Kaftán

Ha újrakezdhetném, kaftánt varrnék belőle,

olyannyira jól mutat Rozin.*

Szegélyéül más által levetett holmit kapott, 

ami a teljes szükségletnek az ötnyolcadát futotta.**

Géppel felvarrtam, majd kézzel, rejtetten öltögettem le hátoldalon.

Ehhez a befejezéshez mindig ragaszkodom,

most is, még ha nem is kaftán lett, csak egy falvédő vagy miacsuda*** az osztályomba. 

Majd mutatom a helyén augusztusban.

*

Rajtam sem rossz, viszont magasságom okán maximum stólaként hordhatnám.

**

Szélessége: 304 cm

Magassága: 76 cm

Tömege: 1150 g = 1 kg 15 dkg

***

Szőnyeg, írta Vera. Tényleg! Falisztőnyeg lesz a karanténquilt.

Hogy ez nekem eddig nem jutott az eszembe!

A készítéséről szóló bejegyzések linkje itt.

Azt gondoltam, a tűzéssel

elleszek majd egy ideig, így jól meglepődtem, amikor ripsz-ropsz elkészült.

Hiába, a nyári szünet unalmas órái ilyesmire is alkalmasak.

Túl nagy feneket nem kerítettem neki. Minden második cerka baloldalát, majd a maradékok

 bal oldalait, végül sorban mindegyiknek a jobb oldalát tűztem árokban, egyenesen.

Közben előkerült a kedvenc varrógépem, mert aZöreg ugyan bivalyerős, 

de igazán szót aRozi fogad nekem. Most épp azon vacillálok, 

nevezzem esetleg Rapunczellnek ezt az izét

vagy inkább szivárványquilt-nek

a szomszéd kéményéből eredő égi tüneménynek köszönhetően?

Tegnap 10 éve írtam meg a blog első bejegyzését.

Tehát elkészült

a fedlap és mivel továbbra sem akartam egyetlen fillért sem áldozni erre a cuccra, 

átbányásztam a rongyaim. Találtam két polár takarót (halványan emlékszem, 

kitől és miért kaptam) meg egy hatalmas, szintén sosem használt, mintás lepedőt. 

Tudom, nem a legelegánsabb megoldás, de erre jó lesz.

Ezután felvettem egy zoknit és átköltöztem a folyosóra.

Alulra került a hátlap, maszkolóval rögzítettem a metlakihoz, majd a két éve 

nem használt ragasztóspréjnek örültem, de nagyon, mert pikkpakk és 

remekül rögzítette a bélésnek használt polárplédeket,

  

majd a fedlapot is. Huhh... akkor már látám, hogy talán nagy lesz nekem ez a falat...

És ekkor kaptam egy kócsot, aki a kipusztult muskátlim cserepében vájt lyukat,

abba hordta rendületlenül a rózsabokorról lerágott levéldarabokat,

hat pici lába közé szorítva, nehézkes röpüléssel.

1-2 percig elmolyolt odalenn, majd óvatosan kicurikkolt, és röppent a következő körre.

Nálánál** azért könnyebb dolgom van... lesz,

nem várakozom hát sokáig, mindjárt kezdem a tűzést.

*

A szükségmegoldások később igen praktikusnak bizonyultak, 

a polárra jól tapad a pamut, de még a békabőrhöz hasonlatos hátlap is.

**

Nálánál, aki is a szabóméh.