Az egész ügy

még valamikor tavaly tavasszal kezdődött, amikor megpillantottam egy bizonyos onlájn piactéren a világ legtökéletesebb táskáját. Méretes volt kellően, olyan barna, 
mint a kedvenc cipőm, bőr és ami a legfontosabb: nincsen rajta semmiféle felségjelzés. Elképzelni sem tudtam, miért válik meg valaki ilyesmitől két használat után és adja 
oda az eredeti ár feléért nekem, a szerencsésnek. Aztán megjött és a titok megoldódott, 
álmaim táskája csak úgy, magában is majd másfél kilónyi... 

Viszont akkor is szuper, csak lenne könnyebb!

Annak a formáját lestem le, amikor ezt varrtam. 

Méretének az a rongy szabott határt, ami ebből maradt. Eredetileg bordó, horgolt virágokat szerettem volna a szaténcsík környékére varrni, ezért láttok előtte elvetőlegesen néhányat.  Az ősöreg, kopott fagombot smirglizés után mikróban, ruhafestékben főzögettem vagy 2 percig, fényét színtelen Miss Sporty körömlakknak köszönheti.

A szája ezzel az egyszerű kis készséggel húzható össze.

Épp egytenyérnyi szürkém maradt, azt végkép sajnáltam kihajítani, így varrtam belőle 

egy virágot kitűzőnek. Azt ugyan nehezen tudom elképzelni, hogy ilyesmivel járjak, 

de hátha mégis... 

Azért értelmesebb, mint egy rongytorta vagy egy rongycsésze.

(A kép végre színhű, ellentétben az előzőkkel.)

Ni, itt megyek,

mert egy időre hátat fordítok ennek a virtuális világnak.

WONG FOO!

303

Ez egy lilás bejegyzés

Kicsit megkéstem ezzel a bejegyzéssel, talán nem is mutogatnám, ha nem említettem volna meg 
azt a bizonyos plussz egy hópelyhet. Nagyok vagyunk már, negyedikesek, így az osztálykarácsony 
most húzogatós jelleggel működött. Egészen véletlenül éppen  annak a kislánynak 
a neve maradt utoljára a kalapban, akitől azt az ominózus cicát kaptam. 
(A bejegyzést hiába keresitek, az ilyen személyeseket nem mutogatom sokáig, pedig, jaj!) 
(Vagy van, aki látja, mégis? Azt sejtem, ugyanis, jelezzen nekem vissza, kérem, aki...)

A kis hölgy egy macskarajongó művészlélek, így ez lett az ajándéka:

Cicómapakk csokival, kapcsos gyűjtő igazi művészcerkákkal és tollal.

Lamináltam belé elválasztókat, az egyik textilből készült, ami a valójában ilyesmi,

mert az illető kedvenc színe a lila, a szürke és a fekete.

Tetszett neki s nem egy irigy pillantást is észrevettem.

(Most mit tegyek?)

Az én csomagomban pedig lapult ez a csillag, szintén kézműves, nagyfiú remekelte.

És mivel a lila benne kissé rózsaszínbe hajlik, jöhet az újévi disznócska.

Már máshogy varrnám meg, szegénynek elég rongyos a széle...

Hozzon Nektek bőséget, haladást és fejlődést!

(Jó-jó, van lovam is, de azt már ellőttem egyszer!)