2010. november 30., kedd

Hervadatlan mikulásvirág

Készül az idei kalendárium, most csak ennyi publikálható belőle:


A cafatokat sem volt szívem kihajintani, így most a komódon három filc mikulásvirág díszlik. A valóságossal sosem voltam sikeres, minduntalan megkopaszodtak nálam, s aztán kimúltak szép csendben. Milyen dolog is ez! Nálam szokás életben maradni és virulni a növényeknek!


Rémségesen egyszerű elkészíteni őket, még sablon sem kell hozzá. A félbehajtott anyagból úgy nyírom ki a szirmokat, hogy mindkét végük hegyes legyen. Aztán az egyiket lecsippantom egyenesre és úgy varrom össze, hogy az egyenes végbe befogok egy gyöngyöt. Kéretik elnézni a kuszaságot, ezek a filcek alatt gyűrődtek ilyenné...
 

2010. november 29., hétfő

(az egyik) Mesterségem címere

Hazajött az emberem Laupheimből, ahol 5 napon keresztül nyomatták a fejébe egy ménkű nagy gép működési elvét. El sem merem képzelni, micsoda érdekfeszítő időszak lehetett... Tán a felét ha értem annak, amit magyaráz, pedig komolyan mondom, jó tanító lenne, igen képszerűen tud leírni mindenfélét. 
Nem látott sokat a vidékből sajna, csak az estéi voltak munkamentesek. Azért nem írom, hogy szabadok, mert akkor is hurcibálták ide-oda. Így került Ulmba, ahol jelenleg karácsonyi vásár zajlik. Fotózott nekem!


Dómot, diótörőket esti fényben...


Betlehemet körben nyargalászó birkákkal (itt épp elbújtak)...


Manókat a kézművesek portékái között... 

És hozott nekem valamit, ami fölött csak ültem percekig és vigyorogtam bambán, mint a vadalma... Imhol van az  icurka-picurka ezüstmedál: egy olló! 


A könyvnek, amit épp most olvasok, "Az öröm masinériái" a címe. 

2010. november 28., vasárnap

Advent idején

Az első adventi kalendáriumom gyufaskatulyákból készítettem, melyeket birkaszőrrel vontam be, fejet és farkat kaptak no, meg egy helyes-bajuszos (látnokilag) juhászt. Éveken keresztül vártuk ezzel az iskolában a karácsonyt. Kissé poros már, tán rongyosodik is, de azért jó lenne, ha a 106-os teremben most is ezt nézegetnék a gyerekek. 
Nincsen róla fotóm sajnos, a régi sulim régi termében maradt.
Aztán voltak piros zsákocskák, ezeket faágra szoktam volt kötözni. No, ezek is elmaradtak tőlem, máig sem értem, hogy veszhetnek el dolgok egy költözés során... 

Évek óta ezek is máshol vannak használatban, bízom benne, hogy idén is 
előkerülnek a szekrényből:


A gyertyákat, csillagokat, gömböket, csomagokat apró patentokkal rögzítettem a fára. Emlékszem, jó sokat mókoltam a képpel, pedig jó, ha van 30x40 centis. Ekkora díszeket 
csak kézzel varrogat meg az ember lánya.


Ez meg itt a párja, nagyon gyatra képet találtam róla, hiszen akkoriban, mikor készült, nem volt ám még digitális fotózás! Ezen is patentoltam, pontosan 24 gyöngyből fűzött csillag és hópehely díszíti a téltündért. Persze itt nem a varrással töltöttem el a legtöbb időt.


Most megint készülődök,  szerdán újfent be kell üzemelnem 
az elsősöknek  egy kalendáriumot!

2010. november 10., szerda

Rege a csodaszarvasról

Jó néhány évvel ezelőtt 1983-as Burdában találtam egy varázslatos szőnyegmintát. A kép színeibe, mozgalmasságába beleszerettem, meg aztán minduntalan ott motoszkált a régi mese a fejemben királyfikról, kik szarvast űzve eltévedtek. A subázás, csomózás vagy a gobelin végképp nem az én asztalom. Megkeresztszemeltem hát, hosszú heteken által. A keretezés újabb tortúra volt, először kilógott a keskeny paszpartú alól itt-ott a fehér kongré, aztán meg túl szélesre sikeredett, még az egyik szarvasom agancsa is eltűnt a karton alatt. Évekig bántotta a szemem, míg a múlt héten kiszedtem a keretből mindent és... egyszerűen csak le kellett mérni a bordó szélhímzést. S lőn csoda, a szomszéd utcában leszabták: a paszpartú most majdnem úgy veszi körbe a vadászatot, mint ahogy megálmodtam. 


