Hogy minek nekem

ennyi filc mikulásvirág? Karácsonyi ajándékul a zanyáknak meg a zapáknak.

Gyerekjáték az elkészítése, imígyen alakul, ni:

Egy kölyökkel 10 perc, huszonnyolccal 135.

Relatíve...

Most pedig kelj fel a géptől és nézd meg, van-e valami a konyhában, amit ma még nem kóstoltál meg!

Idén kimaradt

a képeslaposdi a karácsonyból. Csak félszemmel pillantottam a postaládára időnkén...

És éppen triplájára kerekedett a pupillám, amikor mégis találtam benne egy borítékot. 

Abban pedig ezt a szépséget:

Szaberka, itt is köszönöm a szarvasokat meg a mosolyt és az örömöt!

Borbarátnak

diszkrét célzásul röppenhetne csomagjára valamelyikőjük,

ha nem csupa antialkoholistával lennék körülvéve...

pattern and tutorial

Mit

kapjon az a kilencéves, aki ebben a nagy háromdés világban önszorgalomból olvassa 

végig a gyermekirodalom legjavát? Csakis könyvjelzőt, gumisat:

Egyikőjük lóimádó másikójuk macskamániákus.

Hiszitek vagy sem, mindketten túl vannak a tizedik könyvükön ebben a tanévben.

Legközelebb kutya készül, de nagyon szeretnék engribördöt, delfint, pintyet 

és baglyot is varrni majd egyszer...

November elsején

beleszerelmesedtem az egyik kedvenc blogomon ebbe a projektbe. Nekünk ilyen 

márpedig kell! Izzítottam is a kölyköket az osztályban, közben álmodoztam mindenféle 

csíkos meg pöttyös meg szívecskés meg kockás és persze kinőtt harisnyákról. 

Aztán szállingózni kezdtek befelé a nagypapák(!) lyukasra kopott(!) zoknijai(!) !

Maradt a második megoldás, vasárnap délutáni varrás keretében egy kis előkészület:

A huszonnyolcak éppen egy óra alatt kifordították, megtömték meg az alját bevarrták. 

Egy kerek ragacs valami folttal ide az egyik szünetben, két hosszúkás valami oda másik szünetben, a többi sitty-sutty kész is, már repül és énekel.

Azóta tudom, hogy létezik Mikulásbagoly és méhészbagyoly és balerinabagoly és 

tanárbagoly és síelő bagoly és diákbagoly és betmenbagoly és vámpírbagoly és ikerlánybagoly és gengszterbagoly... Ha kihagytam volna valakit, szóljatok!

A húgom

23 évesen végre úgy döntött, hogy kinövi és immár végképp elhagyja 

pinky-lédy-édy-bédy korszakát és mostantól kék lesz az ő kedvenc színe. 

A döntés komolyságát megerősítendő kapott egy ilyet nyomban

így betárazva,

meeeeert... varrni tanul... és olyan rejtett zsebeket képes már készíteni, 

aminők mellett az én tudományom  kókányolásnak minősül.

De tényleg!

Álmaim

projektje itt üldögél cafatokban a kosárban, mert szükségem lenne hozzá még úgy félméternyi sötétebb kékes kockás anyagra, de hiába nyitogatom titkon a 

férjem szekrényét, a kiszemelt ing nyaka csak nem akar foszlani! 

Holnap mepróbálom ráadni a Jóemberre, hátha a következő mosás besegít valamicskét!

(Ilyesmikről ábrándozom, miközben a kabátom ujjatlanul pihen a babán.)

Amikor

két hete Svájcban jártunk, szinte egész nap nem fényképeztem mást, csak gombákat. 

Jutott is eszembe akkor, hogy erről a kiruccanásról csak kalaposok képeivel fogok beszámolni, aztán Anyinyóka megelőzött. Kommenteltem nála valamit erről, 

mire firtatni kezdte ezt a témát… Jaj, nekem csak két használható képem van, 

most kérkedjek azokkal? 

És akkor jött a Volga fonalas virág és erről eszembe jutott, hogy az örökölt cérnáim közt mintha lenne egy aprócska horgolás. Nem tudom, ki készítette, csak bízom benne, 

hogy férjuram Winkler mamája valamikor száz esztendeje. Ott van a közepében 

a hüvelyk- és mutató ujjának a nyoma, nem volt szívem kimosni belőle. 

Olyan finom, mint egy pókháló… amit nem volt ideje befejezni 

keresztespók barátunknak. Most ez került egy kalapra.

Néhány percig a babérunk alatt lakott őurasága.

