2010. augusztus 29., vasárnap

Egy boszinak...

Nem sokat varrtam a héten, nyakig voltam az iskolai dolgaimmal. Jönnek az elsősök, szép teremben szeretném 
őket fogadni, azzal mókoltam. Szőttem egy pókhálót a plafonra, abba ültetem holnap keresztespók barátunkat, 
ó, hanyadszor mászom fel arra a létrára! Bogarasok leszünk idén, pontosabban rovarosok, szorgos méhecskék. 
Remélem elindul igyekezetünk s aztán jó sokáig ki is tart! Mondjuk úgy 2011. júniusáig...

Van nékem egy boszorka kolléganőm. Lévén jóságos, hát sokszor segített rajtam a tavalyi év szorongatott perceiben. 
Tavasz óta készülget neki az ajándékom, már nem szabad tovább halasztgatni. 
Nem nagy valami, csupán egy összehajtható szatyor... de neki és róla szól. 


De majd az utcán meri-e hordani? Ha nem, hát ílyen állapotban lapul meg valahol...


S tessék, máris eggyel kevesebb az ufo-m... De a kosaram még mindig tele van! Segítség!

Kerozin

Az év utolsó nyári vasárnapját az eget kémlelve töltöttük. Leszálló vasmadarakat lestünk, szagoltunk, füleltünk. Nem csak a gépek zaja zúg ám a magasban... összecsattan mögöttük a levegő. Akár ha égi csikós csattogtatná fölöttünk ostorát... Itt van ménese néhány tagja:




Két ládikót is megtaláltunk, már egészen profik vagyunk... 
A másodikat veterán sasok mellé rejtették. 
Nem túl vidám látvány, szegények már nem suhannak többé...


Itt a kedvenc gépes képem:


Smég.

2010. augusztus 22., vasárnap

Grundtól a vízesésig

Tegnap a Pál utcai fiúk nyomában jártunk, láda után is kajtatva. Szerencsére most nem kellett állandóan a kütyüt lesni, olyan jó volt a netes leírás! Csak ámultam és bámultam, micsoda remek ötlet, hiszen az egész környék Nemecsekékről szól! Közben kiderült, hogy a férjem jobban emlékszik a regényre, mint én. Ez kis szégyen a pedagógusnak  és nagy öröm a feleségnek.  A grundon ma játszótér van, rongálatlan, tiszta, rendes. Szeretném hinni, hogy nem csak azért, mert eléggé álcázott a bejárata az avatatlan szemnek, hanem tán a betérők kicsit a fiúk előtt fejet hajtva lépik át a kaput.
S hogy a láda milyen volt?  Minden eddigi ládák ládája – etalon.


Solymár felé megcsodáltuk országunk házát, homlokzata végre teljes szépségében pompázik.



Szarkavári kémlelgetés:


 A Paprikás-patak meg annak a vízesése:


2010. augusztus 18., szerda

Nyári örömök

Elkészült hát, dicsekszem is gyorsan, míg friss, ropogós és meleg a vasalótól.
Mert rém büszke vagyok, de komolyan!



Jó móka volt, azon kevesek közé tartozik, amit nem akartam félúton sutba dobni.
Folyt. köv. 

2010. augusztus 17., kedd

Piroson-fehéren

Alakul ám már a redwork-öm! Jól megdolgoztat, mit mondjak? Még soha ennyi varrást nem bontottam. Nagy okosan most nem terveztem papíron rajzolgatva, csak varrtam, mint a gép. Szépen felhízlaltam a négy blokkot ám az nem akart eggyé összeforrni… Bontás… Varrás… Bontás… Varrás. Ráadásul találtam egy új, igen tetszetős keretezést, azon még kicsit bonyolítottam. Na, egy egész délelőtt szerkesztgettem kockás papíron számolgatva, vonalzóval, körzővel a sablonokat. Még mindig nem tudok jobb, gyorsabb módszert íves formák varrásráhagyásának behajtására:


Jó macera kiszabni, sűrűn bevagdosni, papírra hajtani s még közben vasal is az ember. Szerencse, hogy az anyagom elég vacak, már-már papírszerű, így könnyedén igazodik az akaratomhoz. A szegélyem négyfázisban:


Kis kukkantás a készülődőre:


Kedvcsinálónak  legyen itt egy kis gyűjtemény a Picasán halászott képekből:


2010. augusztus 16., hétfő

Budapest, Budapest, de csodás...

