Az ősz

utolsó napsugarai világították be ezt a vasárnapot, így végre le tudtam fotózni azt, 

amivel egy ideje esténként ügyködtem. 

Fát hímeztem, mi mást, életemben először kereten.

Előbb kissé idegenkedtem a készségtől, de aztán rátaláltam a megfelelő fogásokra, 

legalábbis azt hiszem. Mindenesetre imádom, ahogy az öltéseken megcsillan a fény,

szinte mindegyiken másként. Akár egy igazi fa levelein.

Azok meg, mialatt a saját kicsi fámat lombosítottam bőszen,

körülbelül ugyanabban az ütemben

repültek messzire.

Napokon belül megérkezik a tél és vele együtt jöhetnek a zangyalok.

Minta innen.