2020. november 24., kedd

A következő

illetőre különösebben nem vagyok büszke. Teljesen hétköznapi horgolvány, akiről eleve tudni lehetett, hogy a kezéhez és az arcához használt gyapjúfonal nem lesz majd elegendő. Trükköznöm kellett hát a lehányka fejével, emiatt kevésbé kerekded a pofija és a feje búbja rózsaszín. Mindez a haja miatt nem látszik. A fufruja sem a legjobb, inkább kíváncsiságból horgoltam ilyenre, egyáltalán nem tetszik. 

Íme pucéran: a harisnyája csíkozását is elbarmoltam. 


Ha felruházom, akkor meg olyan, mintha valami posztszovjet állam lakója lenne.


Szegénykém: Maruszja.

Le nem fejteném mégsem, ha már egyszer életet leheltem belé.

2020. november 19., csütörtök

Maradt

tehát 9 dkg rozsdavörös fonalam, és mivel pont Misi Mókussal kalandozunk* idén,
nem sokáig volt kérdéses, kivé alakuljon a fonalgombolyag. Keresgéltem a neten egy ideig,
 mások hogyan mókusamigurumiznak, aztán beültem a fotelbe. 

Jött magától minden. A férjem szerint mostanában épp olyan vagyok, akár egy 3D-s** nyomtató. Misi testével nem akadt gondom, de a fejét egyszer le kellett bontanom. 

Íme, ő: az én Misi Mókusom.

Állatokat akkor sem öltöztetek szívesen, ha mesebeliek, ezért csupán egy sálat kapott a nyakába, ha már olyan hosszú útra indul.*** Zöldet, mert különben is rejtőzékeny az illető.

Egy pillanatra nem figyelek oda és máris a barackfára bújik előlem.

 

Hopp, még idejében elkaptam. Holnap jön velem a suliba.

*
Tersánszky Józsi Jenő meseregényét dolgozzuk fel közösen lapbook formában. 
A portfólióm szerves részét képezte pár éve, eléggé büszke vagyok rá.

**
Közben nyomtattam egy kosarat(?) kenderzsinórból,


ezeknek meg az azóta elkészült újabb személyiségeknek.


***
Az ötödik fejezet következik, melyben Misi lelécel az erdőből.

2020. november 13., péntek

Cicó után

villámgyorsan megszületett egy nevetlenke baba. Két este volt, úgy emlékszem, különösebben nem is terveztem. Az az egy dolog vezérelt, hogy a suliból visszalopott* türkizes fonalaim és a még itthon őrzött szürkéim fogyjanak.


Szinte komoly ruhatára lett, sapkát, pulcsit, levehető cipőt kapott, 


sőt, hüvelykujjat is szórakoztam mindkét kezére. Szerintetek lájkolja?


A hajával meggyűlt a bajom. Szerettem volna, ha a pulcsiján éppen csak előtűnő barnák
 egyike kerül a fejére. A barna fonalaimból viszont nem sokat hagytak meg a gyerekek, 
így kénytelen voltam 10 dekányi rozsdavörösre beruházni. Persze előnyösebb lett volna 
egy mogyoróbarna, mert így eléggé lángol a Lenke kétcopfja.


Szóval a színnel és a mennyiséggel jól befürödtem, mert mi a csudát csináljak a 9 dekányi fölösleggel?** Aztán beállítottam immár kettejüket a fotölybe 


és akkor eszembe jutott valaki, akinek a teste totálisan rozsdavörös, csak a farka fekete.***

És akkor megint örülni kezdtem eléggé.

*
Ja, ha kerül hozzám fonal, az a suliban végzi, mert ugye én nem kötök és nem horgolok.
 Berakom az osztályvagyonba, legyen belőle egyszer sodrás, pókfonás és körmönfonás,
 drótállatka vagy sapka. Komolyan lelkifurdalásom támad, amikor visszahozok pár
 gombolykát a korábban magaméból. A pedagógus talán az egyetlen állatfaj, 
aki nem lop a munkahelyéről, hanem visz oda. Nekem lejmol az egész család: a férjem, anyukám, de még az anyósom is (bár ő nem tud(hat)ja, hogy a cucc a suliban végzi).

