2012. január 29., vasárnap

Az ember

egy kis melegségre vágyik és akkor előkerül ez a fonal: 


Rúth vagy egyszerűen csak Rhonda?
Képtelenség színhelyesen felvételt készíteni róla, brrrrrrrr!
Ebből is egy felvehetetlen pulóver lesz, látom már. 


Kötéssel-horgolással foglalkozó kedves látogatóim, mondjátok, a műszálas fonalból készült darabokat is lehet blokkolni vagy feleslegesen öblítettem, gombostűztem a fent mutogatottat? Esetleg gőzölni kellene? Tanácstalan vagyok...

2012. január 22., vasárnap

Volt egy időszak

az életemben, amikor képtelen voltam megválni a házhoz kerülő dobozoktól. Szaporodtak szép számmal, én meg boldogan dobozoltam be bármit. Aki benézne nálunk a szekrénybe, megrökönyödve tapasztalná, micsoda cafatokat gyűjtögetek össze persze rendszerezve, természetesen egyforma méretű papírkészségekbe. 
És időnként elfog Tóthék őrnagyának hevülete, hogy ÉN gyártsak ilyesmit...

Kell hozzá triplex karton, sniccer, a jó öreg leningrádi alumínium vonalzóm, 
no és némi tervezgetés.


Sniccerrel könnyen nyeshető az egyébként kemény karton, 
ezekből az elemekből lesz az alja


ezekből meg a teteje. A lyuk nem szükséges tartozék, tavalyelőtt ezen a darabon lyuggattam a fotóalbum lapjait, bezzeg most nem lett volna elég a karton, 
ha ez a darab nincs meg. Nem baj, nem fog látszódni..


Az egyszerűség kedvéért festőszalagot használok az oldalak összeragasztásához, 
de ha nincs otthon, már itt dolgozhatsz tapétaragasztós papírcsíkokkal. 


Így rögzítem az alját is,


próbaként lehet is belerakni mindenféle vackot.


Ugyanígy készül a tető,


és már készen is van a nyers doboz:


A borításhoz egy nagyméretű papírtasakot fogok használni, ám mivel ez elég vastag papírból készült, nem tudom szépen kialakítani belőlük az éleket. Így 2 cm-s 
rózsaszín csíkokkal előbb bevonom a dobozok összes függőleges


majd vízszintes élét.


Jön a leggyorsabb rész, az oldalakat 4-4 mm-rel kisebb színes papírral fedem. 
Minden egyes oldalt érdemes valami nehéz könyvvel lenyomatni, 
különben felpördülhet vagy hullámosodhat a papír. 


Vastag fehér kartonból technokollal összeragasztok egy akkora keretet, ami 
pászentosan belefér dobozom aljába. Ez 7-8 mm-rel magasabb annál, 
hiszen ennek kell majd összetartani


az alsó és felső részt.


Gyorsan (kb. 1 óra alatt, mert közben újracsodálok mindent) benépesítem


majd becsukom egy időre a ládikót, tessék.


És akkor ki is derült, miért ragaszkodtam ahhoz, hogy egy papírszatyorral vonjam be kedvenc képeslapjaim tárolóhelyét. Ja-ja, funkciót kapott őrizgetés, 
rakosgatás helyett az egykori csomagolóanyag.

Nagy ritkán

csalogatódunk elő a jó meleg szobából a napsütés által és akkor 
nyomban keresünk magunknak valami romos, alaposan lepukkant helyet. 
Találunk benne gyönyörűséget, edződésnek van most ideje...

Az egykori gázgyár tornyai üresen tátongó ablakokkal a tegnapi fényben:


A turbinaterem, minek láttán a Jóember féktelen örömködésbe kezd és magyarázza-magyarázza hosszan az én humán jellegű agyamnak a működés mikéntjét, 
melyik cső hová-miért-üvegablak-robbanáskor...


Az egyetlen tökéletesen felújított épület, az igazgatósági új funkcióval bír...


Átellenben hipermodern irodaépületek közt mesterséges tó mellett partra vetett sellőfi...


... és más itt nem publikus mókák képen... 
(Nagyon kíváncsi nyomozóknak titkos kód: GCgazm

Rövid séta az egykori gázgyári lakótelepen: 


Az óvoda galambdúcai páholyosak:


Ha arra járnál, feltétlenül fényképezz spalettákat!


Élettelen a csend mindenütt.
Lassan múlik a január.

2012. január 8., vasárnap

Karácsony óta

szinte minden szabad percemet leköti új barátom, akivel a férjem lepett meg. 
Egy ilyen kis zöld emberke:


Valójában ő vezérli ezt a csodamasinát, mi is egy táblaszámítógép. Ezzel elárultam, hogy kb. akkora tudománnyal rendelkezik, mint egy laptop, csak éppen elfér a kezemben meg hurcibálhatom magammal a táskámban és egy tetszőleges időpillanatban hódolhatok billentyű (immár érintőképernyő) nyomogató szenvedélyemnek.


Csakhogy! Az összes mesebeli funkciójából egyetlen egynek lettem szenvedélyes hódolója, ott az az Aldiko nevezetű könyvtár, amiben e-book-ok sorakoznak immár 
szép számmal, azokat meg olvashatom így is


meg így is,


mert ez a kütyü elfordításkor menten vízszintesbe helyezi a szöveget. 
Szóval most olvasok és olvasok és olvasok annak ellenére, hogy radikálisan fog csökkenni idén könyvtárlátogatásaim száma.

