KÉÉÉÉSZ!

Végre az utolsó öltéseit is megszurkáltam ennek a sohaelnemkészülőnek. 
Cseppet sem túlzok, 4 év, 2 hónap, 1 hét és 1 nap telt el az első virág elkészítése óta.
Nincsen több olyan munkám, amin ennyit ültem volna és reményeim szerint nem is lesz.

Nos, akkor lássuk csak, hogy is néz ki teljes valójában a FÖLDÖN,
mert helye, az ugyan nincs még.



Gyertek kicsit közelebb, van itt mindenféle tavaszi virágocs(ka)!

Tulipán, narancssárga, krókusz és gyöngyvirág.

Sásliliom, györgyike, amit kiskoromban rettenetesen utáltam. 

(Igaz, akkor kígyóvirágként emlegette minden körülöttem élő nagy és okos felnőtt.)

Szelíd ibolya és sárga virágú kankalin.

Mind közt kedvencemmé lett irisz és most látom csak, a nárcisz mellé került.

Emitt egy kis százszorszép, meg ne feledkezzek Ápszidéziről!

Végül a legkevésbé sikerült, a lila jácint.

Amint látjátok, gépi applikáció, hímzéssel és teljesen kézi tűzéssel rácsozva. 

(Itt is köszönöm Szabó Panninak az ötletet!)

Ezer hibája ellenére is elégedett vagyok a végeredménnyel, 

és nem utolsó sorban azért, mert elkészült végre.

Egy kép még hátulról, naptól szembesütős,

egy meg a kézzel tűzés egyéb következményeiről.

Az elkövetkező hónapban nehezen tudom elképzelni, 

hogy tű kerülne a kezembe, de persze nem ezért.

Elakadtam...

Már mondhatom azt, hónapok óta nem haladok ezzel előre egy jottányit sem. 

Más talán azt mondaná, készen van, hiszen kereteztem, szegtem, a kis négyzetek és 

háromszögek mentén plussz a virágok körül is megtűztem kézzel,

 de az én szemem bántja a virágok körüli üresség.

Hogyan tűzzem tovább például ezt a téltemetőt?

Jó, kézzel, az evidens.

De sugárirányban?

Vagy körben, csigavonalban?

Kockásra, a négyzetecskék összekötésével rácsozva?

Annyit gondolkodtam ezen, végképp nem látom a megoldást.

Segítsetek, kérlek!

Ti hogyan folytatnátok?

Tagadhatatlan...

öregszem. Az utóbbi időben nehezemre esik a földön rongyozni. 

Meg különben is, hogy néz ki állandóan a nappalink szőnyege? 

Több foltvarrónál láttam valamiféle tervezőfalat, de lakásunk méreteiből adódóan 

az állandó ilyesmi elképzelhetetlen. Amit kitaláltam, mobilizálható, 

méretét tetszés szerint változtathatom, ráadásul pikkpakk elrakhatom.

Még tavalyelőtt szétszedtem a zöld rokolyás póparuhám (:kösz, apu:), 

akartam belőle varrni egy poncsót, esetleg tunikát. 

Bolyhos flanellből????? 

Elég elképzelhetetlen volt már akkor, de nem dobok 4 négyzetméternyi anyagot! 

A szoknyarész oldalába egyszerűen belehúztam egy függönypálcát, majd az egészet 

felfüggesztettem egy csipeszes vállfára. Ezzel már akasztható is a szekrényünk gombjára.

Erre tökéletesen alkalmas az anyag: felülete gombostűk nélkül is megtart 1-1 blokkot. 

Azért nem bízom a véletlenre, a nagyobb darabokat gombostűzöm.

Isteni KÉNYELMES!

Csak eléje ülök és pakolászhatom a fecniket balról jobbra és föntről lefelé.

A nappalink szőnyegén azóta csak az elsős cuccaim hevernek.

Varrós

blogokon azt mutogatjuk folyamatosan, amit éppen varrunk. Elgondolkodtam azon, 

nem lenne-e érdemes egy-egy posztot szánni annak, hogy mit NEM VARRUNK?

Nos, levendulás illatpárnácskát én tutira nem. 

