2021. április 5., hétfő

Amikor

 ezt az apróságot hímeztem, olyan nagyon messze volt még a tavasz,


hogy az első hóvirág sem bontotta ki szirmait a kertben


s én mégis a nyárvégi rét kóróvirágairól álmodoztam már akkor.


Ujj- és öltésgyakorlat az osztott hímzőfonal 1-2 szálával.

A minta innen, de ez sem olyan.

2021. április 4., vasárnap

Hegyeskőtől Mogyorósbányáig

Pár hete letöltöttem egy remek kis appot, ennek következtében kitágult a világ. A világ alatt a jelenlegi helyzetben Magyarországot illetve a tőlünk egyórányi látnivalókat értem.

Ma ezt az utat járjuk be, némi csavarral persze: a végétől indulva visszafele.

Tokod központjában a templom előtt parkolunk. Nagyon más nem is vonzza onnan 
a tekintetet, csak ez a kis pukli, ami egy szélesebb pukli közepében emelkedik. 
Mint egy hatalmas nyári kalap, olyan ez a Hegyes-kő,


oldalában hatalmas, óriásoknak készült ferde kőlépcső.


Eljátszom a gondolattal, talán fel lehetne mászni ezen a tetejére,
az a selyemfüvű sor különösen izgat.*


Tóni persze nem enged arra, a kéksikátoron** invitál felfelé.


Az utolsó(nak hitt) emelkedő után érünk a hegy derekára, 
ahol rögvest egy kapitális méretű hérics fogad, na innentől lesz teljesen enyimé a hegy.


Az út két oldalán van még vagy száz tő, rohangálok egyiktől a másikig telhetetlenül.*** 


Szemben a mindenféle domborulatokkal kecsegtető szikla,


amin a Zember már megtalálta a legtökéletesebb fotópontot, 
ahonnan minden lépésem megörökítheti.


Így születnek a legtökéletesebb,  mélységeket és magasságokat, 


meredekséget és messzeségeket érzékeltető képek.


Fent természetesen csodás panoráma fogad,


és egy kellemes facsoport,


tövében apró nőszirmok. A hegy benapozott oldalán a hegyvidék tavaszi virágainak lexikona****. Fölötte pillangók játszódnak egymással meg a széllel. Idillikus.


A hegy orma csupasz, hófehér sziklákkal ékeskedik. Jó messzire ellátni innen,


de engem a megfogható dolgok jobban érdekelnek jelenleg,


naná, egy újabb hérics. Tőle egy szinttel lejjebb hatalmas virágszőnyeg lilul,


hát elnyekergem magam, hogy meeenjünk arra. S míg én a fenti növénykét
 tizenhatodszor is megörökítem, Tóni már lent is van,


megint a legtutibb fotóponton.


Ettől a perctől külön utakon járunk. Ő erre, meredeken,


én két szinttel feljebb, elvileg kevésbé meredeken,


a virágszőnyeg totálisan fölösleges megörökítése után


ereszkedem le kevéssé bátran. 


Csak itt, miután leértünk, jövök rá, hogy ez annak az 
áhított ferde kőlépcsőnek az innenső oldala.


Virágzó galagonyák mellett, 


a Kéktúra hivatalos vonalán haladunk tovább nyílegyenesen.


Balra valami dombtetőn lehasalok egy újabb héricsköteg előtt, 
gyönyörűen ragyog át szirmain a nap. 


A Kis-Kőn vagyunk, alattunk egy fantasztikus színekben pompázó tájseb, a kőbánya.


Emberem épp úgy rohangál egyik kiszögelléséről a másikra, 


mint én a körötte megszámlálhatatlan mennyiségben virulókra. 
Mind a nappal szemez.


Sziklagyepen, akácerdőn, országúton által, a tokodi pincék közül 


a Máguska***** hátsó kertjéből induló lépcsőn felfelé******


jutunk egyre közelebb


a mogyorósbányai Kő-hegy


peremén álló sziklához. Ott iszonyat nagy a forgalom, 
jócskán elüldögélek Esztergomot kukkolva,


mire azt hihetem, hogy Tóni vééégre egyedül áll a Kőszikla tetején. 


És akkor valaki bemászik a képbe alulról,


majd jön egy pasas balról nájlonszatyorral


illetve a mélységet megcélzó távirányított öleb is elém liheg.


A téblábolók között a pofátlanul határozott mozdulatok segíthetnek csupán.


Át amoda, le és balra, hopp, de nagy ez az árok!


Mikor rájövök, hogy hová kerültem, rezegni kezd a lábam.


Ezt a jó szokását épp addig megtartja, 


míg leérünk a tisztásra.


Szőlőskertek mellett, a Mária úton, a kiinduló puklit megcélozva,


az Únyi-patak völgyét követve


jutunk vissza Tokodra.*******


*
Esküszöm, egyszer megpróbálom erről az oldalról.

**
Kék jelzésen.

***
Holott tudom már régóta, mindig az első fotó sikerül a legjobban.

****
Héricsek, kék, lila, sárga apró nőszirmok, számomra ismeretlen finomságok garmadája.
Hiába, az imádott sziklagyep. 

*****
Almáspitéjük, szörpjük remek és a boruk is, állítólag.

******
Itt minden kert végéből feljutni a kőfejtőhőz, a Máguskásoktól viszont határozottan szabad. Az eredeti kéktúrás út is egy kerten vezetett keresztül, de a gazda ott megunta, hogy a túristáktól egy rendes szalonnasütögetést sem lehet zavartalanul megejteni, mert mindig jön valaki, aki pont a tüzet akarja átlépni.

*******
Kb. 11 km lehetett a körtúra 2021. április 4-én.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...