Az a jó a geocaching-ben, hogy olyan helyekre küld el minket, ahová eszünkbe sem jutna elmenni. 
Szóval maradt még elég rejtett kincs a fővárosban is. Tegnap a Gellért-hegyi víztározó fölött sétáltunk, 
ahol a csodás panoráma mellett két különös műalkotást találtunk. 
Az egyik Buda királyfit és Pest királylányt ábrázolja, a másik a Filozófiai kertje elnevezésű
 szoborcsoport, mely a világvallások képviselőit ábrázolja. 
Hogy Wágner Nándor, a megálmodó szerint kik ők?

 Ábrahám,  Ekhnaton,  Jézus,  Buddha,  Lao-ce  és  Assisi Szent Ferenc,  Bodhidharma,  Gandhi


Ha már Budán jártunk, bekukkantottunk a Keleti Fény Ünnepére, kóstoltunk samosa-t és pakora-t, láttunk mindenféle, a mi szemünknek tán egyforma klasszikus indiai táncot.


...

2010. augusztus 15., vasárnap

Tíz nap/Utólja

Épp itt az ideje, hogy lassan bezárjam azt a tíz napot, így az utolsó háromról éppeg csak 
megemlékszem. A Bakonyból gyorsan akartunk visszatérni, mégis egésznaposra sikeredett 
a hazaruccanás. Tésen a szélmalmok, Csókakőn hirtelen elhatározásból a vár megtekintése
 és elhagyása a hátsó, vadregényes úton, Csákváron séta a kastély szépen ápolt kertjében - 
ennyi fért bele. Meg a szalmabáládzkodás, erdei szerpentinen kocsikázás 30-cal, 
és fogadkozás, hogy jövünk mi még erre, hisz kimaradt a római fürdő... is.


Egy nap itthon, majd utazás haza! Másnap Kecskemét, férjem szívét vidítani-fájdítani... 
Egykoron több mint százszor pottyant ki Mi-2-ből, Mi-8-ból vagy Ka-26-ból. 
Most szerelmesen simogatta szemével a gépmadarakat. Azt is örömmel lestem ki, ahogy
 jóapám megtapogatja-ütögeti a gépeket, vajon alaposan összeszerelték-e őket. Még láttunk
 mindenféle égi mutatványt jobbról, majd balról, időnként mindkét oldalról egyszerre. 

Bámulatos, mire képes az ember! Hogy ujjongna da Vinci...


Ni, miket tudnak az olasz pilóták... 


A tizedik napra jutott még egy kis geoládázás a Naplás-tónál. Emlékszem, mennyire örültem,
 amikor ideköltöztünk, hogy Pesten sem maradtunk tó nélkül! 


Travel bugra utaztunk, hát meg is lett. Lám, micsoda ékszerekkel szeret a pasim cicomázkodni! 


Ámbár az a lapocska csak egy dögcédula, a bogár meg egyforintos érme.
 Ma továbbutaztatjuk...

2010. augusztus 13., péntek

Redwork kékben


Hetek óta készülődünk látogatóba régi jó barátnémékhoz Kecskemétre. 
Két leánykájuk van, az okos, másodikos Emma és a mosolygós, kiscsoportos Julcsi. 
Nekik hímeztem az első backstich-es képecskéket. Damaszton öltögettem, nagyon könnyen,
 egyenletesen lehet dolgozni rajta. Van még mit tanulnom kézimunkailag...

    

 Ezeket pecsmecseltem kékfestő jellegű anyagokkal. 
Remélem Emma mindenfélét írkál majd a naplóba, fákról, állatokról és az élet dolgairól,
 Julcsi meg biztosan telerakodja kincseivel a szatyorkát... 
Az utóbbit azzal a bizonyos lidlis felmosóronggyal merevítettem, hát egy álom a tűzése! 


Nem maradhat ki a kollázs sem...



