2020. május 20., szerda

Régóta

izgatott, mi van ennek az alagútnak a túloldalán.


Vajon hová vezethet ez a hangulatos kis erdei utacska a fejünk fölé boruló lombokkal?


Van vagy 100 méter hosszú, de mint kiderült, ez a rövidke szakasz lehet a környék
leglehangolóbb helye. Míg átértünk a túloldalára, 6 jókora szemétkupacot számoltam
 meg rajta. Én szégyellem magam, holott hetente maximum egy nylonszatyornyi 
szemetet termelünk és félévente sem telnek meg a szelektív kukáink.*


Amint kiérünk a fák alól, már nyoma sincs az előbbi mocsoknak.
Az erdősáv túloldalán hatalmas, békés rét terül el. 


Jobbra a reptér kerítése, balra lovastanyák, 
középen zöldmező boglárkalepkékkel


és mindenféle ég felé törekvő

 

kórócsodákkal,

 

meglepetés parti fecskékkel,


bogarakkal minden pipacsban,

 

és üreglakókkal.


Végtelen nagy pusztaság, egészen olyan, mint otthon, sőt,


már gyalogolok is befelé a közepébe, a férjem még utánamszól:


"Csak azt ne mondd, hogy árvalányhaj!"


De az. A közelstávol egyetlen töve.**

Vajon honnanmessziről ide?

*
Nincs jogunk megszólni a görögöket...
**
Mindenheti árvalányunkat add meg nekünk mától!

2020. május 17., vasárnap

A Huszonnégyökrös-hegy

nevének születéséről két történet is kering a köztudatban. Az első szerint 
hajdanában egy mészáros 24 ökörben fogadott, hogy megállás nélkül felfut a tetejére. 
Ezt sikeresen megtette, ám felérve kilehelte lelkét. A másik törökökről szól, 
akik csak 24 ökörrel tudták ágyúikat felvontatni a rá.

Mindkét mesének lehet némi alapja, mert ugyan a "hegy" elég alacsonyka, 
ám a Csiki csárdai megállótól vezető kaptatója jócskán szuszogtató. 
A Tárogató utca barátságos erdei ösvénybe torkollik, onnan eltévedni lehetetlen, 
ma a sárga úton, mindig csak a sárga úton haladunk.


Először egy, majd egyre több ilyen kellemes rétecskére visz a turistajelzés.
Messzire ellátni, Budai hegyek, Törökugrató,


lábam előtt magyar szegfű, akkor biztosan van itt valahol árvalányhaj is.


 Mondom! Valahogy nem lehetnek meg egymás nélkül.


Mindjárt itt a nyár.

A Négyökrös tetej (288 m) hasonlóan bájos, ezervirágú rét pillangókkal, 
ligetének bokrain rózsabogarakkal, babakocsit vonszoló kislánnyal, 
kerékpáron felfelé majd lefelé száguldó biciklisgatyósokkal,
tehát itt sem leszünk egyedül.


A nyugati oldalon meredek sziklakiszögellés,
tetejéről tökéletes a rálátással mindenféle budai puklikra.


Balra lent a budaörsi katonai temető, ahonnan az ősszel idevágytam,


körülbelül erre a sziklára.


Kicsivel a kilátópont alatt rejtettebb pihenő, még remekebb hely,
lehetne itt hosszasabban ücsörögni, ha nem néznék ki mögülünk
a tökéletesen álcázott geoládát.*


Megyünk hát tovább:
erdei ösvény, ritkuló fák, kis tisztás

  

ligetes rész, árvalányhaj.


Kitérő jobbra, feltérő balra.


És ez így tovább, szinte a végtelenségig, előbb a Csik-hegy déli oldalán, majd a lószagú
Ló-hegy derekán, keresztül az Út-hegyen, ahová azért tanácsos elmenni, 
mert arról remekül látni az Odvas-hegy kopár hátát. 
Ni, hogy másznak rá fölfelé a házak.


Pazar, mondom magamban, nem lesz ez annyira egyszerű!


És valóban, rögtön az eleje feladja a leckét.


Rendkívül morzsalékos, meredek csapások visznek felfelé,
túrabot nélkül, utcai cipőben itt esélyem sem lenne.**


Viszonylag gyorsan haladunk felfelé, még úgy is, hogy minden lépésben újra


és újra elálmélkodom, pihenőimet tehát bámészkodásnak álcázom.


Legeltetem szemem a lejtők szélfútta növényein.


Emiatt megint


és mindig lemaradok.


Amikor azt hinném, végre felértünk, jön egy újabb 


majd még újabb szint.


Ötemeletesnek saccolnám, csak a szintek közt mindig van egy lanka,


sziklái közt ösvénykék tekeregnek  fel meg le.


Az időjárás nekünk kedvez, mostantól fátyol takarja a napot.***


Szelecske borzol mindenféle hajakat.


A hegy legteteje (314 m) az előzményekhez képest semmi nagy placc,
csak átsétálunk rajta.


A leereszkedés hasonlóan küzdős, mint az eleje volt


azért itt vannak meredekségek


lejtők


és festői sziklaszirtek.


Búcsúszelfi,


majd utolsó sziklatömb.


Jöhetnek a Kopárok!

*
Egy ideje nem ládázunk. Csak azért, hogy bajlódjunk a koszban?
Na, azóta gyakran futunk össze kesserekkel.

**
És 10 év múlva sem.

***
Rekkenő hőségben ezt az utat nem csinálnám végig.

****
És csodás virágzatú nagyezerjófű.

(A képek 2020. május 10-én készültek.)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...