Kereken

 200 magyar forintért túrtam pár éve egy vadiúj farmerszoknyát, kimondottan újrahasznosítási célzattal.* Szűk ceruzafazonját eredetileg egy félkörívből szabott loknival bolondították meg alul. 

Itthon aztán szöget ütött a fejemben, hogy az a szoknya akár jó is lehet énrám és tényleg. 

A félkörívet azért lenyestem, szoknyát hordtam, imádtam.

Tavaly, még az első karanténunk legelső hetében a levágott darabokból kanyarítottam 

egy téglalapot, ha már táskára nem futja, legyen belőle noteszborító. 

Szépen rá is öltögettem egyenként az úgy 30 éve gyűjtögetett ruhacímkéim 

jelentősebb hányadát, ám a projekt 2020. március 19-én ezen a ponton megállt.**

Közben a szoknyát kinőttem.*** 

Az anyaga még mindig tökéletes, vagyis annak mondható, ha táskásító szemmel 

tekint rá az ember. Sok gondolkodás, 2-3 napi mókolgatás után megkapta új életét.

Márkafüggőségtelenségem bizonyítékai immár egy hatalmas zseben.

Két rövid füle van és egy hosszú,

 amit teljesen bele tudok rejteni a tatyóba annak köszönhetően, 

hogy itthon csak egy kétoldalt bontható cipzárat találtam sajnos szerencsére.

Zseb belül nincsen benne egy sem, valahogy nem jönnek be azok nekem.**** 

Inkább kotorászom, vagy csak egyszerűen belenézek, ha elő kell belőle vadásznom valamit.

A talpa pediglen ovális.

A hátuljára azért felvarrtam a szoknya eredeti márkajelzését,

csakhogy emlékeztesse valami a lánykorára.

Tippeljetek, mikor lett kész!

2021. március 19-én.

És igen, véletlen.

Rozi egyeduralma megtört. Ezt a föntit teljes egészében a Kisöreggel varrtam, 

akinek meg sem kottyant az olykor 8 réteg anyag. Már nem csak érzelmi értékkel bír, 

ő A Tökéletes Táskavarringer.

*

Táskának majd jó lesz.

**

Ez egy aznapi fotó, ebből jöttem rá most.

***

Köszi, sokminden.

****

Sem egyéb flincflanc, pölö kulcsot tartó bevarrott krabiner.

Kaftán

Ha újrakezdhetném, kaftánt varrnék belőle,

olyannyira jól mutat Rozin.*

Szegélyéül más által levetett holmit kapott, 

ami a teljes szükségletnek az ötnyolcadát futotta.**

Géppel felvarrtam, majd kézzel, rejtetten öltögettem le hátoldalon.

Ehhez a befejezéshez mindig ragaszkodom,

most is, még ha nem is kaftán lett, csak egy falvédő vagy miacsuda*** az osztályomba. 

Majd mutatom a helyén augusztusban.

*

Rajtam sem rossz, viszont magasságom okán maximum stólaként hordhatnám.

**

Szélessége: 304 cm

Magassága: 76 cm

Tömege: 1150 g = 1 kg 15 dkg

***

Szőnyeg, írta Vera. Tényleg! Falisztőnyeg lesz a karanténquilt.

Hogy ez nekem eddig nem jutott az eszembe!

A készítéséről szóló bejegyzések linkje itt.

Újrahasznosítok

Pólóból arctisztító nemkorongot*,

függönyből zacskókat a bevásárláshoz,

sosem használt asztalterítőből szatyrot,

leharcolt vállfákból

vatelinnel alábélelt, lenvászonnal borítottakat,

amik nem csinálnak puklit a lógós felsőim vállán,

és közben varrom, igazítom magunkra az újabb maszkokat

vagy egyszerűen csak ücsörgök** a nappaliban. 

Most legálisan lehetnék kanapékrumpli, ha be lenne kapcsolva a tévé.

Tegnap délután egy telepített álcaerdőben mozgattuk meg tagjainkat.

 

Nem találkoztunk senkivel, csak nünükékkel,

akik az út legközepén próbálták magukat a föld mélyére fúrni.

 

Ősz van megint.

Ablakunk előtt árválkodik a barackfa.

Két napja bezzeg, mekkora zajos népség

tobzódott körötte.

*

Sosem értettem, miért kell ennek kereknek lennie.

**

Ölemben a KRÉTA.

Az előző dobozomról

rögtön eszembe jutott egy másik, amit szintén egy kisnagyfiútól kaptam, 

a nem oly távoli múltamban. Amikor megajándékozott vele, még alsós volt, 

ám másnaptól felsősnek mondhatta magát.

Íme a doboz, amit saját kezeivel díszített kívül és belül, 

beléje pedig mellékelt 5 tábla étcsokit,

ám azt már kiettük belőle.