2010. augusztus 12., csütörtök

Tíz nap/Körpanoráma

Másnap Döbröntén, Szarvaskő váránál kezdtük a nézelődést. Pontosabban csak rondelláját
 és a tornyos rész néhány falát láthattuk, mert miután az erődítés hadi szerepe megszűnt,
 köveit a környező lakosság elhordta.  A kilátás azonban gyönyörű, 
meg is örökítettem panorámafotón.


Valahogy így nézhetett ki a vár fénykorában…

    

… és ennyi maradt mára belőle.

Pápán, az Esterházy kastély parkjában található Magyarország egyik legnagyobb  fája, 
kerülete  a felirat szerint 1024 cm. Félelmetesek a méretei, de könnyen mászható, barátságos fa. 
Akár egy ent. Vagy inkább egy ent keze?

Utoljára maradt a nap legbizarrabb látnivalója Gannán.  Az itt álló templom a római panteon
 mintájára készült, monumentális alkotás. Alatta található az Esterházy család kriptája, 
hol nagy szerencsénkre az idegenvezető körbe vitt minket. Koporsókat, szarkofágokat nem
 fényképeztem, még tán valami/ki más is rákerült volna a fotóra. 


A családnak nincs saját kulcsa a kriptához.

Tíz nap/A Somló környékén

Ragyogó napsütésben indultunk, hogy megmásszuk a hegyet, megnézzük a várat és
 megleljük a két ládikót, ami valahol ott rejtőzik a magosban. A bogdányi Európa forrásnál
 megállva ezt a táblát találtuk, betűi igen kedvesek a szememnek 
(használni fogom őket valahol) s a víz mennyei!


A dobai kastélyból pszichiátriai gondozó lett, parkjába kicsit bekukkanthattunk.  
Sajnos igen elhanyagolt állapotban leledzik, csak úgy, mint a kastély. Szép lehetett fénykorában. A patak partján ládikóztunk hosszasan, szúnyogokat hiába hessegetve, eredménytelenül.

Mire a Somlóra értünk, jócskán beborult, nagy bátran nekivágtunk mégis. Csak a fennsíkig 
értünk, óriási felhők gyülekeztek és eszeveszett szél fújt. A Balaton fölött szakadt az eső, 
hát lemondtunk a hegy meghódításáról. 


Na persze, mire leértünk a lábához, már megint szikrázott a nap, mi meg átruccantunk
 Devecserre, a változatosság kedvéért egy újabb Esterházy kastélyhoz.  És lőn csoda: 
ládát találtunk! Meg valami mást is… ha a babona  igaz, a férjemet  nagy szerencse éri a közeljövőben!


Nokomment.

2010. augusztus 11., szerda

Ágyban, párnák közt varrni meg!

Azt hiszem, új szerelmem lesz… Úgy hívják, redwork.  
Annaitto  blogján találtam okos tanácsokat a tervezéshez-varráshoz, azonnal ki kellett
 próbálnom.  Éppen az utazás előtti héten találtam rá és mivel nem kell hozzá a varrógép,
 éppen jó útravalónak bizonyult. Így hát elrejtettem a motyómba négy rajzot 
és a boldog semmittevés idején mégis dolgozott a kezem.



El is készült a négy hímzés, már csak a pecsvörkölésre vár. Az jóval nagyobb munka 
lesz és tán nem is születik meg  augusztusban  a „Nyári örömök”.


Készült még egy barna szív, ebből lesz a tűtartóm. Így szaporodtak  az ufóim!


Ráadásul születget valami a fejemben, csak annyit árulok el róla, hogy nem angolul
 és nem pirosban öltögetem meg a blokkjait. 

Tíz nap/Szentkút

Mivel jó későn, alaposan kinyúvadva értünk haza Kapolcsról, nem terveztünk komolyabb 
dolgot hétfőre. Csak egy kis túrácskát a polányi Szentkúthoz. Könnyű kis séta erdőben, 
geoládát is lelhetni ott, útnak is indultunk pontban délben, tűző napban. S az erdő oly 
soká akart elkezdődni, vagy tán a nap sütött rossz felől (ráfogható-e), esetleg gyengék
 lennénk csupán, ezért vánszorogtunk? Na, gondolom csak ilyesmi lehetett, hiszen velünk
 szemben egy fiatal csapat csörtetett az úton igen energikusan. Hátizsákokkal megpakolva!
 Lehetett mögöttük aznap minimum 12 kilométer, gondolom Döbröntéről jöttek. 
Ha félre nem állunk, biza elgázoltak volna.

