2024. szeptember 10., kedd

Mennyire szerettem

ebben a házban élni, ha csak pár nap erejéig is, azt el nem tudom mondani. 


Már azt is kisebbfajta csodaként éltem meg, hogy lenyomhattam a bejárati ajtó kilincsét, sőt, kulcsunk volt hozzá. Ennél csak az volt jobb, amikor első koraeste a szobánk ablakában üldögélve meghímeztem az utolsó öltéseket az otthon elkezdett kereten. 

(:Ja, egy ideje hímzéssel járok mindenfelé, jobb esetben éppen csak be nem fejezett hímzéssel.:) 


A toszkán lankák és ciprusok nem hagytak nyugodni az út előtt, azok kerültek a picurka vászonra. 
A legutolsó ciprus zöldjét öltögetem itt nagy elégedetten. 

Gondoltam, másnap viszem magammal, keresek hátteret, csak akad valami olyasmi. 

Rögvest megtaláltam ott, ahol a Rásszelkrógladiátor búzakalászokat simogatott 2000-ben.


Kész, küldetés teljesítve, egészen elégedetten tettem a hátizsákomba.
Aztán megálltunk heverészni annál a bizonyos szerpentinnél


és nagy hirtelen előkerült újra a karikám, mert mintha illene az ide,


sőt illeszkedne a dimbek meg a dombok közé, nofene.


A gyöngyhímzők örömükben felragyogtak.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...