Nyulacs fordulópont

az életemben több okból kifolyólag is. Ő az első nem 30 centis illető és ő az első, 
akinek határozottan kerekíteni kezdtem a pocakját.

Nyulacs egy évekkel ezelőtt kötött pulóverem bal ujjából született vagyis annak a feléből.

Fura egy holmi volt az is. Akkor kezdtem kötni, amikor utoljára terhes lettem és kb. akkor fejeztem be, amikor kiderült, az a babócska sem marad velünk. Ennélfogva nem hordtam hát soha, de soha. Szépen kimostam, öblítettem, aztán betettem a szekrény legalsó polcára a ruhák mögé. 

Most jutott csak eszembe, hogy valahol meg kell lennie, amikor a férjem megkérdezte, magamat mikor horgolom meg? Megvolt, persze, ott volt, a helyén, mintha tegnap mostam volna ki, úgy illatozott az öblítőtől. Kicsit simogattam, aztán megkerestem a befejező szál végét.

Hát így született Nyulacs, vagyis az a személy, aki Egynyulacskából velem maradt.

A történet ismeretében elfogadható a poncsójának és farkincájának a színe, 

meg a szomorú szeme, ugye?

Ideje elbúcsúznom a nyulasságtól, miközben nyúl maradok én mindörökre.

Ámmen.