Tsakish...

békaperspektíva

Varrós

blogokon azt mutogatjuk folyamatosan, amit éppen varrunk. Elgondolkodtam azon, 

nem lenne-e érdemes egy-egy posztot szánni annak, hogy mit NEM VARRUNK?

Nos, levendulás illatpárnácskát én tutira nem. 

A kertben burjánzik néhány bokor ebből a hasznos(!) és  szép(!) növényből, 

de  nem vagyok   elragadtatva  tőle. A fürdővízben  egyszer  úgy  lenyugtatott,  

hogy  tényleg négykézláb másztam  ki  a  kádból  be  a  szobába,  majd kb. 2 óra kellett, 

hogy észhez térjek a  majdnem  teljessé lett  nyugalomból.  Tavaly  életemben  először  mégis  lenyirbáltam  a  szálakat  hosszú  órákon  keresztül,  annak rendje és módja 

 szerint le is morzsolgattam,  aztán  törni  kezdtem a  fejem.  Biztos  kell  ez  nekem? 

Először is nem tanyáznak  molyok  a  lakásban,  ilyen célú felhasználása kilőve.  

Illatosíthatná  a fehérneműt...  Aztán elképzeltem, amint  a  Jóember  

ződhajnalban,  sötétben   az   alsóneműi (konkrétan a gatyái) között 

egy ilyesmire akad, gondolom, nem röpdösne az élménytől. 

Trendi vagy nem trendi... nem lesz nálunk ilyesmi.

Augusztus elseje

van, ez meg már a vég kezdete a számomra. Néhány nap és elröppen felettünk a nyár. Gyorsan(!) meg is emlékezem róla egy szokásos borítóval, 

ami majd szeptemberben kerül valaki tanári "zsebkönyvére".  

Újrahasznosított az illető, már annyiban, hogy sok-sok évvel ezelőtt, amikor még 

azt hittem, hogy a crazy-t nekem találták ki, többek közt varrtam egy válltáskát is, 

amit aztán soha nem vettem használatba. Nem lehettem tőle túlságosan elragadtatva 

már akkor sem, gondolom ezt abból, hogy le sem fényképeztem. Ezt tudom csak 

mutatni róla, a kiállításomon készült, nappal szemben, jó messziről.

Elnézést a képek minőségéért, selymet-bársonyt fotózni még annál is nehézkesebb, 

mint megvarrni ugyanazt. Hiába, a csillogás nem nekem való.

A muszakám lényegesen jobban sikerült tegnap.