illetőre különösebben nem vagyok büszke. Teljesen hétköznapi horgolvány, akiről eleve tudni lehetett, hogy a kezéhez és az arcához használt gyapjúfonal nem lesz majd elegendő. Trükköznöm kellett hát a lehányka fejével, emiatt kevésbé kerekded a pofija és a feje búbja rózsaszín. Mindez a haja miatt nem látszik. A fufruja sem a legjobb, inkább kíváncsiságból horgoltam ilyenre, egyáltalán nem tetszik.
Íme pucéran: a harisnyája csíkozását is elbarmoltam.
Ha felruházom, akkor meg olyan, mintha valami posztszovjet állam lakója lenne.
Szegénykém: Maruszja.
Le nem fejteném mégsem, ha már egyszer életet leheltem belé.