2019. november 14., csütörtök

Idén is

csodaszép volt az ősz. Mindig is ez az évszak volt a kedvencem, és ahogy öregszem, 
egyre biztosabb vagyok ebben. Már alig csábulok el a tavasz közeledtével 
és a vakáció ellenére sem válik elsődlegessé a nyár. 

Mondom, szeretem az őszt, a fák lassan melegedő színeit, már-már végtelenségig húzódó
 télre készülődésüket. A néma erdőben táncoló leveleket. Azt a hangot, ahogyan 
a levelek hozzáütődnek az ágakhoz, miközben nagyon lassan a földre esnek. 

Alig hallható nesz.
Eszméletlenül békességes.


Egy hete vége lett a mókának, jött az eső és lemosta a fákról a színeket és illatokat, 
hozta a reggeli ködöt és nyálkát és a fénytelenséget. És hozta a bekuckózás vágyát.

Na, azóta megint* varrogatok, csupa őszit, persze.
Levéldíszt az ajtóra, géppel,


majd mivel így túl haladós, átváltok kézi varricskára, filcből mókolok leveleket.


Idén és tölggyel kezdődött a szerelem,


pláne, mert egy idő múlva már csak azt láttam mindenütt.


Mondom, mindenütt. Meg tölgymanót a barackfa alatt.

  

Ezáltal csak ez lehetett az első meg a második**.


Aztán jött egy kapitális méretű platán***


meg a harmadik,


végül a fügebokrunk levetkőzésekor


emez, a negyedik**** lett a kedvencem.


Egy ilyen levélke megvarrása minimum 3 órácska, szóval ebből sem lesz tömegcikk.

És mivel az őszi portyáinkról minduntalan hazahozunk valamit, 
azokból meg a zéróvészt jegyében rittyentettem egy ajtódíszt.


Mostan pedig hímezgetek.
Őszit.
Mert az őszt ugyan én még el nem engedem*****.

*
Mert megint hónapok teltek el ilyesmi nélkül.

**
Egy kicsi meg egy nagy, de csak a nagyot fotóztam.

***
Törzskörmérete 932 cm volt most, novemberben.

****
De nem utolsó?

******
Holott az osana szeptember vége óta karácsonyi cuccokkal van tele.

2019. június 22., szombat

Ma reggel

4-kor keltem. Ez semmi másra nem utal, csak arra, hogy nincs dolgom. :) 

Épp ideje, mert az utóbbi két hét kissé feszített tempóban zajlott az évzárás miatt. 
"Halandó" ember nem tudja, hogy ilyenkor nem csak a bizonyítványt írjuk meg, hanem 
az anyakönyvet is, lezárjuk az e-naplót, ami szerencsére megcsinálja helyettem a statisztikát,
összeolvasunk, beszámolót írunk, termet selejtezünk, értekezünk, padokat költöztetünk. 
Mindent gyerekmentesen! Ez nekem mindig akkora meglepetés, hogy nem hallom a nevem
 naponta hatvanszor és a teljes figyelmem képes vagyok egyetlen dologra összpontosítani,
 hogy egészen megzakkanok ebben a nagy semmidógomban. :) 


Két napja 4 évnek mondtam búcsút, elmentek a negyedikeseim.
Azt gondolom, illőn elbúcsúztunk egymástól, készítettem mindegyiknek 
egy-egy könyvet, ami csak róla szól.


Beletettem néhány igen fontos dolgot, ami a közösen eltöltött napokra emlékeztetheti 
majd őket: a rajzot (széldíszpróba), amit a legelső tanítási napon készítettek


az első publikus állóegyeneseket,


a legelső dolgozatot,


és így tovább, fogalmazásokat, rajzokat, önismereti lapocskákat egészen az utolsó, 
alsósként megírt dolgozatig* és persze pár fotót  magukról és a legjobb osztályról, 
mert így aposztrofálják magukat.**


A borítón ott űrhajóskodik mindegyik volt 4.bés a saját, egyszemélyes űrhajójában,
amibe most, az idei nagy, közös űrhajónkból átültettem mindenkit.


Volt örömködés, rengeteg mosoly és megszámlálhatatlan ölelés,
satöbbi, amiről nem beszélhetek, de elég annyi, hogy simán nekikezdenék 
az első osztálynak ebben a pillanatban, úgy feltöltekeztem abban a másfél órában.


A virágok mellé kaptam egy könyvet, ami rólam szól és aminek ha csak a fele is igaz, 
akkor nagyon-nagyon boldog lehetek, mert azt a képet kapom vissza benne, 
amit látni szeretnék magamról.

És mellesleg két gyerek hozott nekem összesen 10 tábla étcsokit.

Amikor hazahoztam és kiterítettem az asztalra, a férjem elismerően bólintott:
-Ez igen! Végre igazi csoki! Hogy csináltad?***

Egész nyárra elegendő lesz a csokimuníció!


*
Legyen benne a kezdet és a vég!

**
Azért szeretek ebbe az osztályba járni, mert...

...itt kedves emberek vesznek körül és ha valaki mégis rosszalkodik, 
akkor azt is megtanítjuk a jó modorra,

… mi vagyunk a legviccesebb, legokosabb, leggyorsabb,
legértelmesebb, legkedvesebb osztály.

***

Vagy 100-szor nagyon hangosan, lassan és tagoltan elmondtam, a gyerekeknek 
és a szülőknek, hogy ÉT-CSO-KIIIII... De persze nem, szóval télleg nemtom.

Hát ennyi! Ezzel a 2018/2019-es tanévet bezárom.

2019. június 12., szerda

A legújabb

táskám a legkedvencebbek között.


A triumvirátus egyik tagját sem volt szívem eddig használni.

Nem passzolnak bizony, ehhez se, nem:


sem a cipőhöz nem, sem a hegymenethez.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...