Tádámm!

Maruszja után majdnem oroszul kezdtem begépelni, hogy 

rázresítye predsztáviccá vám májá liszánka, 

de nem akarok kérkedni megkopott* orosztudásommal,

ezért inkább gyorsan magyarra váltok.

Tádámm! 

Engedjétek meg, hogy bemutassam Nektek Lizát, az én rókácskámat.

Mintáját ne keressétek a neten, jött a kezemből, 

ahogy kiadta az ökölnyi fonalgombolyag.

Eddig ő a kedvencem és ezáltal reá 

már nagyon-naggyon-nagggyon büszke vagyok.

Imádtam készíteni a hosszú, szimatra kész orrát,

percekig vacakoltam a senkinél még nem látott szempillákkal.**

Ezektől lett Rókicából Liza.

Fajtáját tekintve rókatündér.***

Csak amikor elkészült, jöttem rá, hogy a sulis totemállataimat 

horgolom sorban. Vajon ki lesz a következő?****

*

Pedig egészen jó volt harmincpár évvel ezelőtt.

**

Akkor ez az én kitalációm, már Misi is megkapta, ő fiú.

***

Liza, a rókatündér

Dánsz, Dánsz, Háb-a-gut-táj-mu!

****

Amikor kapok egy új osztályt, választok egy állatot, aki végigkíséri az első évünket, 

de valahogy befaragok ezzel a korai névadással. Az előző osztályom 

egyáltalán nem volt kis szelíd méhecskék gyülekezete,

a jelenlegi babákat még kevésbé nevezném furfangos rókácskáknak.

Fordítva bezzeg tökéletes lett volna az elnevezés.

Vajon kik lesznek a következők?

(Szerencsére van még 2 és fél tanévem agyalni ezen.)