A márciusi

lényecskét még a hónap első hétvégéjén meghorgoltam, 

de nem kerültem gép elé azóta sem, hogy posztoljam végre.*

Maradék fonalból született Kuruttyka, a Dong-ér szépe.

A pocakosok családjába tartozó hölgyike

foglalkozására nézve békabalerina.

Tütüjét az esküvői tortánk tüllalátétjéből kanyarintottam, 

na persze, őrizgetem tizen(sokk)éve.

Miközben szoknyácskáját varrogattam szép, akkurátus mozdulatokkal, 

rájöttem, mennyire hiányzik a varrógépem meg kezemből a tű. 

Lassan visszatérek a gyökereimhez.

*

Dehogynem, azóta onlány tanítót néni vagyok és baromira tudok örülni, 

ha végre lecsukhatom a laptop tetejét és  kiegyenesíthetem a derekam.