2020. július 5., vasárnap

Kaftán

Ha újrakezdhetném, kaftánt varrnék belőle,


olyannyira jól mutat Rozin.*



Szegélyéül más által levetett holmit kapott, 
ami a teljes szükségletnek az ötnyolcadát futotta.**


Géppel felvarrtam, majd kézzel, rejtetten öltögettem le hátoldalon.
Ehhez a befejezéshez mindig ragaszkodom,



most is, még ha nem is kaftán lett, csak egy falvédő vagy miacsuda*** az osztályomba. 
Majd mutatom a helyén augusztusban.

*
Rajtam sem rossz, viszont magasságom okán maximum stólaként hordhatnám.

**
Szélessége: 304 cm
Magassága: 76 cm
Tömege: 1150 g = 1 kg 15 dkg

***
Szőnyeg, írta Vera. Tényleg! Falisztőnyeg lesz a karanténquilt.
Hogy ez nekem eddig nem jutott az eszembe!

A készítéséről szóló bejegyzések linkje itt.

2020. július 3., péntek

Azt gondoltam, a tűzéssel

elleszek majd egy ideig, így jól meglepődtem, amikor ripsz-ropsz elkészült.
Hiába, a nyári szünet unalmas órái ilyesmire is alkalmasak.


Túl nagy feneket nem kerítettem neki. Minden második cerka baloldalát, majd a maradékok
 bal oldalait, végül sorban mindegyiknek a jobb oldalát tűztem árokban, egyenesen.


Közben előkerült a kedvenc varrógépem, mert aZöreg ugyan bivalyerős, 
de igazán szót aRozi fogad nekem. Most épp azon vacillálok, 
nevezzem esetleg Rapunczellnek ezt az izét


vagy inkább szivárványquilt-nek


a szomszéd kéményéből eredő égi tüneménynek köszönhetően?

Tegnap 10 éve írtam meg a blog első bejegyzését.

2020. július 1., szerda

Tehát elkészült

a fedlap és mivel továbbra sem akartam egyetlen fillért sem áldozni erre a cuccra, 
átbányásztam a rongyaim. Találtam két polár takarót (halványan emlékszem, 
kitől és miért kaptam) meg egy hatalmas, szintén sosem használt, mintás lepedőt. 

Tudom, nem a legelegánsabb megoldás, de erre jó lesz.


Ezután felvettem egy zoknit és átköltöztem a folyosóra.


Alulra került a hátlap, maszkolóval rögzítettem a metlakihoz, majd a két éve 
nem használt ragasztóspréjnek örültem, de nagyon, mert pikkpakk és 
remekül rögzítette a bélésnek használt polárplédeket,

  

majd a fedlapot is. Huhh... akkor már látám, hogy talán nagy lesz nekem ez a falat...


És ekkor kaptam egy kócsot, aki a kipusztult muskátlim cserepében vájt lyukat,


abba hordta rendületlenül a rózsabokorról lerágott levéldarabokat,
hat pici lába közé szorítva, nehézkes röpüléssel.


1-2 percig elmolyolt odalenn, majd óvatosan kicurikkolt, és röppent a következő körre.


Nálánál** azért könnyebb dolgom van... lesz,
nem várakozom hát sokáig, mindjárt kezdem a tűzést.

*
A szükségmegoldások később igen praktikusnak bizonyultak, 
a polárra jól tapad a pamut, de még a békabőrhöz hasonlatos hátlap is.

**
Nálánál, aki is a szabóméh.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...