A kertben burjánzik néhány bokor ebből a hasznos(!) és  szép(!) növényből, 

de  nem vagyok   elragadtatva  tőle. A fürdővízben  egyszer  úgy  lenyugtatott,  

hogy  tényleg négykézláb másztam  ki  a  kádból  be  a  szobába,  majd kb. 2 óra kellett, 

hogy észhez térjek a  majdnem  teljessé lett  nyugalomból.  Tavaly  életemben  először  mégis  lenyirbáltam  a  szálakat  hosszú  órákon  keresztül,  annak rendje és módja 

 szerint le is morzsolgattam,  aztán  törni  kezdtem a  fejem.  Biztos  kell  ez  nekem? 

Először is nem tanyáznak  molyok  a  lakásban,  ilyen célú felhasználása kilőve.  

Illatosíthatná  a fehérneműt...  Aztán elképzeltem, amint  a  Jóember  

ződhajnalban,  sötétben   az   alsóneműi (konkrétan a gatyái) között 

egy ilyesmire akad, gondolom, nem röpdösne az élménytől. 

Trendi vagy nem trendi... nem lesz nálunk ilyesmi.

Ki a csuda

gondolta volna, hogy a mini irist milyen nehéz stilizálni. 

Majdnem leterített ez a 15 centis virágocska.

Elszokott a kezem a rajzolástól, a skicceléstől pláne.

Alapos lemaradásban vagyok a kerthez képest, tartozom egy krókusszal,  

egy jácinttal és egy fürtös györgyikével. 

Az utóbbiról eszembe jutott ez az ébredező foltos kontyvirág, 

amit még március idusán láttunk  valahol itt,

Csala omladozó kastélyának közelében.

Dézsavű kinn és benn.

Romok meg bábállapotok.

Nárciszokról

szól ma a napom. Ő az én virágom. Hangoztattam egykoron ez irányú olthatatlan szerelmem
 fűnek s fának, míg jó sok évvel ezelőtt alaposan ráfaragtam erre. Az akkori osztályomban
 egy kislány, bizonyos Kincső megkérdezte a kolléganőmtől, melyik virágot is szeretem 
a legjobban. És azon a március 22-én kévényit vittem belőle haza, sárgát, fehéret, 
szimplát és duflát, tölcséres középpel meg halványpirossal, kinek-kinek milyen nyíladozott 
a kertjében. Otthon tele is lett az összes  vázám plussz néhány befőttesüveg, 
én meg csak toltam az orrom elébük illatolni azt az alig kivehetőt, a diszkrétet. 

Két nap múlva már elég volt hazatértemben az ajtót megnyitnom ahhoz, 
hogy megvilágosuljak, ezeknek a tüneményeknek nincs helye többé a lakásban. 
Csak a kertben, ott virulhatnak azóta, idén éppen csak bimbódznak. 

Nem úgy, mint ez. 

Lemenőben volt már a nap, mire késznek mondhatón a fűre terítettem.

Másnap délután a kert legeldugottabb sarkában, ahol egyébként csak a csigák járnak, 

ez a látvány fogadott.

(...)

Hétévesen

tanultam egy verset a tavasz hírnökéről. Az az évekig féltve őrizgetett olvasókönyv, amiben 
Éva néni aláírása bizonyítja, hogy szépen, betéve megtanultam azt, már nincs velem. 
Ifjonti hevületű tanító néniként valamelyik kevésbé jól olvasó kölykömnek adtam
 gyakorlásul, így aztán elkallódott. Került hozzám másik az évek során, korábbi kiadású,
 ebben nincsen bizonyíték arra sem, hogy én már akkor emberpalánták között 
vágytam eltölteni hétköznapjaim nagyobbik részét,

de a H betű oldalán ott a versike ebben is.

Donászy Magda sorait azólta is rendületlenül citálom magamban évről évre, 

amint kinyílik az első bólogató az éppen aktuális kertünkben... 

Itt másodszor ünnepel velünk, tavaly óta megduplázva virágait.

Egyszer keresztszemeltem egyet, amikor még létezett az a szépséges Foltvarázs újság,

de komolyabb késztetést hóvirágilag most éreztem először. Xanax helyett 

egészen praktikus félkörömnyi szirmocskákat nyirbálni-vasalgatni-applikálni.

Ajánlom bárkinek, akinek van kedve/ideje/türelme négyórányit vacakolni egy 20x20 centis blokk elkészítésével.  (Elnézést a képért, este készült villanófény nélkül.)

Akkor hát ezennel kinevezem őkisasszonyságát a hónap virágjának.

Folyt. köv. (elvileg)