A Jóember plusz tartozékként beszerzett hozzá egy billentyűzetet, így egy 
csatlakozó bedugásával már kényelmes mini laptopom lehet, 


de ezt a funkcióját egy bizonyos ideig még nem fogom tudom kihasználni. Viszont kell neki valami ruci, azt már látom, így itthon töltött időm harmadik felét kupászkodással töltöm a neten, szebben mondva inspirációt gyűjtök. 


Ilyeneken jár az agyam. Nektek melyik jön be?
Ha belevágok, tutoriál lesz belőle.

2012. január 4., szerda

Ebben

az elszürkült világban nincs sok kedve az embernek kimoccanni a jó meleg szobából. Nálunk erre rásegített a két ünnep közötti punnyadás, szégyen ide vagy oda, bizony semmittevéssel teltek a szabadnapok. Nem gondoltam sosem, hogy ez is jó lehet, mostanában a varrógépet, sőt tű sem kerül a közelembe. Hiába számítotok 
pecsmecsekre, valahogy nem hív a kezem ilyen munkálkodásra.

Azért Szilveszter napján mégis előkerült a felhők mögül a nap és micsoda meglepetés, éppen csak addig, míg kb. 3 órás kiruccanásunkat megtettük a szomszédságba.
Hévízgyörkön szőlőtőkék közt áll egy kis román kori templom, amit meglátván az jutott eszembe, mennyivel közelebb állhattak a Jóistenhez azok az emberek, 
akik ilyesmit építettek.


Három kereszt is jutott a hátára, bizony a mai ember ennél jóval többet hurcibál.


Legalább ilyen ősöregnek látszik, pedig csupán 130 év történései viselték meg  
turai Schossberger kastély falait.


Mostanában arról nevezetes, hogy Angelina Jolie-nak  néhány pillanatig 
szándékában állt megvásárolni az épületet. Gondolom e fantasztikus esemény 
kapcsán "díszítik" fotói a lépcsőház falait. 
Nem csodálhatni, romjaiban is impozáns ez a Csipkerózsika-kastély  
megszámlálhatatlan tornyával


és az egykori pálmaházzal.


Lecsupaszítva is mesebeli a látvány bent,

 

    


A II. világháború alatt orosz katonákat szállásoltak ide, majd kórháznak rendezték be, 
aztán 30 évig falai között működött a község iskolája. A szokásos sors jutott neki is...
Nézzétek meg, ünnepnapokon is látogatható!

2012. január 2., hétfő

Adós

maradtam tavalyról egy bejegyzéssel. Még a két ünnep közt akartam mutatni 
közelebbről azokat az apró kézműves remekeket, amiket a postaládámban 
találtam december hónapban. 
Azért kezdem Barbaral redworkjével, mert egy jó hírt hozó kismadárra 
mindenkinek szüksége lehet az új esztendő hajnalán:


a fenyőfácskát egy kedves halasi kolléganőm, Marika hímezte, mindenféle előzetes 
bejelentkezés nélkül röppent a postaládába, örömkönnyeket csalva a szemembe:


Következik a keresztszemes szekció. MrsYarnart-é mi mással, 
ha nem gyönyörű földszínekkel:


Szaberka két Renato Parolin fenyője olyan mesebeli, hogy belőlük 
egy is örömmel töltött volna el:


Gabi, volt főiskolai csoporttársam is lelkes híve a kézimunkáknak, valami 
eszméletlenül apró öltésekkel hímzett nekem egy mikuláscsizmát:


Margó fenyőfáját csipkével körítette:


Némethné Adri mókás hóemberkéje:


Beus elegáns lapja hópelyhekkel:


Anik őzikéje a nagy télben:


Sutacica fonalgrafikája:


Arien képeslapja Szlovákiából,


hAnd-ié Erdélyből érkezett hozzám: 


Jönnek a foltvarrottak... Csitri helyes kis csomagjai megdöntötték a postán 
tartózkodás rekordját a maguk 10 napjával. (Második fekete pont a postának.)


Nagymamis fenyőit immár közelről szemügyre véve is állíthatom, 
hogy bármennyire is állítja az ellenkezőjét, igenis jól sikerültek!


(Ő is kalandosan került hozzám, lemaradt róla az irányítószám, erre mit csináltak a jó postások? Mivel egyetlen ilyen nevű utca van Pesten, kikeresték és ráírták azt a borítékra... majd visszaküldték Erikának. Így aztán szegény fácskák háromszor tették meg az utat Pellérd és Pest közt... Harmadik fekete pont a postának.)

Bilóba lapját mutattam már, ezért hagytam utoljára:


Az általam készített 24-ből egy maradt nekem is, de csak azért, mert ez az egy 
nem fért bele a szabványos borítékba:


Szóval nagy volt a forgalom decemberben a postaládánkban. Gondolom, felkelthette a kézbesítő érdeklődését is ez a sok furcsa tapintású levél, így nem csodálom, 
hogy igyekezett némelyik titkát kifürkészni:


(Ennyit a levéltitokról meg a posta negyedik fekete pontjáról.)

A lapokat pedig nagy becsben fogom tartani, épp azon töröm a fejem, hol találhatnék számukra méltó helyet? Album vagy doboz készüljön nekik? 
Méretes, persze, mert hátha-hátha... 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...