2019. június 22., szombat

Ma reggel

4-kor keltem. Ez semmi másra nem utal, csak arra, hogy nincs dolgom. :) 

Épp ideje, mert az utóbbi két hét kissé feszített tempóban zajlott az évzárás miatt. 
"Halandó" ember nem tudja, hogy ilyenkor nem csak a bizonyítványt írjuk meg, hanem 
az anyakönyvet is, lezárjuk az e-naplót, ami szerencsére megcsinálja helyettem a statisztikát,
összeolvasunk, beszámolót írunk, termet selejtezünk, értekezünk, padokat költöztetünk. 
Mindent gyerekmentesen! Ez nekem mindig akkora meglepetés, hogy nem hallom a nevem
 naponta hatvanszor és a teljes figyelmem képes vagyok egyetlen dologra összpontosítani,
 hogy egészen megzakkanok ebben a nagy semmidógomban. :) 


Két napja 4 évnek mondtam búcsút, elmentek a negyedikeseim.
Azt gondolom, illőn elbúcsúztunk egymástól, készítettem mindegyiknek 
egy-egy könyvet, ami csak róla szól.


Beletettem néhány igen fontos dolgot, ami a közösen eltöltött napokra emlékeztetheti 
majd őket: a rajzot (széldíszpróba), amit a legelső tanítási napon készítettek


az első publikus állóegyeneseket,


a legelső dolgozatot,


és így tovább, fogalmazásokat, rajzokat, önismereti lapocskákat egészen az utolsó, 
alsósként megírt dolgozatig* és persze pár fotót  magukról és a legjobb osztályról, 
mert így aposztrofálják magukat.**


A borítón ott űrhajóskodik mindegyik volt 4.bés a saját, egyszemélyes űrhajójában,
amibe most, az idei nagy, közös űrhajónkból átültettem mindenkit.


Volt örömködés, rengeteg mosoly és megszámlálhatatlan ölelés,
satöbbi, amiről nem beszélhetek, de elég annyi, hogy simán nekikezdenék 
az első osztálynak ebben a pillanatban, úgy feltöltekeztem abban a másfél órában.


A virágok mellé kaptam egy könyvet, ami rólam szól és aminek ha csak a fele is igaz, 
akkor nagyon-nagyon boldog lehetek, mert azt a képet kapom vissza benne, 
amit látni szeretnék magamról.

És mellesleg két gyerek hozott nekem összesen 10 tábla étcsokit.

Amikor hazahoztam és kiterítettem az asztalra, a férjem elismerően bólintott:
-Ez igen! Végre igazi csoki! Hogy csináltad?***

Egész nyárra elegendő lesz a csokimuníció!


*
Legyen benne a kezdet és a vég!

**
Azért szeretek ebbe az osztályba járni, mert...

...itt kedves emberek vesznek körül és ha valaki mégis rosszalkodik, 
akkor azt is megtanítjuk a jó modorra,

… mi vagyunk a legviccesebb, legokosabb, leggyorsabb,
legértelmesebb, legkedvesebb osztály.

***

Vagy 100-szor nagyon hangosan, lassan és tagoltan elmondtam, a gyerekeknek 
és a szülőknek, hogy ÉT-CSO-KIIIII... De persze nem, szóval télleg nemtom.

Hát ennyi! Ezzel a 2018/2019-es tanévet bezárom.

2019. június 12., szerda

A legújabb

táskám a legkedvencebbek között.


A triumvirátus egyik tagját sem volt szívem eddig használni.

Nem passzolnak bizony, ehhez se, nem:


sem a cipőhöz nem, sem a hegymenethez.

2019. június 5., szerda

Megörököltem

egy nálamnál csupán egy esztendővel fiatalabb varrógépet médindödör. 
Szegény elég régen eshetett át az utolsó javításon, ha ugyan volt neki valaha is olyanja. 
Pedál nélkül ki sem tudtam próbálni, egyáltalán működik-e, ettől függetlenül 
nem volt kérdéses, hogy megtartsam(suk). Elcipeltem(tük) az egyetlen 
általam ismert varrógép-szerelőhöz, akiről ott menten ki is derült, 
nem szerel ő már varrógépet, csak abban az esetben, ha korábban azt nála vettem.

Aztán mégis rápillantott a gépre és felcsillant a szeme az illetőnek, sicc, 
számolgatott egy picit és mondott egy összeget. Egyesek szerint ennyit 
nem ér maga a gép sem, ellenben én boldogan mondtam igent.

Íme, ő az, a felélesztett. 


Ügyesen dolgozik: meglepően kellemes hangerővel és számomra tetsző, komótos tempóval.*

Alig várom, hogy elkezdődjön a nyári szünet és kipróbálhassam a díszítő öltéseit.**


Addig azonban lényegesen fontosabb dolgom van:


búcsúzkodom lassacskán a negyedikeseimtől.

*
Mondtam már, hogy nem villanyoznak fel a mai gépek, 
pláne, ha félmilkóba vagy annál is többe kerülnek?

**
Rozi ugyan csak 20 éves, de hímzőöltést varrni egyet se nem tud.

2019. június 2., vasárnap

Titkon

abban reménykedem, hogy


 örököltem valamit a szüleim tudásából.


Harmadik nyáron virágoznak, 


ennek az egynek a kivételével, aki egy kissé komótosabb tempóban indul.


Tizenhárom éves a muskátlimatuzsálem.


Vasárnap reggel, mellesleg pedamókusnap 2019.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...