2013. március 14., csütörtök

Valami hibádzik

mostanában az évszakokkal. Vagy velem... Mert mire elkészült a tavaszi kabátom, 
szakadni kezdett a hó... Pedig ebben szerettem volna holnap délután megnézni, 
áll-e még az Eiffel-torony...


Rém büszke vagyok az öltözékre több okból kifolyólag is. Gyakorlatilag egy hétvége 
alatt elkészült, nem bontottam, nem próbáltam(!), nem rohangáltam napokig 
gombok után, ráadásul azon kevés dolgok egyike, amiről bizton állíthatom, 
hogy jobban áll rajtam, mint Rozin.


Mondhatom ezt, mert tetszikolják máshol jó sokan.
Bár lehet, hogy az oszlop inkább az, amin kap a szem.
Vagy a kastélyunk... 


Az istállójában remekjó sütit falhatsz, ha járnál felénk.
(Ja, az a kabát, az a másik már csak pár reszelőhúzogatásnyira van a befejezéstől.)

2013. március 3., vasárnap

Huszonévesen

számtalanszor dúdolgattam magamban egy bizonyos verset, álmodozva 
jövendőbeli kedvesemről közben, kire ráboríthatom 
akkor még nem létező kockás takaróm, hogy ölelje át, ölelje át... 
Az álmok meg ugye nem hazudnak, legfeljebb jó sokáig váratják 
az ember lányát a beteljesüléssel. 

Légjáró filozófusnak, kinek agyát a nap 28 órájában számok töltik meg, 
multifunkciós takaró dukál. Olyan, ami alkalomadtán szárnyként,


palástként, vagy emberrablás elengedhetetlen kellékeként használható.
(Korábban volt itt két fotó, melyet személyiségi jogok megsértésére
való hivatkozással a következőre kellett cserélnem.)


Szóval ez a takaró nem A TAKARÓ Tóni nélkül. 


Ugye látjátok Ti is?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...