2019. április 15., hétfő

Valójában

eszembe sem jutott sünt varrni, ellenben olvastam valahol, hogy Churchill a II. világháború legnehezebb időszakaiban is képes volt elmélyülten festeni, ezzel kapcsolva ki az agyát.
Mostanában kábé én is úgy érzem, hogy csatába indulok reggelente*, így első számú 
példaképemnek tekintem őt azóta és a minimálisnál is minimálisabbra szűkült  szabadidőmben igyekszem  varrni 10-20 percet. Többre tényleg nem futja a lendületből, 
csak könnyűre, gyorsra, nem gondolkodtatósra, cipekedős szatyorra**.

Ez itt azért született ilyennek, mivel a szekrényben találtam egy sünös gyerekinget, 
ami épp elegendő lett bélésnek.


A sok éve vásárolt kordanyag még egy pontosan ugyanakkora szatyor megvarrását engedélyezte, ehhez kék ballon belső kerekedett, másra úgysemjó alapon.


Gazdát majd csak kerítek mindkettőnek, ökotudatosítom a környezetemben élőket.

Így, április közepén, 3 és fél hónapnyi lankadatlan cipekedés után nincsen is 


más  vágyam, mint itthon lenni, reggelente a lépcsőn ülve kávézni, 
bámulni a világ legjobb helyét és az annak a közepén termést nevelő barackfát, 

 

illetve hallgatni a zengőlegyek szerelmi dalát.


Kettő nap még a tavaszi szünet.

* Na nem a gyerekek és nem a kollégák miatt, csak az oktatásügy
 megnyomorítása kapcsán érzett tehetetlen dühöm és kétségbeesésem miatt.

** Ez is munkahelyi ártalom.

2019. március 31., vasárnap

Az ő neve

pedig Tilda lett öt hónappal ezelőtt, amikor egy este közvetlenül a házunk előtt, az út kellős
 közepén falatozva talált rá Tóni. Apró jószág volt, kisebb, mint az összeszorított öklöm, nyárvégi alomból származó, telet túlélni képtelen, ezáltal megmentendő páciens ismét.


Sok gondunk nem akadt vele, mert szinte az egész telet átaludta. Néha felébredt, evett, 
puffogott és jutalmunkul mindig durván összerondította a luxuskecót. Közelebbi kapcsolatba
 nem kerültünk egymással, mivel ő is épp olyan magának való, amilyen én vagyok: igazi sün*. 

Márciusban jött ez a felmelegedés, a normálisan telelő sünök ébredését 
csekély számú túrás és számtalan kupacka** jelezte a kertünkben. 


A tavaszi illatok megorrontása okán Tilda egyre dühösebb és agresszívebb lett, 


ezáltal fogságban tartását nem láttuk a továbbiakban indokoltnak.


Kapott egy búcsúebédet, majd hagytuk, hogy felfedezze a kertet.


És ment, persze előbb hitetlenül és félénken.
Még alám is bemászott inkább, mivel guggoltam, 


aztán felfedezte a borostyánt, a borostyánban lakó pókokat, 


befalatozott több száraz levélen található nemtommit, 


majd a sünök szokása szerint visszaöklendezte mindezt a saját hátára.***


Gondolom, ezzel el is tüntette magáról a maradék emberszagot. Beszimatolt a nyári lakba, 


majd rohamléptekkel rátért a sünösvényre. 
Még láttam, ahogy felmászik a kerítés lábazatára****, 


aztán pillanatokon belül a szomszédban volt. 
Ott van a tökéletes, sünnek való jó világ: eredeti, embermentes dzsumbuj.

 

Pá, Tilda, néha gyere majd vissza, a csőben mindig vár némi macskaja!*****


* Mérlegről sünre változtatom a csillagjegyem.

** Végül 8 képet fotóztam mindenféle sünsz..okról.

*** Elképzelem, ahogy a cukrászdában befalom a kedvenc Eszterházy tortaszeletem, 
mások persze mást és aztán mindenki...

**** A két hátsó lábára ágaskodott, a mellső lábaival felhúzta magát, erősek ám a sünök! 

***** És adandó alkalommal igazán bemutathatnád a kölykeid is!

2019. március 23., szombat

Második prototípusügyi

próbálkozás bemutatása következik, újabb két szoknya feldarabolásával.* 
A bal oldalit, azt a farmeranyagút hordtam párszor, de emezt, a jobbot sosem.


Érthetetlen, hogy tudtam magamra képzelni ezt a ballonszoknyát... 
Esetleg a mintája ragadtatott vásárlásra vagy már akkor táskabelsőt láttam benne?


Mindegy is, mert ehhez a kellemes formájú táskához épp jó lett, 
de az enyémre tulipánok helyett a bélésanyag virágait applikáltam. 

Nem tudom eldönteni, sok-e vagy kevés a három szál?


Mindenesetre passzolnak a belsőhöz, amiben egy nagyobb zseb is található.


A záródáshoz az egyik szoknya cipzárját használtam fel*,
a rejtett bevarrásút, ezért ilyen furi a kinézete.


Gyorsan átöltöztettem Rozit a kedvenc ruhámba és a nyakába akasztottam az új táskát,

 

majd próbaútra vittem (magamon) ((a táskát)).


Jelentem, bevált, innentől ez a kedvenc táskám. 



Varrok másodikat belőle s azt megvarrhatnánk közösen.

*
Ünnep lévén (márciustizenötödike) csak olyan anyaggal dolgozhattam, ami itthon is 
megtalálható. A világoskék konyhai törlőkendő most táskamerevítőként funkciónál.


 Különben sem rohangálhatok boltba, hisz tele a szekrény mindenféle felhasználandókkal.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...