2015. január 29., csütörtök

Abban a

pillanatban, amikor beköszöntött az új év, az internet megtelt ilyen-olyan kihívásokkal. 
Nyilván nekem is megvannak a magaméi, publikusak és kevésbé publikusak, 
mókásak és cseppet sem szívderítők egyaránt állnak előttem. 

Nos, ezek a vállfák is hívnak engem kifelé... 18 olyan gönc sorakozik rajtuk, amit két okból nem hordok...  Egy, kifogytam belőlük, kettő, soha meg sem varrtam azokat.


Nos, ezt az állapotot idén felszámolom... 

Az első nyisszantás azon a barna kabáton esett, amit 2010-ben varrtam, mutattam is 
azt akkor, de furamód elveszett a bejegyzésem róla. Tán nem véletlen... 
Mindösszesen ennyit találtam.

Teljesen szétszedtem az egészet, aztán ilyenné varrtam össze újra. 

 

Elszórakoztam vele 1 hétig, mivel nem főállásban varrok. 
(Főállásban játszom most egy teljes tanévig.) 

Szabásminta a burdából, 2005/10. 115-ös modell


Hogy nem hasonlít? Ugyanolyanra csak nem varrja meg az ember...

Azért teszek ide egy képet a kiinduló állapotról és akkor most rá is jöhettek, 
miért tűnhetett el az egykori bejegyzés.


Január végére 14 vállfám maradt, két átalakításnak köze nincs a foltokhoz, 
a harmadiknak annál inkább, majd hozom.

4 hét - 4 hacuka... hm... 52 hét -52 hacuka... ehhh... az lehetetlen.

Bár a héten készült még 15 Maugliruci is, szóval egy ideig jelentős az előnyöm.

2015. január 27., kedd

Ki a csuda

néz rám naponta többször is Karpathosról, nem értem, 


de biztos nagyon unatkozhat az illető.

2015. január 26., hétfő

Utazótáskával

 jöttem, jó termetessel, igazi begemóttal.

Tavaly nyáron egy bizonyos utazáshoz kinéztem a neten 
a tökéletes kézipoggyász(értsd: occó, cép, sztílluszban passzol, éccőjólösz), 
aztán mégsem vettük meg, mert a fenti négy tulajdonságból élőben csupán az elsővel bírt, 
viszont a másik három hiányában immár az az egy sem volt kellően vonzó.

Nem maradt más választásom, mint a varrás, pláne, hogy az utolsó 
padlizsános anyagaim (semmi egyébből nem lett volna elegendőm) 
épp kiadták ezt, szabvány szerinti méretekkel.



Tartalma a képen 3 darab ágytakaró, ez, ez és ez plussz két párna.
Súlyos egyéniség így, 5 kilónál több is simán belefér(ne).
Pláne sóból például...

Egy ideig töprengtem azon, vigyem-e magammal a régi hátizsákom meg 
a kicsi fényképezőm is, csak azért, mert ezek valamelyest passzolnak egymáshoz?


Aztán letettem róla, hisz együtt a háromat sosem látja senki, 
hisz utazás közben matrjoskaszerűen működnek.

Azért ideteszek még egy harmónikusat,


meg egy közelit,


plussz egy foltot, ami a varrás közben előkerült lyukat takarja hátul.


...szívből a rengeteg sem lehet túl sok...

(:302:)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...