Kezdjük

tiszta lappal ezt az új évet, gondoltam valamelyik utolsó napján a 2015-nek, 

aztán gyorsan neki is láttam a takarításnak, alaposan ráfért már erre.

Beszand utasításait követve kapott némi hideg vizes, ecetes fürdőt a kádban,

majd lassú óvatossággal átdörzsöltem egy kis finom őkoszappanos szivaccsal, 

mert az ugye mindenre jó.

Leöblítettem és hagytam száradni, pláne, 

mert a vasalóm is gyalázatos állapotban volt megint.

 

Gondoltam, ebben az esetben bevetem a többször és máshol bevált jó kis ecet+szódabikarbóna kombót, s nem csalódtam, lőn a talpon tisztaság megint, ragyogó fényességű.

Mindezek után jött varrógépem porcicátlanítása.

Komoly célszerszámom a nyuszis fogkefe,

meg a fültisztító pálcika.

Na, ezért nem cserélem le Rozit új, tsodás, mindentudó masinára, 

mert annak karbantartását meg nem úsznám ennyivel.

És miközben pucoltam és olajoztam, majd 20 év után először megakadt a szemem 

a talpszár tetején lévő lyukon(?) és az azt fedő lemezkén(?).

Mivanmivan? Talán oda lehetne betolni a Veritasról átmentett távtartót, 

ha kedvem szottyanna párhuzamosan tűzni egyszer majd. 

És tényleg?

Varrógép kész, mostan új funkcióval is bír, vegyük szemügyre a vágólapot!

Száraz és tiszta, de amint látjátok, 

15 év mély sebei nem gyógyulnak be egy kis ecetes lögyböléstől. 

S hogy mégis tiszta lappal induljon az év, fordítsuk meg és számoljunk ezután inch-ben!

Már el is kezdtem.

BÚÉK!