Nos, ezt bizony nem nézegettem túl sokáig, mert rögvest tudtam, mi lesz a sorsa: 

mit, akarom mondani, kit tartok majd benne.

A tanév végi bazáron potom 400 pénzért került hozzám egy aprócska babácska.

Persze nem az akkori arca, hanem a majdaninak a lehetősége ragadott meg.

 

Vacakoltam vele, míg bele mertem törölni az első körömlakk-lemosós pamaccsal a fülébe, 

aztán egyre határozottabb mozdulatokkal az arcába. Hamarosan fületlen lett és szemetlen,

majd átmenetileg színes ceruzákkal kapott új tekintetet, ajkakat, szeplőket meg 

egy fehér rucit, amitől másnap kénytelen voltam megszabadítani a hölgyikét.

 

Szárnyakra áhítozott ugyanis, ám egy ilyen bokáig érő hacukában képtelenség röpködni.

A dobozban most ő lakik.

Molly, aki

a medvetündérek közé született; vastag szőrcsuhában járta a rengeteget. Ormótlan, 

nehéz bakancsaival hiába kerülgette az erdő apró lakóit, legnagyobb igyekezete 

ellenére eltiport csigát, virágot és bogárt. 

Így kezdődik a meséje*, mert azt is kapott tőlem az új identitása mellé.

Jelenleg ugyanis a galagonyalepkéskedik. 

Azért meghagytam a bakancsát, hátha visszakívánja valamikori életét.

*

A meséjét ugyan ide le nem írom, mert az olyan nagyon szomorú...  Tánesetleg idetéved valami illetékes/telen, elolvassa és akkor hozzám többé nem akar íratni senki gyereket. 
Kac-kac...

Olykor kerül hozzám

valami, ami nagyon nem én vagyok. A férjem olyankor kajánul rámkacsint 

és megkérdezi, ebből ugyan mi lesz? Mert tudja, hacsak nem műanyag a valami, 

akkor azt ki nem dobom, ellenben új életre kelesztem.

Itt van például ez a borospalackos* doboz. Valljuk be, szörnyűséges. Ámde fából van.

 Pakolásztam vagy 7 éven keresztül, tároltam benne gombot, gyöngyöt, fém kellékeket,

míg a múltkor, a nagy fonalrendezgetés közben beugrott, mi lesz a következő életében.

Ha eszembe jut valami, akkor az nekem azonnal kell. Most sem vacakoltam sokáig, 

pillanatok alatt összedobtam a tetejét egy tetszetős szoknyamaradékból, 

amit a Hollókőn debütált táskám belsejéhez használtam.

Aztán jöttem rá, hogy ennél azért méltóbb megoldásra is képes vagyok,

pláne, mert legújabb hobbim szenvedélyem kellékei kerülnek majd a dobozba.

Illik hímeznem reá szép színeset. És akkor szembejött velem ez** a kóróvirágos.

Lélekteázgatásom** legutóbbi eredményét tegnap este szedtem le a rámáról.

Triplex kartonból, vatelinnel alábélelve fabrikáltam hozzá egy alapot,

amit csak belenyomtam a doboz tetejébe. Ragasztanom sem kellett, a helyén marad.

Tárul a szezám,

kartonpapírokból*** szabott fonaltartó kártyák töltik meg teljesen.

Mától boros dobozban lakik a szivárvány, ami nálam 119 színű.

 

*

Egy kisfiú hozott nekem a papája szigligeti szőlőjének borából egy palackot benne. 

A dugóját sem dobtam ki, angyallá avanzsérozva most is figyelt a karácsonyfánkon.

**

Nahát, ez egy tapéta!

***

Esténként a félévi szöveges értékelés meg- és újra- és átírása feletti dühöngésem 

kapcsán éppen erre volt a legnagyobb szükségem. 

****

Zéróvészt, naná, bármiféle kartondoboz megfelelt hozzá, csak legyen fehér az egyik oldala.

Sokáig

gondolkodtam, hogyan aposztrofáljam a következő készséget, 

aztán egyszer csak segítségemre jött a véletlen.*

Íme, egy jó nagy shoppertáska, amivel simán mehet bevásárolni majd akárki.

Nem valami nagy kunszt, pláne azért, 

mert megint egy korábbi szoknyám újrafelhasználásával készült.

Alig vacakoltam vele valamicskét, az elejét szinte teljesen meghagytam, 

illetve levarrtam rajta a hólokat. A bélésanyagnak illik visszaköszönnie valahol, 

ezért került az elejére az a kerek folt(ocska).

Ez pedig csak a poén kedvéért fotóztam:

kezdetektől nevében hordozta a sorsát ez a szoknya.

*

Vagyis az Éva Magazin áprilisi száma.

** 

Szemberánc.