2020. január 13., hétfő

Azt mondják, nem

születik két egyforma hópehely a világba. Számunkra talán észrevehetetlen a különbség
 köztük, de hiszem, hogy mindegyiket megismételhetetlennek szánta a Teremtő.
Törekedtem erre az egyediségre én is, amikor a fácskát hópihéztem.

(Sicc, ne gondold tovább!)

Kissé mellélőttem, amikor gyöngyfonallal indítottam a munkát, de a fa törzsét annak 
a vastagságával haladósabb volt megvalósítani. A hópelyhekkel ezáltal meggyűlt a bajom, 
a legnagyobb átmérője 3 centi, szóval szentségeltem szidtam magam közben picit.

Pláne, mert az osztott hímzőfonalas gyűjteményemben csupán a kéknek 23 árnyalata van
és vagy 10 pászítható egymáshoz. Bezzeg amabból alig találtam három összeillőt.

Eme hosszas morfondírozgatás után még alaposan kitanulmányoztam a hópelyhek formagazdagságát, majd viszonylag könnyedén rajzoltam egy sajátot, 


amit már osztott hímző két szálával varrtam és gyöngyökkel díszítettem,

 

hogy a ragyogás erről se maradjon el.


Hópihés kalandozásaimnak egy időre búcsút mondok,


legközelebb fonalgyűjteményem kap dobozt. 


Egy volt anyukámtól a múlt héten* hatalmas szatyornyi kincset** kaptam ugyanis.


Az osztott fonalak közt csupán 5 újdonságot találtam, 


de a gyöngyhímzőt rejtő Amarettós dobozban


eszméletlen gyönyörű, új színekre leltem.


Lázasan dolgozik az agyam, jaj, annyi sok ötletem van!***

*
Utólag lehet megvesztegetni valakit?
**
Jut belőle az elkövetkező évek technikaóráira is bőven.
***
Időt, az a kérdés, honnan kerítek rá?
Korom 50 mindjárt... 

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek!!Majd ez a sok kincs jól jön még!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépek az alkotásaid! Persze ez elég közhelyes, mert mindig, mindegyik nagyon szép! :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...