az életemben, amikor képtelen voltam megválni a házhoz kerülő dobozoktól. Szaporodtak szép számmal, én meg boldogan dobozoltam be bármit. Aki benézne nálunk a szekrénybe, megrökönyödve tapasztalná, micsoda cafatokat gyűjtögetek össze persze rendszerezve, természetesen egyforma méretű papírkészségekbe.
És időnként elfog Tóthék őrnagyának hevülete, hogy ÉN gyártsak ilyesmit...
Kell hozzá triplex karton, sniccer, a jó öreg leningrádi alumínium vonalzóm,
no és némi tervezgetés.
Sniccerrel könnyen nyeshető az egyébként kemény karton,
ezekből az elemekből lesz az alja
ezekből meg a teteje. A lyuk nem szükséges tartozék, tavalyelőtt ezen a darabon lyuggattam a fotóalbum lapjait, bezzeg most nem lett volna elég a karton,
ha ez a darab nincs meg. Nem baj, nem fog látszódni..
Az egyszerűség kedvéért festőszalagot használok az oldalak összeragasztásához,
de ha nincs otthon, már itt dolgozhatsz tapétaragasztós papírcsíkokkal.
Így rögzítem az alját is,
próbaként lehet is belerakni mindenféle vackot.
Ugyanígy készül a tető,
és már készen is van a nyers doboz:
A borításhoz egy nagyméretű papírtasakot fogok használni, ám mivel ez elég vastag papírból készült, nem tudom szépen kialakítani belőlük az éleket. Így 2 cm-s
rózsaszín csíkokkal előbb bevonom a dobozok összes függőleges
majd vízszintes élét.
Jön a leggyorsabb rész, az oldalakat 4-4 mm-rel kisebb színes papírral fedem.
Minden egyes oldalt érdemes valami nehéz könyvvel lenyomatni,
különben felpördülhet vagy hullámosodhat a papír.
Vastag fehér kartonból technokollal összeragasztok egy akkora keretet, ami
pászentosan belefér dobozom aljába. Ez 7-8 mm-rel magasabb annál,
hiszen ennek kell majd összetartani
az alsó és felső részt.
Gyorsan (kb. 1 óra alatt, mert közben újracsodálok mindent) benépesítem
majd becsukom egy időre a ládikót, tessék.
És akkor ki is derült, miért ragaszkodtam ahhoz, hogy egy papírszatyorral vonjam be kedvenc képeslapjaim tárolóhelyét. Ja-ja, funkciót kapott őrizgetés,
rakosgatás helyett az egykori csomagolóanyag.