**
Viszem a suliba, hehe, akár azt a többkilónyit, amiből sosem lett a férjemnek pulóver, 
nekem poncsó, nyakmelegítő, sapka, kardigán, satöbbi.

***
Aki végigkíséri természetesen a teljes másodikos tanévemet.

2020. november 10., kedd

Játszom

Sosem tudtam horgolni. Na jó, egyszer készítettem egy komódcsipkét, aztán egy virágfüzért, de kábé ennyivel ki is merült a tudományom és a késztetésem. Az amigurumik láttán meg egyszerre szaladt a homlokom közepére finnyásan mindkét szemöldököm. Erre, most, a fene sem tudja, honnan, elementális erővel tört rám a horgolási kényszer.* 

Másnap megvettem ezt, hogy utánajárjak az alapoknak, nem gép előtt ücsörögve, 
hanem fotelban lapozgatva. 

Először egyéniesítettem egy gombát,


aztán persze a nyuszi sem olyan lett,


amilyennek azt Manuska kitalálta,


mert nagyon, de nagyon nem szeretem a korlátokat.

Itt kábé le is tettem az újságot** és elkezdtem a magam feje után játszadozni.
És mivel annyira, de annyira nem kedvelem a macskákat, horgoltam egy cicát.


Egy ilyen tarkalilás cicát, ami fenemód passzolt az aktuális ruhámhoz,***


ráadásul mosolyt csalt az arcomra, valahányszor rátévedt a tekintetem, 
ergó állandóan rá kellett néznem.


És akkor már tudtam, nem csupán múló lesz a szeszély, 
hanem aktuális szenvedéllyé válik hamarosan.****


*
Szeptember végén történt egy végtelenül szomorú esemény a családban. Addig bíztam benne, a húgom nem örökli a sorsot, aztán megtörtént vele is, vele még szívet tépőbben. Fájt a lelkem érte, miattuk, járt az agyam, tehetetlen ürességgel, magam nyugtatójául jött ez az egész.

**
Csak a fortélyokért azért előveszem, remekül benne vannak az alapok, pl.: hogyan kell pálcát, félpálcát, nemtommit hurkolni, mert én mittommiket horgolok továbbra is.

***
Ruhát a macskához vagy macskát a ruhához?

****
Hetente kap új társat Cicó, jelenleg öten ácsorognak egy nagy, kerek horgolt tárolóban.
Majd jönnek sorban. Életmesének mára ennyi is elég.

2020. november 7., szombat

Az exponenciálisan

 terjedő COVID járvány kellős közepén* drága jó kormányunknak eszébe jutott, 
hogy igen sürgősen megvédje a pedagógusokat**, ezért mindegyiknek (?) 
kiutalt 2-2 db fekete*** maszkot, melynek átadás-átvételét önkezű aláírásunkkkal 
voltunk kötelesek bizonyítani.****


Most nem tudom, sírjak-e vagy nevessek vagy elég, ha csak szimplán félek?*****

Rettenetesen dühös vagyok...******

A képen látható dobozt és tartalmát a Béres Gyógyszergyár felajánlásaként kaptunk. 
A férjem szerint ez szolgálati Béres Csepp.

*
2020. november 6-án, pénteken.

**
Tehát valóban olyan nagy a baj, mert eddig hivatalosan 
nem KELLETT hordanunk, 
csupán ajánlott volt a közösségi terekben, ámde nem a tantermekben. 
Ott továbbra is pityereghet a vállamon bármelyik gyerek.

***
Gyerekbarát halálmaszk.

****
Nehogy ezek is elsikkasztódjanak...

*****
Arról, hogy hány kollégám fertőzött illetve milyen állapotban és hol gyógyul, na arról csak
 a folyosói pletykákból tudok meg abból, hogy lassan nincs kit beosztani a helyettesítésükre.

******
Van olyan 8 évesem, aki felnevetett, hogybeanéniezzelakarnakmegvédenitéged?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...