Szatyormese

Hol volt, hol nem volt, a Tiszán innen, de azért Budapest határain túl, volt egy iskola. 

Egy szép, nagy, iskola s mint méretei mutatják, tantestülete sem kevés számosságú. 

Ebben az iskolában évről évre az a szokás dívik, hogy a karácsonyt nem ám egyszer, 

hanem éppen négy alkalommal is megünneplik minden decemberben. Hogyan lehetséges ez, 

arról most nem szól a mese, elégedjetek meg azzal, hogy az egyikre ajándékkal illik menni

 minden pedáknak s nem akármilyennel, hanem éppen olyannal, aminőt az általa 

húzott név gazdája majd valószínűleg örömmel fogad.

Mit vittem volna én? 

Na mit? 

Persze, a cím már elárulta, a többit ez a pár kép illusztrálja.

Kedves kolléganőmnek három fiacskája vagyon, szép egymásutánban növekednek, 

mint az orgonasípok. Amikor először megláttam együtt őket, 

nyomban elneveztem a fiúcskákat magamban  a háromkirályfiaknak. 

S lettek a szatyron ők, mind felfelé tekintőn, mert ugyan kit bámulna az elsős, 

a nagycsoportos meg a picuri rajongó szemekkel, ha nem az anyukáját? 

A Zanyát lesik, hisz a szemükben sokáig még ő királylány.

Aki nem hiszi, járjon utána!