Hazajött az emberem Laupheimből, ahol 5 napon keresztül nyomatták a fejébe egy ménkű nagy gép működési elvét. El sem merem képzelni, micsoda érdekfeszítő időszak lehetett... Tán a felét ha értem annak, amit magyaráz, pedig komolyan mondom, jó tanító lenne, igen képszerűen tud leírni mindenfélét.
Nem látott sokat a vidékből sajna, csak az estéi voltak munkamentesek. Azért nem írom, hogy szabadok, mert akkor is hurcibálták ide-oda. Így került Ulmba, ahol jelenleg karácsonyi vásár zajlik. Fotózott nekem!
Dómot, diótörőket esti fényben...
Betlehemet körben nyargalászó birkákkal (itt épp elbújtak)...
Manókat a kézművesek portékái között...
És hozott nekem valamit, ami fölött csak ültem percekig és vigyorogtam bambán, mint a vadalma... Imhol van az icurka-picurka ezüstmedál: egy olló!
A könyvnek, amit épp most olvasok, "Az öröm masinériái" a címe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése