Nyári örömök

Elkészült hát, dicsekszem is gyorsan, míg friss, ropogós és meleg a vasalótól.

Mert rém büszke vagyok, de komolyan!

Jó móka volt, azon kevesek közé tartozik, amit nem akartam félúton sutba dobni.

Folyt. köv. 

Piroson-fehéren

Alakul ám már a redwork-öm! Jól megdolgoztat, mit mondjak? Még soha ennyi varrást nem bontottam. Nagy okosan most nem terveztem papíron rajzolgatva, csak varrtam, mint a gép. Szépen felhízlaltam a négy blokkot ám az nem akart eggyé összeforrni… Bontás… Varrás… Bontás… Varrás. Ráadásul találtam egy új, igen tetszetős keretezést, azon még kicsit bonyolítottam. Na, egy egész délelőtt szerkesztgettem kockás papíron számolgatva, vonalzóval, körzővel a sablonokat. Még mindig nem tudok jobb, gyorsabb módszert íves formák varrásráhagyásának behajtására:

Jó macera kiszabni, sűrűn bevagdosni, papírra hajtani s még közben vasal is az ember. Szerencse, hogy az anyagom elég vacak, már-már papírszerű, így könnyedén igazodik az akaratomhoz. A szegélyem négyfázisban:

Kis kukkantás a készülődőre:

Kedvcsinálónak  legyen itt egy kis gyűjtemény a Picasán halászott képekből:

Ágyban, párnák közt varrni meg!

Azt hiszem, új szerelmem lesz… Úgy hívják, redwork.  
Annaitto  blogján találtam okos tanácsokat a tervezéshez-varráshoz, azonnal ki kellett
 próbálnom.  Éppen az utazás előtti héten találtam rá és mivel nem kell hozzá a varrógép,
 éppen jó útravalónak bizonyult. Így hát elrejtettem a motyómba négy rajzot 
és a boldog semmittevés idején mégis dolgozott a kezem.

El is készült a négy hímzés, már csak a pecsvörkölésre vár. Az jóval nagyobb munka 
lesz és tán nem is születik meg  augusztusban  a „Nyári örömök”.

Készült még egy barna szív, ebből lesz a tűtartóm. Így szaporodtak  az ufóim!

Ráadásul születget valami a fejemben, csak annyit árulok el róla, hogy nem angolul
 és nem pirosban öltögetem meg a blokkjait.