2020. március 26., csütörtök

Üdvözöllek

a zúj életemben.


Lehet mazsolázni addig, amíg a következő videót megcsinálom. 

Ma 12-ből veszünk el.


Felvétel indul... csapó 1!

2020. március 22., vasárnap

Újrahasznosítok

Pólóból arctisztító nemkorongot*,


függönyből zacskókat a bevásárláshoz,



sosem használt asztalterítőből szatyrot,



leharcolt vállfákból



vatelinnel alábélelt, lenvászonnal borítottakat,



amik nem csinálnak puklit a lógós felsőim vállán,



és közben varrom, igazítom magunkra az újabb maszkokat



vagy egyszerűen csak ücsörgök** a nappaliban. 

Most legálisan lehetnék kanapékrumpli, ha be lenne kapcsolva a tévé.


Tegnap délután egy telepített álcaerdőben mozgattuk meg tagjainkat.

 

Nem találkoztunk senkivel, csak nünükékkel,



akik az út legközepén próbálták magukat a föld mélyére fúrni.


 

Ősz van megint.


Ablakunk előtt árválkodik a barackfa.


Két napja bezzeg, mekkora zajos népség


tobzódott körötte.

*
Sosem értettem, miért kell ennek kereknek lennie.

**
Ölemben a KRÉTA.

2020. március 20., péntek

Lassan beáll

az új rend, a tantermen kívüli digitális munkarendem.

Az első két nap kaotikus volt. Tájékoztatók mentek, üzenetek jöttek, kérdések záporoztak, 
válaszok röpködtek, telefon csörgött, telefont csörgettem. Az elveszettségben olykor 
euforisztikus élmények* tartották bennem a lelket. Áldom az eszem, hogy nem 
fészbukozom  az osztályom szüleivel, hanem google levelezőcsoportunk van, 
mert ha az ottani káoszt, hozzászólásokat látom, totál bepánikolok.

Hétfőn és kedden annyira álltam fel a gép elől, hogy megnézzem a barackfán, 
hogy sürögnek a virágok körül a méhek, közben meghallgattam két ábécét, meg annyiért,
hogy elmenjek pisilni. Ijesztő volt, hogy este 10-kor még érkezik üzenet, amire muszáj 
válaszolni, ez így nem lehet, ezt így nem lehet, a suli könnyebb, nem kívánja ennyi időmet. 

És nekem nincs gyerekem, akivel foglalkozni kellene...


Tegnap már egészen jól kontrolláltam a dolgot, ma meg határozottan láblógatok.

Kialakul a munkarendem.

Fél 6-kor felmegyek a KRÉTÁ-ra, akkor még nem fagy le és beírom az aznapi órákat, 
megnézem az előző napi üzeneteket, lementegetem róluk a fotókat, amit a szülők küldenek. 

8-kor ülök megint gép elé, akkor felteszem a csoportba a napi haladást, megválaszolom 
a hirtelenjében keletkező kérdéseket, kommentelem az albumba feltett produkciókat,
 tanácsot adok, véleményt kérek, telefonálok, kollégákkal értekezek, ezzel elvagyok 11-ig. 

2-kor kezdem a délutáni műszakot. Ilyenkor készülök fel a másnapi órákra. :) 
Igyekszem nem túltolni, maradjon ideje az elsőskének játékra, szabadságra, anyukája 
pedig maradjon elsősorban anyuka és nem tanító néni, aki leckéztet és számonkér.
 Keresgélek a neten, kipróbálom az oktatójátékot, amit másnapra küldök az elsőskéknek, 
sokszor hangosan röhögök az ilyenen meg az emilyenen például. Ez újabb 2 óra.

Az esti műszak 7-kor kezdődik, ekkor nézem meg a közben érkező üziket, 
képeket, a házi környezetben felvett iskolai produkciókat. 
És írok és kommentelek és szívecskéket meg emotikonokat küldök.

😆

És felmegyek a KRÉTÁ-ra...


Mondom, nem lenne ez annyira rossz, de mégsem vagyok boldog, mert ha én lennék 
az  oktatásügyi főmufti, azt mondanám, ezt a tanévet zárjuk le itt és kezdjük szeptemberben
ugyaninnen. Az első minimum 2 hónap szóljon az elmaradtak pótlásáról és akkor 
végre  tényleg tananyagot csökkenthetnénk és akkor végre tényleg annyi idő alatt 
sajátíthatnánk el az olvasás és írás alapjait, amennyi idő alatt én szeretném. 

Minimum másfél tanév. 

Álmodozom, hogy a koronavírus hatására észhez térnek döntéshozóink 
és kivételensen nem a tananyagot fabrikálják, hanem megkérdeznek, 
hogy boldogulok egy háromévessel, két négyévessel, 6 ötévessel**
 a többi, ténylegesen 6-7 éves mellett az első bében.

Apropó, tudjátok, hogy létezik mammutcsatolmány? 

*
Mondja szorgalmasan az elsőske az ábécét, nagy komolyan, a végén elmosolyodik, 
huncutul nevet a szeme és azt mondja: szeretlekbeanéni.

**
Életkoruk szerint ők is hatévesek, de mentálisan, értelmileg nagyon nem. 
Cukik, imádnivalók, de nincs keresnivalójuk az iskolapadban.
Gyerekkínzás...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...