2019. január 15., kedd

Tavaly januárban



gondoltam, épp elegendők lesznek egy őszi táskához.*

Fejben már hónapok óta megvolt, így nem sokat lacafacáztam a szabásmintával, 
különben meg úgyis azért tervez az ember, hogy menet közben legyen mitől eltérnie. **


A test eleje, háta, oldala és alja is kapott egy puhító, felvasalható merevítést,


szép párhuzamosokkal biztonsági okból összevarrtam ezt a két-két réteget. ***


A visszájára mindennek felvasaltam a hipiszupi táskamerevítőt,


a felesleget lenyestem.


Ezután is lefotóztam a készítés minden mozzanatát, de már nem látom értelmét a részletezésnek. A lényeg: béléssel, belsővel, jénitálas vasalással végül lett egy igen stabil táskatestem,


ami magától is megáll a talpán, ráadásul van benne 2 oldalsó pici és egy nagy zseb.


Nagyon szép tartású lett a test, itt nincs benne semmi és mégis milyen klassz merev.


A szokásos aprólékossággal megvarrtam a hosszú pántot és két fülecset,


majd kézzel, láthatatlan öltéssel rögzítettem mindent a helyére. ****
 Ugye milyen szép?


Jöhet a fedlap, aminek a felső méretét kissé elszámoltam, ezért kellett annyit toldozgatnom a tetején. Kivételesen ez így roppant hasznos lett, sokkal ügyesebben funkcionál a lehajtó.


A hátulján egészen szépen áll a mágneszár.


Minden a helyén, táska a pucér Rozin.


Sréhen alulról és csípőmagasságban szemből valahogy így néz ki.

 

Becsapós képek, nem olyan nagy ám a legújabb őszi táskám,
akkora csak, hogy pont belefér az előzőleg mutogatott mappám.

😉

* Május végére csak kész lett, aztán mégsem avattam fel tavaly ősszel, mert...

** Kivételesen nem tértem el az eredeti elképzelésemtől sokat.

*** És mert még szebb is így.

**** Továbbra sem szeretem, ha a gépi öltés a képembe vigyorog.

2019. január 12., szombat

Körülbelül

hatszáztizenötször jártam végig a fejemben, hogyan rendezem majd papíralapon 
az idei év nagy történéseit, ezért karácsonykor varrtam egy ilyen borítót a vadiúj 
(5 évvel ezelőtt vásárolt, sosem használt) kapcsos dossziémra.


 

Kabát- és táskamaradék* és természetesen kóróvirág. 

Amint kész lett, kezdtem beleszabni a beléje tökéletesen passzoló füzetkéket** 



és abban a pillanatban jöttem rá, totál feleslegesek a kapcsok ide, ezáltal a közeljövőben 
kénytelen vagyok összeütni egy kapocstalan, ugyanilyen méretű mappát gumikkal.

Bejegyzéseimet tekintve most ért véget a téli szünet.

😥

Azt se mutattam még.

** Papírtasakból, ráadásul kékeseket.

2019. január 9., szerda

Mindig az utolsó

pillanatban jutnak eszembe a legjobb ajándékok. Valójában ott motoszkálnak 
a gondolataimban, de tengernyi más, kevésbé fontos teendőm* megakadályoz a nekiülésben.

Pedig egy jó ajándékhoz idő kell, pláne ahhoz, ami egy nagyon fontos személykének 
találódott ki. Naná, hogy a húgom kisfiának. Elkészült, persze a legeslegutolsó pillanatban. 

Ezt már láttátok belőle, a 12 szendvicset.


Gyertek, most megmutatom az egészet, ezt a kívülről nem annyira szépet!


Mindenféle "hátlapnakjólesz" anyagom került a hátuljára,


hajtogatom inkább gyorsan,


mert belül van a lényeg.


Igen, ez egy játszószőnyeg.

126x126 centis, tehát nem kicsi darab, engem például itt teljesen eltakar.


Lássuk csak részletesen! Először a macerálható Napot varrtam meg,


majd a Holdat, ami tulajdonképpen egy zseb, amibe visszarejthető két csillag.


A szivárvány előtt felhőcske vonulhat át,


emezen a fagyöngy esőcseppek piszkálhatók.


A virágra méhecske rögzíthető,


az esernyővel a színek tanulhatók.


Itt egy katica, aminek nincs nagy kunsztja, 
csak a szárnya lebben meg bizergélhetők a lábai és a csápjai.


Hajó az kell, hajtogatható vitorlákkal,


pláne szükséges egy a felébreszthető maci.


Polipka, szintén csak cibálásra, matatásra, morzsolgatásra, bekapásra, nyammogásra...


Az autó ismerős, csak ennek forognak a kerekei.


Személyes kedvencem az alma**, természetesen kukaccal


középről nem maradhat el a tulajdonos neve.


Az anyukája által készített fotón pedig ő, hiszen csak vele lehet teljes a bejegyzés.


Ugye szép?

Köszönhetek jónéhány*** vidám órát ennek a játszószőnyegnek.

 

Azt hiszitek, lóg még a kukacom is? Á, dehogy, sőt!

*
Idegen emberek idegen gyerekeit tanítani, nevelni, szeretni...

**
Naná, magamat is belevarrtam, hihi.

**
Körülbelül 40-et, annyi idő alatt készült el. Tökéletesen kipucolta a hülyeséget 
az agyamból, tehát továbbra is működik a foltterápia.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...