pötty le is maradt.


Gyorsan ráöltöm, aztán visszalépek a tavasz legelejéhez de csak virágilag.

2021. április 5., hétfő

Amikor

 ezt az apróságot hímeztem, olyan nagyon messze volt még a tavasz,


hogy az első hóvirág sem bontotta ki szirmait a kertben


s én mégis a nyárvégi rét kóróvirágairól álmodoztam már akkor.


Ujj- és öltésgyakorlat az osztott hímzőfonal 1-2 szálával.

A minta innen, de ez sem olyan.

2021. április 4., vasárnap

Hegyeskőtől Mogyorósbányáig

Pár hete letöltöttem egy remek kis appot, ennek következtében kitágult a világ. A világ alatt a jelenlegi helyzetben Magyarországot illetve a tőlünk egyórányi látnivalókat értem.

Ma ezt az utat járjuk be, némi csavarral persze: a végétől indulva visszafele.

Tokod központjában a templom előtt parkolunk. Nagyon más nem is vonzza onnan 
a tekintetet, csak ez a kis pukli, ami egy szélesebb pukli közepében emelkedik. 
Mint egy hatalmas nyári kalap, olyan ez a Hegyes-kő,


oldalában hatalmas, óriásoknak készült ferde kőlépcső.


Eljátszom a gondolattal, talán fel lehetne mászni ezen a tetejére,
az a selyemfüvű sor különösen izgat.*


Tóni persze nem enged arra, a kéksikátoron** invitál felfelé.


Az utolsó(nak hitt) emelkedő után érünk a hegy derekára, 
ahol rögvest egy kapitális méretű hérics fogad, na innentől lesz teljesen enyimé a hegy.


Az út két oldalán van még vagy száz tő, rohangálok egyiktől a másikig telhetetlenül.*** 


Szemben a mindenféle domborulatokkal kecsegtető szikla,


amin a Zember már megtalálta a legtökéletesebb fotópontot, 
ahonnan minden lépésem megörökítheti.


Így születnek a legtökéletesebb,  mélységeket és magasságokat, 


meredekséget és messzeségeket érzékeltető képek.


Fent természetesen csodás panoráma fogad,


és egy kellemes facsoport,


tövében apró nőszirmok. A hegy benapozott oldalán a hegyvidék tavaszi virágainak lexikona****. Fölötte pillangók játszódnak egymással meg a széllel. Idillikus.


A hegy orma csupasz, hófehér sziklákkal ékeskedik. Jó messzire ellátni innen,


de engem a megfogható dolgok jobban érdekelnek jelenleg,


naná, egy újabb hérics. Tőle egy szinttel lejjebb hatalmas virágszőnyeg lilul,


hát elnyekergem magam, hogy meeenjünk arra. S míg én a fenti növénykét
 tizenhatodszor is megörökítem, Tóni már lent is van,


megint a legtutibb fotóponton.


Ettől a perctől külön utakon járunk. Ő erre, meredeken,


én két szinttel feljebb, elvileg kevésbé meredeken,


a virágszőnyeg totálisan fölösleges megörökítése után


ereszkedem le kevéssé bátran. 


Csak itt, miután leértünk, jövök rá, hogy ez annak az 
áhított ferde kőlépcsőnek az innenső oldala.


Virágzó galagonyák mellett, 


a Kéktúra hivatalos vonalán haladunk tovább nyílegyenesen.


Balra valami dombtetőn lehasalok egy újabb héricsköteg előtt, 
gyönyörűen ragyog át szirmain a nap. 


A Kis-Kőn vagyunk, alattunk egy fantasztikus színekben pompázó tájseb, a kőbánya.


Emberem épp úgy rohangál egyik kiszögelléséről a másikra, 


mint én a körötte megszámlálhatatlan mennyiségben virulókra. 
Mind a nappal szemez.


Sziklagyepen, akácerdőn, országúton által, a tokodi pincék közül 


a Máguska***** hátsó kertjéből induló lépcsőn felfelé******


jutunk egyre közelebb


a mogyorósbányai Kő-hegy


peremén álló sziklához. Ott iszonyat nagy a forgalom, 
jócskán elüldögélek Esztergomot kukkolva,


mire azt hihetem, hogy Tóni vééégre egyedül áll a Kőszikla tetején. 


És akkor valaki bemászik a képbe alulról,


majd jön egy pasas balról nájlonszatyorral


illetve a mélységet megcélzó távirányított öleb is elém liheg.


A téblábolók között a pofátlanul határozott mozdulatok segíthetnek csupán.


Át amoda, le és balra, hopp, de nagy ez az árok!


Mikor rájövök, hogy hová kerültem, rezegni kezd a lábam.


Ezt a jó szokását épp addig megtartja, 


míg leérünk a tisztásra.


Szőlőskertek mellett, a Mária úton, a kiinduló puklit megcélozva,


az Únyi-patak völgyét követve


jutunk vissza Tokodra.*******


*
Esküszöm, egyszer megpróbálom erről az oldalról.

**
Kék jelzésen.

***
Holott tudom már régóta, mindig az első fotó sikerül a legjobban.

****
Héricsek, kék, lila, sárga apró nőszirmok, számomra ismeretlen finomságok garmadája.
Hiába, az imádott sziklagyep. 

*****
Almáspitéjük, szörpjük remek és a boruk is, állítólag.

******
Itt minden kert végéből feljutni a kőfejtőhőz, a Máguskásoktól viszont határozottan szabad. Az eredeti kéktúrás út is egy kerten vezetett keresztül, de a gazda ott megunta, hogy a túristáktól egy rendes szalonnasütögetést sem lehet zavartalanul megejteni, mert mindig jön valaki, aki pont a tüzet akarja átlépni.

*******
Kb. 11 km lehetett a körtúra 2021. április 4-én.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...