2018. augusztus 20., hétfő

Kabátvarró

korszakomban sokáig kerestem a tökéletes kabátbélést, így egyszer bevásároltam 2 méternyi  
fekete anyagra steppelt vatelint. Kabátba nem került, de nem azért, mert elég occó* volt,
 hanem mert itthoni rápillantásra már elég gagyinak is tűnt. Hm... 
Mehet a szekrénybe a vatelinek alá, egyszer jó lesz, de mire és mikor? 

Na, ahogy a húgom táskáját varrtam, kezdtem a szokásos szendvicset kialakítani:

fedlap, vatelin, hátlap.

Szépen megtaláltam az anyagokat, de miután kiszabogattam, eszembe jutott az a régi kabátbélés.


Hogy azzal majd két legyet egycsapásra. 
És tényleg álom vele dolgozni, szinte csak jelképesen kell rögzíteni, tökéletes a bélés... erre.


Feketesége úgysem látszódik, hiszen rávasalom a jó kis merev táskabélést.

Szóval most van majdnem 2 méternyi szupercuccom, ami táskára áhítozik.
A csudába, holnap véget ér a nyári szünet!

*
Naggyon occó volt, de nem kínai.

2018. augusztus 18., szombat

Táskafül 4.

Tulajdonképpen a véletlen műve ez a táskafül, 


meg azé, hogy ezt is olyan játszi könnyedséggel* próbáltam elkészíteni, 
mint a hozzája tartozó táskát. Az is csak úgy kifutott a kezemből (3 nap alatt), 
a füleinek is jönniük kell ukkmukkfukk** - gondoltam.

Teketóriázás nélkül lenyestem egy 70x14 centis anyagot, aztán rögtön hosszában kettőbe 
is nyisszantottam, gondolván nagy hirtelenjében, kijön abból két fül is. 
Ugyanabban a pillanatban rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, túl keskeny,
ezért az anyag oldalát kb 1-1 cm szélességben a visszájára vasaltam.


Ezután színével félbehajtottam az anyagot és a négy véget levarrtam.


Kifordítottam mindegyiket, majd az ott keletkező derékszöget levasaltam.


Ilyen szép lett a fülpár elölről és hátulról.


Közben az is nyilvánvaló lett, hogy ennyicske anyag nem fog nekem masszív fület produkálni, 
ezért kabátbélésből levágtam két kellő hosszúságú darabot és a helyükre illesztettem azokat.


Szépen levasaltam az egészet színéről és visszájáról is, hogy kifeküdjenek rendesen,


majd a csíkokat hosszukban ismét félbe hajtottam


és a végeiken kb egytenyérnyi távolságot kihagyva a szélek mentén összevarrtam.


Eddigre már ismét régen túl voltam egy újabb felismerésen:
leendő fülem még mindig nem elég masszív, megfelelő zsinórom meg nincsen itthon. Szerencsére a pántos dobozomban találtam egy nagyon régen készített, ám sosem felhasznált 
háromfonatú fület***, ami épp megfelelő vastagságú és tökéletes hosszúságú lett a következő művelethez.

Egy zéjer-/ziherájsz-/biztosítótű segítségével belehúztam a csőbe****,


majd ismét vasaltam, egyengettem és vasaltam.


Aztán már csak géppel a helyére kellett varrni


ezeket az újabb,


kivételesen keskeny, ám masszív táskafüleket.

Most pedig megyek és lehúzom a vasalódeszka huzatát, mert ráfér egy alapos mosás.

*
Hihetetlen, bontanom sem kellett sosem, még az alja mérete is tökéletes lett elsőre, 
és a máskor oly komoly, legyen pufi és stabil kérdést is megoldottam egy hirtelen ötlettől vezérelve.

**
Az első és az utolsó fotó elkészülte közt másfél óra telt el.

***
Szerencsére csak a végükön voltak összevarrva, így négy nyisszantás után 3 db egycentis pántom lett.

****
Előre szentségeltem, aztán a művelet közben mégsem, mert a helyére csúszott mégis könnyedén.


2018. augusztus 16., csütörtök

A plussz

6 kisautó is készen van, ezek már csak alapfelszereltségűek, sem visszapillantót, 
sem lökhárítót nem kaptak, de még csak ülést sem találni bennük.


Lassan komoly konkurenciát jelentek az autóiparnak.*
(Tóni)

Egy irdatlan méretű táskára kerültek, mert a mai kismamák akkora pakkal mennek 
a kórházba, hogy egy bőröndbe nem fér bele anya meg a gyermek cókmókja.


Ebbe csak a fiúcska holmija került.


Különben meg ápol és eltakar ÉÉÉÉÉS a fejem fölé dicsfényt kerekít.


Hoztam még nektek pár fázisfotót, mert ilyesmiket én is nagyon szeretek kielemezgetni.
A hátsó rész szimplán csak steppelve,


az aljának tűzése sajátos lefogási technikával**,


táskaalj bevarrása a két hosszabb szemközti oldallal kezdve,


oldalsó bélés rögzítése az aljához, természetesen láthatatlan öltésekkel,


hopp, egy újfajta táskafül rögzítése
(mert légyen az keskenyebb és masszívabb).


A részletes mikéntjével később jelentkezem.

A cipzár végéről még levágtam egy utolsó kiálló cérnavéget


és beletettem a cérnavég-gyűjteményembe.


A cafatokat üríthetem a kukába,


különben meg van mááásik***.

*
Különösen a Fiat 500 gyártójának. Hiába, elfogult vagyok.

**
Ó, a nyári körmeim milyen nagyon szépek!

***
Következő varrnivalóm a fiatalok hálószobájának a függönye.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...