márpedig én nem varrok, mondogattam barackfánk virágait nézegetve úgy három hete,
pedig azok csak lehelletnyit hajaztak erre.
Egy délelőtti kenyérbeszerzésnek köszönhetően azonban rájöttem*,
mégis az ilyensmi fonalkészletem csappantom majd meg.
Így született előbb a bemelegítő koszorú**,
majd a tavaszi fácska.
Háromféle rózsaszínben.
Lassabban készült, mint a Luca széke,
ráadásul közben többször is jól megszívattam magam,
de legalább egy életre megtanultam,
hogy a hímzés esetében sem működik az ahogy esik,
úgy puffan módszer.***
Hahaha, napersze!
*
Szigorúan maszkban és a hozzánk legközelebb esőből.
**
Az ujjaim 4. hete csak a klaviatúrát verik, a csuklóim és az izületeim ramaty állapotban vannak, a jobb könyökömről és a derekamról inkább nem beszélek.
***
Nem az lett, messze nem az, amiről álmodtam,
de mit tehettem volna, közbeszólt ez.
(Írtam ezt a bejegyzést a rózsaszín hold idején.)