A valóságos kerti példány:

Egy budai illetőségű kompánia:

Az ebédre készített túróval töltött csiperkének hűlt helye...

Miután

végiggaloppoztam(tuk) a közelünkben található összes plázát, ismételten 

rá kellett jönnöm, hogy ez a módi nem az én műfajom és nem lesz nekem idén 

sem használható télikabátom, csak ha varrok egyet. Tegnap szabtam egész nap(!),  

meg varrtam is egy icipicit.

 Mintha rémlene, hogy gyerekkoromban hasonló felmosórongyokat lehetett kapni... 

Állítólag  most ez minden bélések legbélésebbike.

Ismeritek? És tényleg?

Továbbra

is csak igen-igen halovány fogalmaim vannak a különböző pálcákról, de Lucy blogján  

olyan leírást találtam, amiből a magamfajta horgolás-analfabéta is 

játszva mókolhatja össze ezt a vidámka virágkát. 

Mire megszáradt a keményítő, a nap is kisütött. 

Végre előjöttek egyre ritkábban látott kedvenceim, az árnyékok. 

Valószínűleg most néhányan felszisszentek: 

Volga hímzőfonallal dolgoztam.

Hetek óta

fonalazunk nagy erőkkel. Sodortunk, körmönfontunk és szőttünk, 

aztán az egyik este találtam valamit a neten, ami rendesen beindította az agyam. 

A végén mutatom, mi is volt kiindulópont.

A fonalon kívül szükségem volt 28x60 centi drótra, de rá kellett jönnöm hétfőn este, 

hogy bizony a korábbi hulladéktelepes készletem alaposan megcsappant! Kilopakodtam 

a garázsba, ott mindig akad ilyesmi a Jóember cuccai között.  Persze most is találtam egy jókora UTP kábelt és némi MM falvezetéket. Életem párja megengedte, hogy kinyírjam 

őket teljesen... Miközben sniccerrel bontogattam a kanapén, azon szórakozott, hogy nem lennék jó  guberáló, mert ezzel a tempóval még a napi sörömre valót sem keresném meg...

Ezután némi fonal feltekerésével megszületett az egérkutya.

Nagy izgalommal mentem suliba, biztos voltam, hogy ezt is megeszik és tényleg.

Azóta van egy komplett állatkertünk, a teljesség igénye nélkül dicsekszem velük:

Készült kecske, bika, majom, tengeri tehén, csupasz turkáló(!) meg zebra,

szarvas,

unikornis,

Malacka és Tigris,

az utóbbi kotnyelesen beáll a cicát csudáló kutyák közé is,

puli (ötlet otthonról, hű, de nagyon köszi!),

macsek, kitől mástól, mint Hannustól!

Ez meg itt egy gyík csontváza,

mert közben már az is készül, meg skorpió és szitakötő!

Holnap pedig harmincan ülünk majd a teremben, mert ő is jön velem az iskolába. 

Tőle indult az ötlet, egy Múmia Akciófigurától!

Jaj, ebből maximum 1-2 darabot vagyok hajlandó előkészíteni, 

vagy esetleg háromat, négyet, ötöt, hatot, hetet...

Az e-mail,

az e-card, az e-learning, az e-matrica, az e-on és az e-vitamin után most kitörölhetetlen nyomokat hagy bennünk az e-napló. Ehhez meg dukál egy egészen kicsi, 

csupán 18x26 centis netbook, ebbe aztán könyvelhetem az ötösöket! 

Mutatom betáskázva, nehogy már lelessétek a leltári számát!

Még nem tudtam eldönteni, melyik a kellemesebb, ezt lóbálni naponta vagy a könyvformátumút szorítani a hónom alá, mivel februárig mindkettőt teszem egyszerre. 

Kézzel kacskaringóztam, mert a varrógépem egyet mordult csak, mikor 

a hímzőfonalat beléje fűztem. Na ezért (is) nem kezdek sorozatgyártásba soha.

Pénteken elvittem magammal az uszodába a kötésem, 

hogy amíg az osztály úszkál, haladjak ezzel is,

de az első sor közepénél abba kellett hagynom, mert a lányokat jobban 

érdekelte az, hogy én mit csinálok, mint lábtempó tökéletesítése. 

Szóval anyáik nem kötnek, bezzeg a díváknak van idejük erre!

Honnan ez a szürke-bordó? Legkedvesebb, agyonhordott kendőmről.

Készülök a télre, de előbb megyek és letöltök egy bizonyos e-book-ot 

az e-readeremre Závada Páltól, mert tegnap a Belvárosi  Színházban 

alaposan orrba vágott Jadviga a párnájával. 

