a tavaly februári képeket és abból látom, mennyivel előrébb járt akkor a természet és mennyivel előrébb jártunk mi is. Például egy éve ilyenkor már megmetszettük a barackfát. Tavalyelőtt sem hozott termést a késői fagyok miatt, így kegyetlenül elszaladtak az ágai. Nőtt köztük olyan is, ami úgy nézett ki, mint egy helyes fácska. Nem volt szívem kidobni azokat, az egyiket behoztam a lakásba és vázába tettem. Pár nap alatt kivirágzott, kedves színfoltja lett a nappalinak.
Nézegettem kora reggeltől
késő estig és diszkrét illatával sem tudtam betelni.
Addig-addig szaglásztam, birizgáltam, piszkáltam, hogy két virágot megtermékenyítettem.
Íme, a bizonyíték.
Az egyik barackocska akkorára megnőtt, mint a kisujjam körme, majd lepottyant.
A második ágat a suliba vittem, lássanak ilyesmi csodát az elsősök is. Ott nem lett megtermékenyülés, csak örömködés, ahogyan az fácskán egyre több bimbó feslett ki.
Közben az igazi fa megint rengeteg virágot hozott,
én meg ezek láttán reménykedhettem,
hogy végre megint saját barackból főzhetek lekvárt tartósítószer- és cukormentesen.
Aztán jött a késői fagy és a barackfánkon egy szem gyümölcs sem maradt.
Árnyékot legalább adott a forró nyárban és a sünök randizhattak alatta.
