2021. március 31., szerda

Kereken

 200 magyar forintért túrtam pár éve egy vadiúj farmerszoknyát, kimondottan újrahasznosítási célzattal.* Szűk ceruzafazonját eredetileg egy félkörívből szabott loknival bolondították meg alul. 
Itthon aztán szöget ütött a fejemben, hogy az a szoknya akár jó is lehet énrám és tényleg. 
A félkörívet azért lenyestem, szoknyát hordtam, imádtam.

Tavaly, még az első karanténunk legelső hetében a levágott darabokból kanyarítottam 
egy téglalapot, ha már táskára nem futja, legyen belőle noteszborító. 
Szépen rá is öltögettem egyenként az úgy 30 éve gyűjtögetett ruhacímkéim 
jelentősebb hányadát, ám a projekt 2020. március 19-én ezen a ponton megállt.**


Közben a szoknyát kinőttem.*** 

Az anyaga még mindig tökéletes, vagyis annak mondható, ha táskásító szemmel 
tekint rá az ember. Sok gondolkodás, 2-3 napi mókolgatás után megkapta új életét.

Márkafüggőségtelenségem bizonyítékai immár egy hatalmas zseben.


Két rövid füle van és egy hosszú,


 amit teljesen bele tudok rejteni a tatyóba annak köszönhetően, 
hogy itthon csak egy kétoldalt bontható cipzárat találtam sajnos szerencsére.


Zseb belül nincsen benne egy sem, valahogy nem jönnek be azok nekem.**** 
Inkább kotorászom, vagy csak egyszerűen belenézek, ha elő kell belőle vadásznom valamit.


A talpa pediglen ovális.


A hátuljára azért felvarrtam a szoknya eredeti márkajelzését,
csakhogy emlékeztesse valami a lánykorára.


Tippeljetek, mikor lett kész!
2021. március 19-én.
És igen, véletlen.


Rozi egyeduralma megtört. Ezt a föntit teljes egészében a Kisöreggel varrtam, 
akinek meg sem kottyant az olykor 8 réteg anyag. Már nem csak érzelmi értékkel bír, 
ő A Tökéletes Táskavarringer.

*
Táskának majd jó lesz.

**
Ez egy aznapi fotó, ebből jöttem rá most.

***
Köszi, sokminden.

****
Sem egyéb flincflanc, pölö kulcsot tartó bevarrott krabiner.

2021. március 27., szombat

Apcra megyünk, a

tengerszemhez, de hogy meglegyen a lépésszámunk, kis kerülővel közelítjük meg.
 Rózsaszenmárton után, a tarcódi pincéknél hagyjuk a kocsit.


 Épp csak áthaladunk a pincesoron, nem sok bámészkodni való akad itt: 
épületei inkább praktikusak, mint szépek.

Azon túl már csak egy földút vezet, azt kétoldalt áthatolhatatlan vadrózsabokrok szegélyezik.


Hamarosan mellénk szegődnek az első fák,


majd szinte észrevétlenül besétálunk egy barátságos, ám mindenféle meredélyekkel tarkított erdőbe. A kesztyűs elágazásnál balra kell fordulni, innen végig lefelé tartunk.


Kb 2,5 kilométeres könnyed séta után bukkan fel előttünk, alattunk a tengerszem,


ami az egykori andezit-bánya helyén alakult ki úgy,
hogy a felhagyott bányagödör lassacskán megtelt csapadék- és talajvízzel.


Erről a helyről a leglátványosabb,


az igen meredek sziklafal tetejéről. Rezeg is a lábam kissé.


Ha szemügyre vesszük a tó körvonalát, jól látszik az emberi kéz nyoma.
A természet nem kanyarint ilyen mértani pontosságú egyeneseket.


A tó kedvelt kirándulóhely, most is sokan sétálnak a partján,
vizében épp két búvár merül.


Teljesen körbesétálható, közben viszonylag könnyen lejuthatunk 
az egy szinttel lentebb lévő sziklakiállóhoz,


ahonnan a tornyosuló felhőknek** köszönhetően a legdrámaibb a Széleskői-tó megjelenése.


Kicsit (nekem nagyon) meredek lejtő végén


(srévizavé őszi falevélen napozó nünüke)


található kiszögellésen ácsingózást alulról javasolnám másoknak fényképezni.


Itt érjük el azt a gyalogutat, amin a többség jön a tóhoz
 az innen kb. 300 méterre lévő (másik) parkolóból. 


A túlfolyónak köszönhetően**


bármikor száraz lábbal jutunk a parthoz. 


Az 5-10 méter mély vizet meredek sziklafalak övezik,


a legimpozánsabb részen,


ott, a sárgásvöröses tömbnek a magassága lehet szerintem 25-30 méter.
Annak a tetejéről pillantottunk le ide először.


Kőzetének sárgás melegsége


csodásan tükröződik a vízben és remekül harmonizál a faágak feketéjével.


Mondanám, idillikus, ha nem lenne jobbra az az emlékhely.***


A kifolyó túloldalán meredeken felfelé haladva**** kerüljük meg teljesen a tavat 
s jutunk vissza szemközti sziklafal a tetejére.


A legjobbkor jöttünk, egy hónap múlva alig látnánk ezt a szépséget a zöldülő lombok mögül. 

