2020. november 24., kedd

A következő

illetőre különösebben nem vagyok büszke. Teljesen hétköznapi horgolvány, akiről eleve tudni lehetett, hogy a kezéhez és az arcához használt gyapjúfonal nem lesz majd elegendő. Trükköznöm kellett hát a lehányka fejével, emiatt kevésbé kerekded a pofija és a feje búbja rózsaszín. Mindez a haja miatt nem látszik. A fufruja sem a legjobb, inkább kíváncsiságból horgoltam ilyenre, egyáltalán nem tetszik. 

Íme pucéran: a harisnyája csíkozását is elbarmoltam. 


Ha felruházom, akkor meg olyan, mintha valami posztszovjet állam lakója lenne.


Szegénykém: Maruszja.

Le nem fejteném mégsem, ha már egyszer életet leheltem belé.

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...