Szederke

 van már vagy háromhetes, ergó jelentős lemaradásban vagyok még mindig. 
Nevét színeinek köszönheti, pontosabban az aláöltözetének.

A haja sokszor neki is égnek áll.*

Jó sokáig eljátszódtam vele, rucikon kívül hátizsákot kapott meg kisállatot.

Nyuszkót olykor a kezében hurcibálja,

de kissé szorosan belefér az a hátizsákba is.

Nyuszi, hopp, gyere csak ide!

Ide, vissza a közelembe!**

Szederke pocakja egy újabb virtuális tantestületi értekezlet keretében valósult meg,

ezzel azt akarom hangsúlyozni, milyen gyorsan horgolok, nem pedig azt, 

hogy az értekezlet volt már megint nagyon hosszú.***

A haját a visszaskalpolós módszerrel készítettem:

tehát a gombócfejre többszöri rápróbálgatással horgoltam egy pontosan ráillő félgömböt,

majd a bilit körben felvarrtam és ehhez hurkoltam a copfnak való tincseket.

És azkor a Zember megkérdezte, hogy magadatmikorhorgolodmármeg?****

*

Mint egyre többször nekem, de sajnos nem mindenkinek ebben az országban...

**

Totemállat, persze, de magánügyi.

***

95 percig tartott.

****

És akkor beugrott, miért jár a fejemben folyamatosan valaki.