Innentől jelzett túraúton, a piros kereszten,


majd mindenféle legelők és szántók mellett gyalogolunk a kocsiig.


2021. március 20.

*
Ja, ennek a helyén futott a sínpár, melyen az andezitet szállították ki a bányából.

**
És Tóni kamerájának köszönhetően.

***
A történet napokig nem hagy nyugton.

****
A túrabot nagyon kellett le+fel.

2021. március 24., szerda

A márciusi

lényecskét még a hónap első hétvégéjén meghorgoltam, 
de nem kerültem gép elé azóta sem, hogy posztoljam végre.*

Maradék fonalból született Kuruttyka, a Dong-ér szépe.


A pocakosok családjába tartozó hölgyike


foglalkozására nézve békabalerina.

Tütüjét az esküvői tortánk tüllalátétjéből kanyarintottam, 
na persze, őrizgetem tizen(sokk)éve.


Miközben szoknyácskáját varrogattam szép, akkurátus mozdulatokkal, 
rájöttem, mennyire hiányzik a varrógépem meg kezemből a tű. 

Lassan visszatérek a gyökereimhez.

*
Dehogynem, azóta onlány tanítót néni vagyok és baromira tudok örülni, 
ha végre lecsukhatom a laptop tetejét és  kiegyenesíthetem a derekam.

2021. március 13., szombat

Béri andezit kiömlés

Virágospusztáról kissé többet kell gyalogolni, mint a javasolt kiindulóponttól. Nagyszerű, 
erre jelzetlen az út, kicsit csámborgunk, mire vízmosáson, hegyen-völgyön keresztül
 megleljük a helyes irányt. Teremtett lélek se, élvezzük a háborítatlan erdő csendjét. 

Az OsmAnd = Tóni-ra hagyatkozunk meg olykor az orromra.


Kétszer átkelünk a Bér-patakon, közben rátérünk a jócskán megkopott kék jelzésre.


Szemben, a domboldalon lévő tisztásra


átinteget néhány korábban bejárt pukli, különösen az a páros.


Kb. ettől a ponttól mi is a hivatalos tanösvényt követjük, 
ezáltal a forgalom is megélénkül, találkozunk mindösszesen vagy tíz emberrel. 

A Nagy-hegyen caplatunk felfelé, itt már a fák is hatalmasok. 
Vertikális panorámát muszáj készíteni, hátha megmarad vele az élmény.


Az európai viszonylatban egyedülálló geológiai képződménynél 
eső esetén kevéssé praktikus, ám több okból is igen érdekes bemutatóhely áll. 
A kőtár teteje a slusszpoén: íme, az ötszög hatszögesíthető.


Innen egy igen rövid, ám szerfelett meredek kaptatón jutunk fel 
az egykori Holczer-bányához. 


Az andezit orgona pompázatosan tornyosul fölénk, 
március közepén még a fák sem takarják.


Behatóbb tanulmányozás céljából mindenki a saját bátorságának 
megfelelő mértékben közelítheti meg az andezitcsúszdát.

Elárulom, merészebbnek látszom, mint amilyen vagyok.


Tüzetes vizsgálat balra


jobbra


és alulról felfelé, hisz ez a nézőpont a legérdekesebb, 
innen nagyszerűen látszódnak az 5-6 szögű oszlopok.*


A móka a jobbra, felfelé tartó keskeny ösvényen folytatódik.


A kőtengerhez tartunk, ami természetesen több meglepetést is tartogat.


Először is ott a mohás és csupasz rögök éles határvonalának kérdése... 

Ja...aham, addig szimplán mohos kőrengeteg, utána meg kőtenger, 
ami ráadásul az emberi szemnek ugyan láthatatlanul, de most is mozgásban van. 


És természetesen páratlan a kilátás


a környező hegyekre,


a kétágú Szandára és a sasbérci kilátó teteje. 


Balra és még mindig felfelé haladva pontosan az andezit kiömlés fölé jutunk.


Függőlegesen hajlik alánk**, emiatt rálátni nem lehet, 
ellenben szembesülhetünk alant mások kicsinységével.


Lejutni onnan lényegesen izgalmasabb, 


Egy fába kapaszkodva oldalról is lövök pár képet,


közben rólam is készül néhány karcsúsítós változat
meg a Zéletemértelméről is cserébe.

 

Mellesleg a terep meredekségét is érzékelteti mindkét fotó.

😉

Visszaúton újabb kerülőt teszünk, hogy átsétáljunk Béren.

Számomra mindmáig megoldatlan paradoxon: 
vajon a templom épült a pincedombra vagy alápincézték a templomot?***


Végezetül beugrunk a Malom Udvarba, a 256 éve épült vízimalomhoz, 
aminek felső szintjén kápolnát alakítottak ki a tulajdonosok. 
Zárva persze minden.****


Aztán már csak Becske, 


hol a jelenlévők nagy száma miatt az áhítat teljességgel elmarad, 
a sztúpa körbejárása sem megfelelő számosságú,


plussz a héricsek sem érzik elérkezettnek az időt a kibontakozáshoz.

*
Meg az a fa is, ami mellé majd kiállok a tetején.

**
De, igen, úgy, s ott a fa.

***
Nyilván miseborral van tele mind.

****
Sajnálom, mert szívesen megkóstoltam volna az autentikus filipinó menüt.
Itt, Nógrádban, a meglepetések földjén.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...