2021. július 20., kedd

Bugyogóvarrásbéli

tapasztalatim következtében a ruci(cska) már kézzel készült, 
majd a cipőcske is felkerült a legújabb pocakosom lábára.


Ezután már csak nekem kellett hozzá öltözködnöm, majd beültem a kocsiba.


Fotózkodási szempontból ruhaválasztásom nem lett a legmegfelelőbb,
de ez jelenleg nem is olyan lényeges, hiszen azóta Panni látta a tengert,


hisz végre megjártuk Chiost.*


Őbabácskasága négy napja a többiek közt pihen,


piheg illetve mesél.**

😎

* Ezzel az úttal kicsit túlvállaltuk magunkat.

** Lett neki szája, de csak azért.

2021. június 28., hétfő

Tanévzáró rituálé

Pár délutánon keresztül szortíroztam azokat a kupacokat és ömlesztvényeket, 
amiket az előző hónapok során szinte csak "összehánytam".*


Összeszedtem az összes, kb 20 kilónyi könyvet, dossziét és egyéb segédanyagot, 
amit a tanév során a másodikosokkal használtam, bedobozoltam, 
majd ideiglenesen kihelyeztem a garázsba.**


Lecsupaszítottam az asztalom,


majd feltettem rá Rozit és nyomban használatba is vettem:


varrtam egy fehér bugyogót.


Eme fotóval a 2020-2021. tanévet lezártnak tekintem.***


* Volt azokban is rend, csak kissé sajátságos.

**Augusztus elején felviszem mindet a padlásra és egyúttal lehozom az összes harmadikos cuccot.

***Jönnek hozzánk leltározni fenntartóéktól, ezért minden olyan berendezési tárgyra, 
ami nem az iskola tulajdonát képezi rá kellett ragasztanom egy cetlit, amin az áll, 
kié a holmi. SAJÁT, SAJÁT, SAJÁT, SAJÁT... ezen a képen például minden.
 Tudjátok, mi maradna a teremben, ha kiköltöznék belőle? Mondom, ha... 

2021. június 24., csütörtök

"Jönnek a bejegyzésre..."

Ezt viszont a férjem mondta tegnap éjjel pontban fél 12-kor, amikor 
a nappali nyitott ablakán keresztül félre nem érthető hangokra lettem figyelmes. 
Itt valaki töfög ma is.*

Már a sötétben látszott, ez az illető nincsen egyedül,


de az igazi meglepetés csak akkor ért, amikor vakusat kattintottam. 
Hárman voltak!


 A két távolabbi, a szinte nem is szürke, hanem teljesen fehér hasú**  igen 
harciasan puffogott egymásra. Ők lehettek a fickók, talán versengtek a harmadik, 
nyilván nőnemű kegyeiért. Emez itt elöl, a gyógyuló sérülésével lapított csendesen.


Miután jól kibámészkodtam magam, guggoltamból felálltomban vetettem 
egy pillantást a járda másik oldalára és nem akartam hinni a szememnek. 
Ott közeledett a negyedik, egy idei kölyök, picurka negró.


Tónit persze lebeszélhetetlen volt, megfogta, megszagolta***


majd megkínálta macskajával.
A vendég is a szokásos módon viselkedett: elropogtatott egyet, majd bealudt.


Csak pár perc szunyókálást engedett meg magának, aztán ment a többiek, 
a nagyok után, mert addigra azok már elszeleltek a sünök útján.

*
Meg tegnap is, igaz, akkor hajnali fél 4-kor ébredtem arra, 
hogy a hálószoba ablaka alatt rajcsúroznak ketten. 

**
Biztos Tivi utódai.

***
Büdös disznó már ez a minyuri is.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...