Februárban

végre beértem egy illetővel, azzal viszont elszöszöltem a teljes hónapon keresztül.* 

Rózi (Rosie) születése annak köszönhető, hogy óvatlanul megmutattam a húgomnak Carla Vigliucci egyik babáját, nevezetesen Clarát, mire ő menten sápítozni kezdett. 

Gondolom, mert némi hasonlóságot vélt felfedezni önmaga és a baba között.**

Adott volt tehát egy ki nem mondott kérés, majdnem minden szükséges fonal*** a különböző dobozokban, kosarakban, horgolótű, töltőanyag**** dettó plussz a szürke fotel.

Normális emberek azt gondolják, másra nincs is szükség a horgoláshoz. 

Hát ez marhára nem igaz! Ezek itt mind kellenek!

Pláne akkor, ha saját lábán megálló hölgyre vágyunk.

(Mellesleg az ősszel beszerzett Alize fonalakkal valami álom dolgozni.)

A többi gyorsan alakult, csak a fejbeültetés előtt tartottam egy rövid konzultációt.

(Na, ki itt a főnök? Nyulacs a főnök.)

 

Az utolsó tartozék február 27-én készült el,

 másnapra csak a többszöri fel- és átöltöztetés meg a fotózás maradt.

Íme, Rózi, aki pucéran sem pucér.

Ez meg itt az outfitje:

Kedvenc rucijában otthon

illetve amikor shoppingolni indul

 

A csajok egymás közt, avagy helló, tesó!*****

Az immár hattagúra bővült a Pocakos family naplementében.

* 

Jó, csak esténként, jó, mást is csinálok.

** 

Azért csak meglepem magam hamarosan az egyik leírásával.

***

Fonalügyben nem vagyok válogatós. Soherságom környezettudatosságom okán felhasználok bármit, a rucihoz gyapjúhímzőt, a cipőhöz, mellényhez osztott hímzőt. A hajhoz vennem kellett egy 5 dekás mogyoróbarna Alize Bellát.

****

Újrahasznosított, naná!

*****

Meghorgoltam a húgom is.