csöppet sem mondható őszi napsütésben mutatkozik meg a Pilis igazán:
Balra középen az a kopár sziklaság a Rám-hegy. Hosszú az út odáig gyalogosan, de nem mondhatnám unalmasnak, mert a Thirring-sziklák mellett haladva
óriási fák közt, égiek alkotta lépcsőkön bukdácsolsz-bandukolsz
s közben eltisztul belőled a nagyváros zaja.
Hímezni a Rám-hegyen is lehet,
és könyökölni végre íróasztal nélkül.
Valami titka csak lehet ennek a kősziklának,
mert érintése után merszünk van pókmászásban leereszkedni mögötte a meredek partoldalon. Csak a látványért és persze a bizonyságért... Mégis képes az ember képtelenségnek tűnő dolgokat véghezvinni. Mérhetetlen nyugalommal.
Még az ősöreg fa is beleszédül a mindenség látványába, megkapaszkodik hát...
Már megint... Boldogasszony mindenfelé...
Nem engedi magát fényképezni csak úgy, elrontja a masinát.
Mert vannak titkok földön s égben...
Csodára várunk. Varázsolunk. Ahogy tetszik...
Gyönyörűséges bejegyzés,köszönöm!
VálaszTörlésNagyon szép!
VálaszTörlésKöszönöm!
Úgy szeretek nálad olvasgatni! A képek pedig egyszerűen gyönyörűek, mint maga a táj. Mostanában olyan kevés időnk van, pedig erdőt járni, hegyet mászni szeretünk nagyon! :-)
VálaszTörlésMáskor is, szívesen, Hölgyeim!(szemérmes mosollyal, mélyen elpirulva egyben röpködve kicsit) Olyan jó lenne legalább kéthetente természetbarátkodni... csak nem jut rá idő itt sem.
VálaszTörlés