Harmadikosok lettünk

és kamaszodunk!!! Csak lesek, mert a lányok nyolcadikosokra bámulnak meredten a focipályán és az egyik kis/nagyfiúm emósra próbálja igazítani a szeptemberi rohanásban kissé hosszabbra nőtt frufruját! Jaj, minek ez a sietség, tessék mondani? 

Valamelyik éjjel már azt rémálmodtam, hogy Szani platinaszőkére festette sötétbarna hajzuhatagát, Hanna meg vörös loknikkal libbent át a küszöbön!

Hogy haladhatnék a korral, kérem szépen?

Első lépésként farmerre cseréltem a kékfestőt, az mégis csak trendibb! 

A hétvégén meg nyakamba veszem a várost, nyilván fel kéne próbálnom 

egy farmergatyót! Na nem mintha attól megfiatalodnék hirtelen, de hátha mégis, 

csak egy icipicit... A korszellem sugdos a fülembe kajánul.

(Meg a férjem is nyaggat már egy ideje...)

Ma délelőtt,

miközben a konyhában rotyogott a csülkös bableves és sült a rétes (nem azért mondom, jól járt velem a férjem), belekukkantottam a Hagyaték című műsorba. Épp Boldogasszonyról folyt a szó és azt taglalták ott az általam is annak tartott okosok, 

hogy bizony minden nőnek magára kell öltenie az életben a menyasszonyi ruhát...

Na, nekem most augusztusban, igaz, csak játszósdiból, ismét megadatott a lehetőség. 

Ifjú párnak öltözve átsétáltunk az Petőfi-hídon azért,

hogy a vőlegénynek látszó férj elégedetten terpeszkedhessen egyet 

a nosztalgia villamoson,

és zavartan tollászkodhasson bájos hitvese egy BKV járaton.

Legalább akkora (ha nem nagyobb) élmény volt ez a házassági évforduló, 

mint annó a jeles nap, aminek állandóan elfeledjük a dátumát.

Csak mert hajdanában, kicsiny gyermek korában a Jóember szeme megakadt 

a 6-os villamosról lesszálló páron az 1-es számú házasságkötő terem előtt. 

Ilyesmiket álmodik nekem... 

Nem csak ezért mondom, de jól jártam a férjemmel.

Legféltettebb

kincseimet, nyakkendőselymeket és taftot szabtam fel a hatodik, hetedik 

és a nyolcadik kedvéért. 

Megcsappant a zöld és a bordó gyűjteményem alaposan.

Bővebben:

itt a második és a harmadik,

a negyedik meg az ötödik.

Az elsőt már megmutattam itt.

A felső kép remekül bizonyítja, mennyire szárnyaló a fantáziám... másolni remekül tudok.

Az alsó szintén erről győzhet meg bárkit, aki járt májusban Álomjáró Bozsómatinál.

Köszönöm itt is az ötletet, ennél több nem készült belőlük, ezek sem üzletszerűleg!

Képzelem,

hogy meglepődtetek az előző bejegyzésemen, amikor maguktól művészieskedő fotókról olvastatok. Utólag én is lesek csak nagyokat. Itt hosszas magyarázkodás következne... 

De csak az történt, hogy ez történt:

Ebben az állapotában a gépem persze nem százas, így irkálhattam általa badarságokat. 

Ment 4 hétre szerelőhöz s jött vissza a héten ugyanígy, mert nincsen-nincsen alkatrész. Húzza még egy ideig, kábé addig, míg véletlenül meg nem lököm éppen csak az asztalt. Óvatoskodom, hisz nélküle félkarú óriásnak érzem csak magam. Vele odalesz a fél életem, az utóbbi 7 év tanítói munkássága meg a teljes foltvarrói dokumentációm! Titkon reménykedem, hogy a bajuszos ismételten hajlandó Jóemberré avanzsálni és tükrözi nekem majdan a komplett vincsesztert...

Elment hát a nyár. Utólag beszámolni a kiesett hetekről nem csak nekem, 

nektek is unalmas lenne. Eltűnt a frissesség varázsa, nézegetem a képeket és 

kósza szellőcskéjét érzem csak akár a hűs balatoni estéknek.

Varrtam is valamicskét, azok sem eget rengetők. 

5,8 kg tanári notesz új köntösben.

Borítók, vagyis barátítók, mert ez a 20. tanévem és életemben először van igazi, saját asztalom a tanáriban, olyan, amit csak ééééén használok nap mint nap. Berendezni kettő fiókot meg egy ajtós részt, hát az egészen mámorító. Ilyenek is vannak benne, hogy toll, tinta, ceruza, villa, cellux, kanál meg keksz és hibajavító, szalvéta és persze egy halom igenfontosnélkülenemmehetek harmadikba iromány.

