Négynapi netes

keresgélés után, mikor a sokadik helyről utasították vissza szállásfoglalásunkat, végre rábukkantam egy csudaportára, csudahelyen, ahol éppen abban az időben, amikor kell, szabad volt a legtutibb apartman! Jaj, mosolyok szélesek, szívdobogás, rebegés és hasonlók! 

Szóval felemelkedtem lelkileg egy éppen mély kráterből olyannyira, hogy azonnyomban, de iziben varrnom kellett mán megint blúzot! Maradt egy méternyi ennek az anyagából, hihetetlen sebességgel kiszabtam és még hihetetlenebb sebességgel összeállítottam, majd mégsem sikerült megvarrnom két  óra alatt, mert le kellett fényképeznem közben ezeket a szőrös lábakat és ehhez meg szükség volt egy kis kiruccanásra persze. 

Maradt másnapra a befejezés, ímé a blúz:

Azt nem tudom, hogy fogom hordani, lévén elég szemérmetes vagyok (a strandolás jelentős része is arra ment el, hogyan tudnék minél kevesebbet megmutatni pettyes bikinimből), ez meg ennyit mutat azoknak, akik fejem búbjánál

és ennyit azoknak, akik derékmagasságomban hordják a szemüket.

Húúúúha, mondaná Rubinré..

(Igen, a gombok azok az ominózusak, a nem középre sikeredettek, de ezt már ki a csuda bánja, sőt!)

Burda 2007/4. 125-ös modell

Rendet tettem

a rongyos szekrényemben és ismét döbbenten tapasztaltam, mekkora készletekkel bírok. Most ünnepélyességgel megfogadom, hogy ide a lábát ugyan be nem teszi félméternyi 

anyag sem, amíg minimum egy kupacnyit fel nem számolok. Foltot sem varr(hat)ok, 

mert az illető (kinek kedvéért nyomatnám itt a pedált ezerrel vigyorogva) 

szerint varrásra meleg van... Azért bízom és reménylek...

Többszörösen hangoztatom, hogy nem vagyok egy rúzsás alkat, de ellenben a kockák 

az én világom. Maradt például 80 centi ennek meg emennek a hátlapjából, 

lett belőle egy nyári felsőcske, 

ebben a hőségben éppen alkalmatos laza, könnyed viselet.

A képen nem pontosan látszik, hogy ez volt rajtam, amikor felmásztunk ide

és danásztunk szemben velük

sok esőről meg valami élő gyújtózsinórról.

Tsakish...

békaperspektíva