Tíz nap, mely helyre tette a világom

Hű, de húzós napokon vagyunk túl! Kirándulni voltunk a férjemmel, de időnként úgy éreztem magam, 
mint boldogult „Zöldszív táboros” koromban! Az a jóleső fáradtság mindennap megtalált.

Testileg-szemileg-agyilag kellemes zsibbadtság…

Kastélyok, várak, parkok, hegyek-völgyek, erdők-rétek, kálváriák, temlonyok meg… kripták is. 
Szent borzadályok felkeltése czéljábul csupán. Vízmosások, kőgörgetegek, szalmabálák 
és hasonlók. Mutatom képeken, úgy szebb meg könnyebb is. Legalább ismét örömködhetek.

Odafele Martonvásár és Veszprém. Az előbbi kastélyának parkjában tuti, hogy fogunk 
piknikezni (még sosem volt részem ilyen tevékenységben ez a hely megérdemli az elsőséget)
 hamarosan.  Veszprémben a Szürkebarát vendéglő nem javallott, hú...

Magyarpolányban szállásoztunk, méghozzá itt:

Ugye szép? Még ha nem is eredeti parasztház... 

Polányról is legyen már itt néhány kép, bár alig van fotóm a településről, hiszen belefeledkezve 

a mosolyba időnként elmaradt a kattintás. A Kálváriát mindenféle fényben megnéztük, 

jó lenne egyszer a passiójátékot is látni. 

Mi van? De hát nincsen is nekem Zúrjézusom.