Azt mondják, nem

születik két egyforma hópehely a világba. Számunkra talán észrevehetetlen a különbség
 köztük, de hiszem, hogy mindegyiket megismételhetetlennek szánta a Teremtő.

Törekedtem erre az egyediségre én is, amikor a fácskát hópihéztem.

(Sicc, ne gondold tovább!)

Kissé mellélőttem, amikor gyöngyfonallal indítottam a munkát, de a fa törzsét annak 

a vastagságával haladósabb volt megvalósítani. A hópelyhekkel ezáltal meggyűlt a bajom, 

a legnagyobb átmérője 3 centi, szóval szentségeltem szidtam magam közben picit.

Pláne, mert az osztott hímzőfonalas gyűjteményemben csupán a kéknek 23 árnyalata van

és vagy 10 pászítható egymáshoz. Bezzeg amabból alig találtam három összeillőt.

Eme hosszas morfondírozgatás után még alaposan kitanulmányoztam a hópelyhek formagazdagságát, majd viszonylag könnyedén rajzoltam egy sajátot, 

amit már osztott hímző két szálával varrtam és gyöngyökkel díszítettem,

 

hogy a ragyogás erről se maradjon el.

Hópihés kalandozásaimnak egy időre búcsút mondok,

legközelebb fonalgyűjteményem kap dobozt. 

Egy volt anyukámtól a múlt héten* hatalmas szatyornyi kincset** kaptam ugyanis.

Az osztott fonalak közt csupán 5 újdonságot találtam, 

de a gyöngyhímzőt rejtő Amarettós dobozban

eszméletlen gyönyörű, új színekre leltem.

Lázasan dolgozik az agyam, jaj, annyi sok ötletem van!***

*

Utólag lehet megvesztegetni valakit?

**

Jut belőle az elkövetkező évek technikaóráira is bőven.

***

Időt, az a kérdés, honnan kerítek rá?

Korom 50 mindjárt...