Tíz nap/Szentkút

Mivel jó későn, alaposan kinyúvadva értünk haza Kapolcsról, nem terveztünk komolyabb 
dolgot hétfőre. Csak egy kis túrácskát a polányi Szentkúthoz. Könnyű kis séta erdőben, 
geoládát is lelhetni ott, útnak is indultunk pontban délben, tűző napban. S az erdő oly 
soká akart elkezdődni, vagy tán a nap sütött rossz felől (ráfogható-e), esetleg gyengék
 lennénk csupán, ezért vánszorogtunk? Na, gondolom csak ilyesmi lehetett, hiszen velünk
 szemben egy fiatal csapat csörtetett az úton igen energikusan. Hátizsákokkal megpakolva!
 Lehetett mögöttük aznap minimum 12 kilométer, gondolom Döbröntéről jöttek. 
Ha félre nem állunk, biza elgázoltak volna.

No, a csuda tudta, hogy itt is kálváriát járunk, szépen gyűjtögettük is a köveket a következő
 stációkig elmélkedve azon, vajon ki-milyet-mily megfontolásból választ… És egyszer csak
 megakadt valami kerek kavicson a szemünk. Hű, mennyi van! Aha, ez lehet a Szent László pénze! 
Persze gyűjtögetni kezdtük menten épp oly mohón, mintha valódi érme lenne. 
Csak itthon tudtuk meg, hogy mik ezek az őskori kövületek. Hihetetlen!

nummuliteszek

Az egykori egysejtűek a kúthoz vittek minket, üldögéltünk, emeltük az orrunkat -
szaglásztunk, forrásvizet ittunk, geoládát kerestünk. Nem leltük, pedig ott álltunk rajta a GPS szerint,  egy ménkű nagy vaddisznó-túrásban.

 Kíváncsian lesem a következő megtalálást a geocaching.hu-n.