Kapor

Egyetlen szál kapor növekedett a kertünkben és ennek örömére kiválogattam a színben leginkább hasonló fonalakat a készletemből, majd pár órácska alatt meghímeztem a szárát és az ágbogát,

aztán besúvasztottam a hátizsákomba. 

Összesen ennyi cuccal mentünk 3 napos kiruccanásra a Tátrába. 

Ott gyorsan körbeszaglásztuk a Csorba-tavat, megittuk az első Kofolát

és ennek a táblának az utasításait követve átsétáltunk

a Poprádi-tóhoz,

itt béreltünk ugyanis szállást két éjszakára. A szoba puritán, belőle a kilátás remek,

a tájékoztató pedig minden igényt kielégítő. 

Mire megtaláltuk a helyünket, már jócskán benne jártunk a délutánban 
és erőnkből is csupán egy tókerülő sétára futotta. 

Elbűvölő a hely, csupa olyasmi vesz körül, ami szeretek. Tóparti szállás, kövek, sziklák, 

hegyek és köztük a távolban ott a Kapor, amit holnapra tartogatunk.

Most a hegyimádatuknak áldozatul esett emberek szimbolikus temetőjében 

bóklászunk inkább. 

Elnémít az emléktáblák és a keresztek sokasága. 

Az intést komolyan vesszük mégis, így másnap reggel a saját tempónkat követve

 nekiindulunk az útnak. Előbb a fák tűnnek el, aztán a bokrok, majd  

átveszi a hatalmat a kövek zöldessárga ragyogása.

  

A nagyobb sziklák minduntalan arra ösztönöznek, hogy letérjünk az útról és felálljunk rá,

 ezt a mögöttünk loholó siserehad általában örömmel nyugtázza. 

Nem foglaljuk el majd előlük a legjobb kilátópontot.

Számtalanszor megállva, ezer virághoz lehajolással másfél óra alatt jutunk el a  Hincó-tavakhoz.

Ez az utolsó laposabb helyszín, így a tó mélyének fürkészése helyett 

a szemközti szerpentint méricskélve

gyűjtögetünk erőt a továbbhaladáshoz.

Befalunk egy-egy Tátraszeletet, aztán nyomás. 

Komoly szintemelkedés után, 250 méterrel feljebb veszem elő a hímzésem, hisz ott a Kapor!

Persze nem az, csupán a Felső-Kapor-Hágóhoz értünk fel. 

Innen még masszívabb kaptatón haladunk bárkinél lassabban, ám türelmesebben,

megpihenve olykor, mert az út itt már (tőle idézem) törmelékes, nagyon meredek, 

kapaszkodós és rendkívül nagy körültekintést igényel.

 

Felérve újra előveszem a karikám, ott a Kapor!

Persze ez megint csak nem az, olvastam, hogy itt többször becsapódik az ember.

Csak a kisebb csúcsra értünk fel, ahonnan borzasztó a látvány, az igazi Kapor igazi tetején hangyányiak az emberek. Mégsem az rémíszt, hogy megyek oda fel, inkább az, hogy jövök onnan le. *  

A színeket legalább eltaláltam, szóval nem kéretem magam tovább, mehetünk.

És innen indul az a szakasz, amiből a legnagyobb móka lesz végül, 

ez már igazi sziklamászás, teljessé lesz az én boldogságom is. 

Kaprom a Kaporon, 2363 méteren. :)

A csúcs persze foglalt, így kénytelenek vagyunk kicsit nyugatabbra húzódni, ahol nem ücsörög senki.

Szerencsénkre, mert innen hibátlan háttérrel fotózható a bakancsunk,

a Fenyves-tavi-völgy terül el mélyen alattunk.

Leírhatatlan érzés, pár pillanatig a mindenség urainak érzem magunkat.

Hosszú percek múlva ocsúdok, még mindig kezemben tartom a karikám.

Egészen meghatódom: mint az ősember, aki vadászat előtt zsákmányát festi a falra, 

úgy hímeztem ezt és most meghódítottam/tuk.

Másfél óra ott fenn, mérni sem kell,

egyszerre kezdünk szedelőzködni. 

Lefelé jobban mutatja magát az út,

a Nagy-Hincó kékje is mélyebb,

valami kaporra hajazót is találok (talán murok),

a szerpentinen is végigfuthat a szem,

és megy azon a láb is

ilyesmi örömmel.

A vendégházban vacsorálunk, remek szlovák ételekkel lakunk jól

és csak másnap reggel, miután egy utolsó fotót lövünk a szobánk ablakából,

indulunk vissza ezen a lélegzetelállítóan szép úton,

 

ami minduntalan csalja visszafelé a szemem meg a szívem.

2022. július 17-19.

Kevésbé kényelmesek egy nap alatt letolják ezt a túrát.

A hímzéske azóta lekerült a keretről, belőle is könyvlap lett. A virágzat franciacsomóit a vendégházban hímeztem, miközben a Jóember jóízűen hortyogott mellettem. Ki-ki a maga módján készült a másnapi hegymászásra. :)

Minta innen.

* Tóni készített egy fotót ott rólam, amin látszik, mennyire be voltam tojva. "Nincs az az Isten, hogy én oda felmenjek..." Rettenet. Na az nem lesz sehol a profilképem. :)