Ó, lenne bár megint annyi időm pusztítani a fonalrengeteget!

2010. november 8., hétfő

Guglidudli

Rajongó lettem, mindennap kíváncsian várom, mivel vár a gugli keresője. Utánajártam ezeknek a vicces logóknak, melyekkel jeles alkalmakkor örvendeztet meg minket valaki irigylésre méltóan nem pihent agyú illető. Mint kiderült, Google doodle az ábrák neve 
és nem gondoltam volna, de már 1998. augusztusában megszületett az első, a 
"Fesztiválozni mentünk!"


Hihetetlen mennyiségben teremnek azóta a "firkák". Sajnos a legtöbb Magyarországon nem látható, hiszen  egyesek csak a földgolyóbis bizonyos helyein aktuálisak, ott tűnnek fel. És kérem, éppen pont ezért: vadásszák őket! 
Itt vannak a kedvenceim hirtelenjében, mindjárt egy aktuálisan szép:


Apák napi:


Asterixék:


Bájos zöld kacskaringók:


A halloweeni bőséges választékból egy:


John Lennon 70. szülinapi firkája:


És igen, vannak magyari dudlik is, amelyek csak kicsiny hazánkban láthatók. Sajna én még eggyel sem találkoztam élőben... Ezután résen leszek...




És ez, igen ez, ez az egész világon látható volt Gábor Dénes 110. születésnapján. 



Mókás, nem? Lehetne egy bejegyzésem címkéje: napi dudli...

A röntgensugárzás felfedezése

Ma a röntgensugárzás felfedezésének van napja. Majd elfelejtettem, érdemes a képecskékre kattintani, vonatkozó oldalakhoz visz. Időnként meg játékhoz...


2010. november 7., vasárnap

Villámlátogatás

Útra keltünk pénteken, megtettünk vagy hatszáz kilométert és pillanatokra megpihentünk. 
Hogy mit láttam? Szerelmetes képregényben elmondhatom...


Szárszón összeér a víz az éggel


Egy úttalan templomrom


Naplemente előtt 10 perccel


Napkelte után 100 perccel


A szálkai tó


Szálka legszebb háza


Hol sütkérezni volna jó...


Babits városa


Nem sárgabarack! Granadilla...


A megújult hajósi érseki palota, amit alig lehet fotózni, mert egy ménkű nagy "Magyarországrévbeért" tábla takarja az út felől. Tudom, hirdetni kell, de biztosan így?


A hajósi pincesornál


Hóm, szvít hóm, nincs jobb, mint az édes otthóm...

Itthon aztán kipakolás után elkönyvelhettünk három új megtalálást.

2010. november 4., csütörtök

Időszerűtlenül

A nagy semmittevős őszi szünetben nem sokra jutottam. 
Egy ajtódísz tellett tőlem, de abszolút köze nincs az évszakhoz, 
sőt a  közelgő ünnepekhez sem. 
Úgy február elején lenne időszerű a megjelenése, lévén piros-fehér meg szív is hímződött bele.A Bálint-napnak én nem sok jelentőséget tulajdonítok, egy régi história okán... Hajdanában ugyanis hiába pillantottam meg kora reggelen az imádott férfiút, 
az bizony nem állt oda apám elé, hogy megkérje a kezem.Szerencsére!!! 
Jobbik felem hogy talált volna akkor rám? 


Ezért akasztottam fel most a helyére... 
A mintát aliolka blogján találtam sok helyes munkája között. 

2010. november 3., szerda

Csúcsforgalomban

Várost néztünk az este. Nem annak indult, de a másfél órányi autós tötyörgés miatt lekéstük a szenzációt.  Szerencsére, mert így romantikus sétát tehettünk nagy Dunánk partján. 
A téli időszámításnak köszönhetően az esti csúcsforgalomban ilyesmiket látni...




József Attila szobra elől egy nyesetlen bokor takarja el a folyót. Felbosszant, valahányszor arra járok, hát hogy látná így, ahogy elúszik előtte a dinnyehéj?! Tán aláírásgyűjtést kellene indítanom tujakivágás ügyében. Vajon lenne, aki aláírná?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...