No, a csuda tudta, hogy itt is kálváriát járunk, szépen gyűjtögettük is a köveket a következő
 stációkig elmélkedve azon, vajon ki-milyet-mily megfontolásból választ… És egyszer csak
 megakadt valami kerek kavicson a szemünk. Hű, mennyi van! Aha, ez lehet a Szent László pénze! 
Persze gyűjtögetni kezdtük menten épp oly mohón, mintha valódi érme lenne. 
Csak itthon tudtuk meg, hogy mik ezek az őskori kövületek. Hihetetlen!



Az egykori egysejtűek a kúthoz vittek minket, üldögéltünk, emeltük az orrunkat -
szaglásztunk, forrásvizet ittunk, geoládát kerestünk. Nem leltük, pedig ott álltunk rajta a GPS szerint,  egy ménkű nagy vaddisznó-túrásban.


 Kíváncsian lesem a következő megtalálást a geocaching.hu-n.

2010. augusztus 10., kedd

Tíz nap/Kapolcs

A fesztivál utolsó napjára toppantunk be. Szokatlan volt ámde örömteli, hogy nem jött
 akkora tömeg, mint 5 éve. 2005-ben jártam  a Völgyben utoljára, akkor azt mondtam, 
a huszadikra jövök legközelebb… s tán nem egyedül.

Aggódtam is kicsit, hogy műszaki jellegű utaskísérőm vajon mit fog szólni ehhez a töméntelen művészkedéshez. 
Aztán tetszett neki az Amadinda, nekem meg plusz látnivalóval  szolgált dörejiszonya okán…
És kísérgetett fáradhatatlanul, csak néha kívánt meg némi rétest és kenyérlángost és
 alkoholmentes sört. Rámosolygott Palya Beára, dideregve nézte mellettem éjjel 
a Tótékat rövidnadrágban olyan hidegben, hogy a lehelletünk is látszódott. Vacogott a foga
 szegénynek, és én imádkoztam, hogy jaj, csak bele ne betegedjen ebbe a nagy kapolcsozásba.  

Próbáltuk megkeresni a Művészetek ládáját, de a tavaszi esőzések miatt egy halom fa rádőlt az ösvényre. 
Szandiban és muszlinszoknyában mazsola vagyok, miattam fordultunk vissza. 
Pedig már ott volt, láttuk, a Királykő s a tetején néhány suttyó lógatta a mélybe nagy bátran a lábát.

Van egy fotópályázat a Völgy hivatalos oldalán, nekem ez a kedvencem. 
Nem tudom, ki fotózta-mókolta össze, REF-FO-AIFZ néven fut, köszönet érte. 


Tíz nap, mely helyre tette a világom

Hű, de húzós napokon vagyunk túl! Kirándulni voltunk a férjemmel, de időnként úgy éreztem magam, 
mint boldogult „Zöldszív táboros” koromban! Az a jóleső fáradtság mindennap megtalált.

Testileg-szemileg-agyilag kellemes zsibbadtság…

Kastélyok, várak, parkok, hegyek-völgyek, erdők-rétek, kálváriák, temlonyok meg… kripták is. 
Szent borzadályok felkeltése czéljábul csupán. Vízmosások, kőgörgetegek, szalmabálák 
és hasonlók. Mutatom képeken, úgy szebb meg könnyebb is. Legalább ismét örömködhetek.

Odafele Martonvásár és Veszprém. Az előbbi kastélyának parkjában tuti, hogy fogunk 
piknikezni (még sosem volt részem ilyen tevékenységben ez a hely megérdemli az elsőséget)
 hamarosan.  Veszprémben a Szürkebarát vendéglő nem javallott, hú...


Magyarpolányban szállásoztunk, méghozzá itt:


Ugye szép? Még ha nem is eredeti parasztház... 

Polányról is legyen már itt néhány kép, bár alig van fotóm a településről, hiszen belefeledkezve 
a mosolyba időnként elmaradt a kattintás. A Kálváriát mindenféle fényben megnéztük, 
jó lenne egyszer a passiójátékot is látni. 


Mi van? De hát nincsen is nekem Zúrjézusom.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...