Egy ideig most alszik a varrógép. 

Tanítom(?) és adminisztrálom huszonnyolc csillogó szempár tulajdonosát.  

Buék!

Tsakish...

békaperspektíva

Varrós

blogokon azt mutogatjuk folyamatosan, amit éppen varrunk. Elgondolkodtam azon, 

nem lenne-e érdemes egy-egy posztot szánni annak, hogy mit NEM VARRUNK?

Nos, levendulás illatpárnácskát én tutira nem. 

A kertben burjánzik néhány bokor ebből a hasznos(!) és  szép(!) növényből, 

de  nem vagyok   elragadtatva  tőle. A fürdővízben  egyszer  úgy  lenyugtatott,  

hogy  tényleg négykézláb másztam  ki  a  kádból  be  a  szobába,  majd kb. 2 óra kellett, 

hogy észhez térjek a  majdnem  teljessé lett  nyugalomból.  Tavaly  életemben  először  mégis  lenyirbáltam  a  szálakat  hosszú  órákon  keresztül,  annak rendje és módja 

 szerint le is morzsolgattam,  aztán  törni  kezdtem a  fejem.  Biztos  kell  ez  nekem? 

Először is nem tanyáznak  molyok  a  lakásban,  ilyen célú felhasználása kilőve.  

Illatosíthatná  a fehérneműt...  Aztán elképzeltem, amint  a  Jóember  

ződhajnalban,  sötétben   az   alsóneműi (konkrétan a gatyái) között 

egy ilyesmire akad, gondolom, nem röpdösne az élménytől. 

Trendi vagy nem trendi... nem lesz nálunk ilyesmi.

Augusztus elseje

van, ez meg már a vég kezdete a számomra. Néhány nap és elröppen felettünk a nyár. Gyorsan(!) meg is emlékezem róla egy szokásos borítóval, 

ami majd szeptemberben kerül valaki tanári "zsebkönyvére".  

Újrahasznosított az illető, már annyiban, hogy sok-sok évvel ezelőtt, amikor még 

azt hittem, hogy a crazy-t nekem találták ki, többek közt varrtam egy válltáskát is, 

amit aztán soha nem vettem használatba. Nem lehettem tőle túlságosan elragadtatva 

már akkor sem, gondolom ezt abból, hogy le sem fényképeztem. Ezt tudom csak 

mutatni róla, a kiállításomon készült, nappal szemben, jó messziről.

Elnézést a képek minőségéért, selymet-bársonyt fotózni még annál is nehézkesebb, 

mint megvarrni ugyanazt. Hiába, a csillogás nem nekem való.

A muszakám lényegesen jobban sikerült tegnap.

Minden valamirevaló

hölgyemény táskájában megtalálható egy aprócska motyó. Még az enyémben is 

lapul egy, bár abban nem rúzs lakik meg szempillafesték, 

hanem ragtapasz, tű/cérna/olló, toll, régi szerelmetes levél.

A legutóbbi táskához is dukál egy s ha már az kétarcú lett, akkor ez is. 

Egyik fele tappancsos...

...a másik meg a szívecskés.

Valóban, az a virág nem kellene oda (nem oda kellene), ám ebben a pozícióban 

éppen eltakar egy aprócska malőrt. Próbáltam ezt ellensúlyozni a cipzárra rögzített húzókával, hátha azon akad meg inkább a kíváncsi szem.  

Amint elkészült, odaraktam a férjem kezébe, hogy adjon már neki nevet. Így lőn...

...CicóMaPakk...

Szerzői jogok meg ilyesmik. 

Szóval ezennel védett...

Macskaimádó

húgomnak varrtam végre(!) ezt a táskát.

S mivel az egyoldalas szerintem smafu, a másik felére is került egy cicccus.

Az a ronda folt ott a legnagyobb szívben egy égedelemdrága ragasztóspréjnek 

köszönhető, ami ugyan a három réteget össze nem ragasztotta, 

ám az anyagot ilyen csúful összeragasztózta. 

Jártatok már így? Hogy lehetne eltüntetni?

A tappancsok meg a szívecskék egyébként annak a néhány órának az eredményei, 

mikor is a Jóember műtétre várt, én meg arra, hogy végre kitolják a műtőből. 

Mert mi más dolga is van ilyenkor az asszonynak? 

Várni itt is, ott is, így is, úgy is.