Hosszú-hosszú évek

hagyományát törtem meg azzal, hogy idén nem készítettem egyetlen képeslapot sem.*

Nem ám azért, mert nem jutott rá időm s nem azért, mert elment volna a kedvem 

esetleg kifogytam az ötletekből. Á, dehogy!

A készülődés júliusban kezdődött, valamikor Szerbia északi részén, 

az akkor még véget nem érő utazás "kínjait" enyhítendőn kezdtem varricskálni.

Az odaúton már nem is tudom, hány született, de az első négy biztosan az volt, 

aminek a közepébe a két szatyorból megmaradt négy pici darab kéziszőttes került. **

Az Agnanti teraszán született még néhány, 

így lettek pontban tizenketten***, teljesen véletlenül.

Kettő a szigeten maradt, egy pedig nálam, a többi borítékba került 

s utazott szívemnek kedves emberekhez.

 

Képeslap helyett, szeretettel.

*

Csak a Jóisten a megmondhatója, mióta szórakozom ezzel decemberben...  Gondoltam magamban, 

ki a csuda tudná nekem ezt megmondani, aztán jött egy válaszlap valaki számomra 

nagyon kedves személytől,  aki a gondolatban feltett kérdésemre a lapja utóiratában válaszolt: 

ő 2000-ben kapta tőlem az első ilyen lapot.

Láthatatlan és végtelen hosszú cérna, ami összefűz vele.

**

Az akasztók meg a bojtok is annak a rojtjaiból lettek, persze...

***

A képről egy hiányzik, az Juciból került borítékba.

Ideje föllebbentenem

egy régi fátylat. Márciusban mutattam valamit éppen csak összegöngyölve, aztán gyorsan 

betettem a szekrénybe. Titkosítottam hónapokra, közben a fene majd megevett, hogy nem

 mutogathatom... Még magam előtt is rejtegettem, le sem fényképeztem, 

mert amiről nincsen fotó manapság, az ugye nem is létezik...

November elején végre kitekerhettem a harmadik redwork-öm,

párat fotóztam róla az utolsó pillanatban

 aztán bezacskóztam és útnak indítottam.

A napokban itt láttam viszont először,

majd ott,

sőt... amott.

Mutatom nagyban is, mert rém büszke lehetek rá, 

hiszen a "22. Betlehemi jászol pályázat" egyik díjazottja lettem vele.

(:egyik-egyik, nem akármelyik:)

Kézzel hímzett, kézzel tűzött foltmunka.

Egyes (bajszos) vélemények szerint redlehem.



Mellesleg elbúcsúztam vele egy álomtól.

Március elsején

megfogadtam, hogy ebben a hónapban végre befejezem a harmadik redwork-öm. 

Sikerült, pláne azért, mert nem volt rajta túl sok munka, "csak" a kézi tűzés. 

Kettő hét estéi teltek boldog nyugalomban vele.

Nos, épp ideje volt elkészülnie, az első képecskét majd 4 éve hímeztem meg hozzá.

Rém büszke vagyok rá, talán a legbüszkébb erre, hisz szinte teljes egészében kézzel varrtam.

Gyorsan feltekertem, mehet a szekrénybe pár hónapocskára,

hisz időszerűtlen a mutogatása.

Most lelépek, mielőtt beelőzne a tavasz, mint tavaly, meg tavalyelőtt meg azelőtt.

Már lassan

egy éve lóg a falon,

csak még itt nem mutogattam

jeles napra tartogattam

a szíveket

a hímzett gyöngyösöket.

Piros meg fehér a szerelem.

(:elmúttnyócév:)

Reménykedve

Csak egy kis angyalkát találsz itt...

nagy szomorúan pikulálva.

Karácsonyra talán felvidul, feltéve ha az összes társa megvarródik.

Megelőlegezve

Mi készül, mi készül? Persze nem alkalomhoz illő. Inkább megkésett, vagy tán túl korai? Piros-fehér karácsonyt szeretnék. Himzeni akkortájt nincsen idő, január legelején még éppen belefér az estéimbe... 

