2019. június 12., szerda

A legújabb

táskám a legkedvencebbek között.


A triumvirátus egyik tagját sem volt szívem eddig használni.

Nem passzolnak bizony, ehhez se, nem:


sem a cipőhöz nem, sem a hegymenethez.

2019. június 5., szerda

Megörököltem

egy nálamnál csupán egy esztendővel fiatalabb varrógépet médindödör. 
Szegény elég régen eshetett át az utolsó javításon, ha ugyan volt neki valaha is olyanja. 
Pedál nélkül ki sem tudtam próbálni, egyáltalán működik-e, ettől függetlenül 
nem volt kérdéses, hogy megtartsam(suk). Elcipeltem(tük) az egyetlen 
általam ismert varrógép-szerelőhöz, akiről ott menten ki is derült, 
nem szerel ő már varrógépet, csak abban az esetben, ha korábban azt nála vettem.

Aztán mégis rápillantott a gépre és felcsillant a szeme az illetőnek, sicc, 
számolgatott egy picit és mondott egy összeget. Egyesek szerint ennyit 
nem ér maga a gép sem, ellenben én boldogan mondtam igent.

Íme, ő az, a felélesztett. 


Ügyesen dolgozik: meglepően kellemes hangerővel és számomra tetsző, komótos tempóval.*

Alig várom, hogy elkezdődjön a nyári szünet és kipróbálhassam a díszítő öltéseit.**


Addig azonban lényegesen fontosabb dolgom van:


búcsúzkodom lassacskán a negyedikeseimtől.

*
Mondtam már, hogy nem villanyoznak fel a mai gépek, 
pláne, ha félmilkóba vagy annál is többe kerülnek?

**
Rozi ugyan csak 20 éves, de hímzőöltést varrni egyet se nem tud.

2019. június 2., vasárnap

Titkon

abban reménykedem, hogy


 örököltem valamit a szüleim tudásából.


Harmadik nyáron virágoznak, 


ennek az egynek a kivételével, aki egy kissé komótosabb tempóban indul.


Tizenhárom éves a muskátlimatuzsálem.


Vasárnap reggel, mellesleg pedamókusnap 2019.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...