Meséltem

már korábban, milyen ambivalens érzelmek fűznek a levendulához... 

Nos, nem sokkal azután az Isten-gödre környékén jártunk s ott akadtunk 

egészen véletlenül egy jókora levendulamezőre. Ősz volt már, a bokrocskákat 

egyformára csonkolták vissza valami nagyüzemi gépek. Akkor azon tűnődtem, 

lesz-e ebből valaha csupa lila tyuhajos? Mára lett... Egy héttel korábban mentünk 

ugyan vissza, mint kellett volna, de így is pompázatos látvány fogadott minket.

És akkor jött a késztetés, varrni lenne jó már egy tetszetősebb levendulát, hisz 

az a múltkori próbálkozás elég borzasztó lett.  Aztán már csak az okozott 

komolyabb dilemmát, hogy beáldozhatok-e négytenyérnyit 

az egykori menyasszonyi ruhám maradékából erre?

Tudom, nem egy nagy eresztés, de gyakorlásnak megteszi...

De most akkor ebből hogyan és mit tovább???