A redwork "Quilt Happy Paula", az egyik legkedvesebb pecswörkerem mintája. 
A filcangyalka mintáját nem tudom, milyen oldalon láttam. Azóta is mélységesen bánom, 
hogy nem kedvenceltem. Ha valaki rátalál, jelezze nekem, biztos sok hasonlóan egyszerű
 kincs leledzik még ott.

Tűtartó

Ezután nem kell tűvé tennem a tűkért mindent, hiszen elkészült a tűtartóm. Persze "jó" szokásom szerint képes voltam egy egész délután elvacakolni vele. Egy aprósággal... Komolyan mondom, ez túlzás!!! Úgy szeretnék egyszer összedobni valamit 1-2 óra alatt!

Nyári örömök

Elkészült hát, dicsekszem is gyorsan, míg friss, ropogós és meleg a vasalótól.

Mert rém büszke vagyok, de komolyan!

Jó móka volt, azon kevesek közé tartozik, amit nem akartam félúton sutba dobni.

Folyt. köv. 

Piroson-fehéren

Alakul ám már a redwork-öm! Jól megdolgoztat, mit mondjak? Még soha ennyi varrást nem bontottam. Nagy okosan most nem terveztem papíron rajzolgatva, csak varrtam, mint a gép. Szépen felhízlaltam a négy blokkot ám az nem akart eggyé összeforrni… Bontás… Varrás… Bontás… Varrás. Ráadásul találtam egy új, igen tetszetős keretezést, azon még kicsit bonyolítottam. Na, egy egész délelőtt szerkesztgettem kockás papíron számolgatva, vonalzóval, körzővel a sablonokat. Még mindig nem tudok jobb, gyorsabb módszert íves formák varrásráhagyásának behajtására:

Jó macera kiszabni, sűrűn bevagdosni, papírra hajtani s még közben vasal is az ember. Szerencse, hogy az anyagom elég vacak, már-már papírszerű, így könnyedén igazodik az akaratomhoz. A szegélyem négyfázisban:

Kis kukkantás a készülődőre:

Kedvcsinálónak  legyen itt egy kis gyűjtemény a Picasán halászott képekből:

Redwork kékben

Hetek óta készülődünk látogatóba régi jó barátnémékhoz Kecskemétre. 
Két leánykájuk van, az okos, másodikos Emma és a mosolygós, kiscsoportos Julcsi. 
Nekik hímeztem az első backstich-es képecskéket. Damaszton öltögettem, nagyon könnyen,
 egyenletesen lehet dolgozni rajta. Van még mit tanulnom kézimunkailag...

    

 Ezeket pecsmecseltem kékfestő jellegű anyagokkal. 
Remélem Emma mindenfélét írkál majd a naplóba, fákról, állatokról és az élet dolgairól,
 Julcsi meg biztosan telerakodja kincseivel a szatyorkát... 
Az utóbbit azzal a bizonyos lidlis felmosóronggyal merevítettem, hát egy álom a tűzése! 

Nem maradhat ki a kollázs sem...

Ha tetszik a technika, ide gyűjtöttem felhasználható rajzokat.

Ágyban, párnák közt varrni meg!

Azt hiszem, új szerelmem lesz… Úgy hívják, redwork.  
Annaitto  blogján találtam okos tanácsokat a tervezéshez-varráshoz, azonnal ki kellett
 próbálnom.  Éppen az utazás előtti héten találtam rá és mivel nem kell hozzá a varrógép,
 éppen jó útravalónak bizonyult. Így hát elrejtettem a motyómba négy rajzot 
és a boldog semmittevés idején mégis dolgozott a kezem.

El is készült a négy hímzés, már csak a pecsvörkölésre vár. Az jóval nagyobb munka 
lesz és tán nem is születik meg  augusztusban  a „Nyári örömök”.

Készült még egy barna szív, ebből lesz a tűtartóm. Így szaporodtak  az ufóim!

Ráadásul születget valami a fejemben, csak annyit árulok el róla, hogy nem angolul
 és nem pirosban öltögetem meg a blokkjait.