2018. szeptember 3., hétfő

Új év

kezdődik ma reggel, ez alkalomból végre új borítót kapott a régi notesz

A nyári szünet legelején varrtam, mikor még a kóróvirágok meg sem jelentek az életemben.
Ergó tudattalanul hímeztem...


Belsejébe megtaláltam egy évek óta őrzött pitypangot.
Némileg kóróvirág az is.


Kosaram iskolára tárazva, gyűrűs notesz belapozva.


Mentem.

Majd jövök az említett virágok meséjével.

Egyszer.

2018. augusztus 31., péntek

Búcsúzás a nyári reggelektől...

Koránkelő vagyok és nyáron még koránkelőbb. 
Fél 5-kor, legkésőbb 3/4 5-kor megszólal a belső órám, általában még azelőtt, 
hogy a Nap felkelne. 


Először kikukkantok az ajtón, kelet felé persze,


aztán bekészítem a kávét, majd kiülök a teraszra. 
Lesem az égbolt játékát,


az ébredő napot.


Nem is a napkeltét szeretem, 


hanem a pirkadatot.


A nap ígéretét...


...s hogy abból még bármi lehet...


Holnaptól ugyanúgy felkel a nap,


csak már én nem nézem ugyanazzal a gondtalan gyönyörűséggel.

2018. augusztus 20., hétfő

Kabátvarró

korszakomban sokáig kerestem a tökéletes kabátbélést, így egyszer bevásároltam 2 méternyi  
fekete anyagra steppelt vatelint. Kabátba nem került, de nem azért, mert elég occó* volt,
 hanem mert itthoni rápillantásra már elég gagyinak is tűnt. Hm... 
Mehet a szekrénybe a vatelinek alá, egyszer jó lesz, de mire és mikor? 

Na, ahogy a húgom táskáját varrtam, kezdtem a szokásos szendvicset kialakítani:

fedlap, vatelin, hátlap.

Szépen megtaláltam az anyagokat, de miután kiszabogattam, eszembe jutott az a régi kabátbélés.


Hogy azzal majd két legyet egycsapásra. 
És tényleg álom vele dolgozni, szinte csak jelképesen kell rögzíteni, tökéletes a bélés... erre.


Feketesége úgysem látszódik, hiszen rávasalom a jó kis merev táskabélést.

Szóval most van majdnem 2 méternyi szupercuccom, ami táskára áhítozik.
A csudába, holnap véget ér a nyári szünet!

*
Naggyon occó volt, de nem kínai.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...